Cikkünkben az “Az evolúció nem kötött ki bennünket nyolc óra alvásra – 1. rész” című témánkat folytatjuk.
Érthető, hogy a ragadozók veszélye miatt az emberek kevesebbet aludtak, mint a fán élő főemlősök – mondja Isabella Capellini, az észak-írországi Queen’s University Belfasti Egyetem evolúciós ökológusa. Egy 2008-as tanulmányában ő és kollégái azt találták, hogy azok az emlősök, akik ragadozó életmódot folytatnak, átlagosan kevesebbet alszanak.
De Capellini nem biztos abban, hogy az emberi alvás annyira különbözik a többi főemlős alvásától, mint amilyennek látszik. Rámutat arra, hogy a főemlősök alvásával kapcsolatos meglévő adatok fogságban tartott állatokból származnak. „Még mindig nem sokat tudunk arról, hogyan alszanak az állatok a vadonban” – mondja.
Állatkertben vagy laboratóriumban az állatok a természetesnél kevesebbet alszanak a stressz miatt. De olyan is megesik, hogy többet alszanak – mondja Capellini – csak azért, mert az állatok annyira unatkoznak. És a szokásos laboratóriumi körülmények – 12 óra fényben, 12 óra sötétben – nem biztos, hogy megegyeznek azzal, amit az állatok egész évben tapasztalnak a természetben.
Niels Rattenborg idegtudós, aki a madarak alvását tanulmányozza a németországi Max Planck Madártani Intézetben, egyetért azzal, hogy Samson narratívája az emberi alvás evolúciójáról érdekes. De azt mondja: „Szerintem ez nagyban függ attól, hogy pontosan mértük-e más főemlősök alvását.”
Van okunk gyanítani, hogy nem. Egy 2008-as tanulmányban Rattenborg és munkatársai EEG-készüléket csatlakoztattak három vadon élő lajhárhoz, és megállapították, hogy az állatok körülbelül kilenc és fél órát aludtak naponta. Egy korábbi, fogságban tartott lajháron végzett tanulmányban viszont az állat napi 16 órát aludt.
Ha több vadon élő állatról lenne adat, az segítene az alváskutatóknak. Ám technikailag nehéz ezt megtenni – mondja Rattenborg.
Ajánló A kevés alvás következményei
Ha a tudósoknak tisztább képük lenne a főemlősök vadon alvásáról, az emberi alvás nem is olyan rövid, mint amilyennek látszik. „Minden alkalommal, amikor azt állítják, hogy az emberek különlegesek valamiben, amint több adatunk van, rájövünk, hogy ez nem igaz” – mondja Capellini.
Yetish, aki az alvást kisméretű társadalmakban tanulmányozza, Samsonnal együttműködött a kutatásban. „Úgy gondolom, hogy a szociális alvás, ahogy ő írja le, megoldást jelent az éjszakai biztonság megőrzésének problémájára” – mondja Yetish. Ugyanakkor hozzáteszi: „Nem hiszem, hogy ez az egyetlen megoldás.”
A csoportokban való alvás, akár a ragadozók fenyegetése, akár nem, szintén természetes meghosszabbítása a kis társadalmakban élő emberek napközbeni életmódjának – mondja Yetish. – Véleményem szerint az emberek szinte soha nincsenek egyedül az ilyen típusú közösségekben.
Yetish egy tipikus estét ír le a Tsimane-val: Miután a napot különféle feladatokon töltötték, egy csoport összejön a tűz körül, miközben főzik az ételt. Megosztanak egy étkezést, majd elidőznek a tűz mellett a sötétben. A gyerekek és az anyák fokozatosan elvonulnak aludni, míg mások ébren maradnak, beszélgetnek és mesélnek.
Így Yetish azt sugallja, hogy az ókori emberek néhány órányi alvást elcserélhettek az információ és kultúra megosztására egy apadó tűz körül. „Nagyon hasznossá tették ezeket a sötét órákat” – mondja. Elődeink rövidebb időszakra sűríthették az alvást, mert fontosabb dolguk volt esténként, mint a pihenés.
Hogy mennyit alszunk és mennyit szeretnénk aludni, két külön kérdés. Samson és mások megkérdezték a Hadza-vizsgálat résztvevőit, hogyan vélekednek saját alvásukkal kapcsolatban. A 37 emberből 35 mondta azt, hogy „éppen eleget aludt” – jelentette a csapat 2017-ben. A vizsgálatban résztvevők átlagosan körülbelül 6,25 órát aludtak egy éjszaka. De gyakran felébredtek, és több mint kilenc órát kellett ágyban feküdniük, hogy elérjék azt a 6,25 órát.
Ajánló 10 tipp a gyorsabb elalvás érdekében
Ezzel szemben egy 2016-os chicagói tanulmányban csaknem 500 embert vontak be, és azt találták, hogy szinte teljes idejüket az ágyban töltötték, és aludtak. Egy 2020-as, amerikai felnőttek körében végzett felmérésben a válaszadók csaknem 87 százaléka azt mondta, hogy a hét legalább egy napján nem érzi magát kipihentnek.
Miért nem? Samson és Yetish szerint alvásproblémáinknak köze lehet a stresszhez vagy a rendhagyó cirkadián ritmushoz. Vagy talán hiányzik nekünk a tömeg, a közösség, amellyel együtt aludtunk – mondja Samson. Amikor nehezen tudunk elaludni, azt tapasztalhatjuk, hogy nem egyezik a fejlődésünk és a jelenlegi életünk. „Alapvetően elszigeteltek vagyunk, és ez befolyásolhatja az alvásunkat” – mondja.
Az emberi alvás fejlődésének jobb megértése segíthet az embereknek abban, hogy jobban pihenjenek vagy jobban érezzék magukat a már megszerzett pihenéssel kapcsolatban.
„A globális északon és nyugaton sok ember szereti problémássá tenni az alvását” – mondja. De lehet, hogy például az álmatlanság valójában túlzott éberség – egy evolúciós szuperhatalom.
Yetish azt mondja, hogy az alvás tanulmányozása kisméretű társadalmakban megváltoztatta a nézőpontját.
„Nagyon sok tudatos erőfeszítés és figyelem irányul az alvásra nyugaton, ami nem ugyanaz ezekben a környezetekben” – mondja. – „Az emberek nem próbálnak egy bizonyos mennyiséget aludni. Csak alszanak.”
