2022. december 7. szerda
More

    Mi az atópiás dermatitis?

    Az atópiás dermatitis egy veleszületett, atópiás alkatnak nevezett hajlamon alapuló krónikus bőrgyulladás, amely száraz bőrrel, gyulladással, intenzív viszketéssel és gyakori fellángolással jár. A külső környezeti tényezők (klíma, allergének, ruházat, irritáló anyagok) és a stressz befolyásolhatják a betegségek kialakulását. A betegség rontja az életminőséget, a tünetek nemcsak testi kényelmetlenséget, hanem esztétikai problémák miatti szétesést, pszichés megterhelést is okoznak a betegnek.

    Tünetek:

    • viszketés
    • viszkető vörös foltok
    • hámló vörös foltok
    • nedvedző vörös foltok
    • bőrszárazság
    • viszkető vörös csomók
    • fokozott IgE-képződés.

    A csecsemők és gyermekek leggyakoribb bőrbetegsége, amely a lakosság 5-10 százalékát, az 5 év alatti gyermekek 10-15 százalékát érinti. Az előfordulási arányok országonként eltérőek. Elterjedtsége Magyarországon a jóléti államokban megfigyelt igen magas értékekhez hasonló, egy friss felmérés szerint a 19 év alatti korosztály 17,3%-a érintett.

    Az atópiás dermatitis veleszületett hajlamon alapul. Az úgynevezett “atópiás alkat” a páciens különböző külső ingerekre adott viszketésére és bőrgyulladására utal, amely a szervezet védekezőrendszerének instabilitása miatt következik be. Egyes esetekben az immunrendszer abnormálisan túlműködik – allergiás hajlam –, más esetekben pedig nem reagál elég gyorsan és hatékonyan, ami megmagyarázza az atópiás embereknél gyakori másodlagos bőrfertőzéseket.

    Az atópiás alkat önmagában nem betegség, hanem úgynevezett atópiás betegség formájában nyilvánulhat meg. Ide tartozik az atópiás dermatitis, bizonyos légúti betegségek (krónikus hörghurut, asztma). Az atópiás betegségek egymással összefüggésben is előfordulhatnak.

    A betegségek kialakulásában a külső környezeti tényezők (klíma, allergének, ruházat, irritáló anyagok) mellett a genetikailag meghatározott anyagcsere- és immunrendszerbeli különbségek is szerepet játszanak.

    Az érzékenység genetikája nagyon összetett, így az atópiás gyermekek családjában nem biztos, hogy más ismert atópiás egyedek találhatók, de az allergiás betegségek (szénanátha, asztma, fém- vagy vegyszerérzékenység miatti bőrgyulladás) gyakran a szülőknél és a nagyszülőknél is megtalálhatók.

    Az atópiás betegségre fogékony emberek fejlődését számos környezeti tényező jelentősen befolyásolja, beleértve az általuk fogyasztott élelmiszereket is. Élelmiszer által kiváltott túlérzékenységi reakciók a betegek 20-30%-ában fordulnak elő. A magas IgE-koncentrációjú embereknél ezek az allergének felelősek a tünetek nagyobb arányáért, 50-90%-ig.

    Az erősen allergén anyagokat tartalmazó élelmiszerek (pl. tej, tojásfehérje, hal, búza, szója) csecsemőkorban allergiás reakciókat válthatnak ki, ezért ezeket legalább egy éves korig kerülni kell.

    A fertőző betegségek, a tartósan száraz levegő, a légszennyezettség, a passzív dohányzás, a krónikus vagy súlyos stressz is hozzájárulhat a betegségtünetek kialakulásához.

    A tünetek csecsemőkorban kezdődnek, általában 2-3 éves korban. A klinikai megnyilvánulások a betegek 60%-ánál 1 éves korig, 90%-ánál 5 éves korig jelentkeztek. Az atópiás dermatitisz bőrtünetei életkortól függően változnak, és három fő formája szerint különböztethetők meg: csecsemőkori, kisgyermekkori és fiatalkori. A korai bőrtünetek általában viszkető, hámló vagy nedves bőrpír az arcon. A száraz és viszkető bőr ennek a betegségnek a tartós tünetei.

    Korai életkortól kezdve a tünetek egyre gyakrabban jelentkeznek a hajlatokban, általában a térd és a könyök, valamint a nyak területén, de gyakori az arcbőr és a szemhéj kipirosodása, hámlása is.

    A tünetek a pubertásig fokozatosan előrehaladnak, a krónikus dermatitis mellett a tenyér és a talp is érintett, és a végtagokon erősen viszkető, vörös dudorok jellemzőek. Az IgE-termelés megnövekszik a betegségekben, és az atópiás betegek 80%-ának vérében ennek az antitestnek a koncentrációja 80-10-szerese.

    Jellegzetes bőrtünetekkel és erős viszketéssel a diagnózis egyszerűen felállítható. Kezelőorvosod a következő vizsgálatok alapján határozza meg a tünetek pontos okát:

    • családi anamnézis (allergiás nátha, asztma, szénanátha),
    • a bőrkárosodás megjelenése és formája az életkorral összefüggő területeken,
    • vérvétel után a szérum IgE szintjének vizsgálata: a legtöbb betegnél abnormálisan magas az IgE szintje, de még a normál értékek sem zárják ki a betegséget,
    • az eozinofilek proliferációja a vérben.

    A differenciáldiagnózisban az atópiás dermatitist meg kell különböztetni más bőrgyulladásoktól, mint például a seborrheás dermatitistől, az elsődleges irritatív bőrgyulladástól, a fertőző ekcémás dermatitistől és más hasonló tünetekkel járó betegségektől, mint például a pikkelysömör.

    Atópiás hajlam esetén a szoptatás és szükség esetén speciális tápszerek alkalmazásával az első hónapokban kerülni kell az ételallergiát. Fontos a megfelelő bőrápolás – használj speciális, nem szárító fürdőtermékeket, rendszeresen alkalmazz kiszáradásgátlót, megfelelő bőrápolókat, hidratálókat, olajos kenőcsöket, kerüld a forróvizes és habfürdőt. Javasoljuk továbbá, hogy kerüld a durva textíliákkal, moherrel és gyapjúval való érintkezést. Enyhe esetekben ez önmagában is megfelelő lehet a tünetmentes állapot fenntartásához. Ha azonban súlyosabb tünetek, bőrpír, viszketés és hámlás jelentkezik, helyi kezelés szükséges.

    A betegség egyik legkellemetlenebb tünete a bőrviszketés, amelyet antihisztaminokkal kezelnek. A viszketés megszüntetésével a betegek csökkenthetik az érintett terület vakarózását, ezzel csökkentve az ismétlődő fertőzések kockázatát, az antiallergiás hatás révén pedig megelőzhetik az atópiás légúti tünetek kialakulását.

    A mellékvese hormon származékai – a szteroidok – nagyon erős gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkeznek, ha oldatokban, gélekben, krémekben vagy kenőcsökben használják őket. A helyi szteroidkezelések helytelenül vagy nem megfelelő módon és időben történő alkalmazása esetén olyan mellékhatások léphetnek fel, amelyek elvékonyítják a bőrt és kitágítják az ereket. Nagy bőrfelületek kezelése során általános tünetek jelentkezhetnek a bőrön keresztüli felszívódás miatt. A mellékhatások kialakulása a beteg egyéni érzékenységétől is függ.

    Lokális immunmodulátorok: Az immunmodulátor olyan vegyület, amely a gyulladásos választ elnyomja a védekezőrendszer sejtjeire hatva, ezenkívül kifejezetten a gyulladást okozó sejtekre is hat. A helyi immunmoduláló vegyületek erős gyulladáscsökkentő hatást fejtenek ki a bőrön, de nem szívódnak fel a szervezetben, elenyésző mennyiségben jutnak be a véráramba, ezért nem okoznak általános tüneteket, és nem kell félni a helyi mellékhatásoktól sem.

    Más súlyos, gyakori rohamok esetén más kezelésekre, például fürdőfényterápiára lehet szükség. A kezelés fontos része lehet a rendellenesség kezelésében jártas pszichológus segítsége. Orális szteroidok és immunszuppresszív terápia csak megfelelő körülmények között és a megfelelő kórházi osztályokon adható.

    Az atópiás dermatitisz kezelése komplex, a hatékony, mellékhatásoktól mentes kezelés alapfeltétele a rendszeres gondozás, mely a gyermek- és bőrgyógyászok feladata. A kezelés hatékonysága a bőr állapota alapján gondosan kiválasztott kezeléseken és a jó orvos-szülő-gyermek együttműködésen múlik.

    Az atópiás dermatitis általában 3-5 éves korig javul. A legtöbb esetben a tünetek 5 éves kor után is fennállnak, enyhe vagy közepesen súlyos ekcéma formájában a könyökön és a térdeken. Az érintett területen a bőr kiszáradása és megvastagodása, pigmentfoltok megjelenése és ennek következtében kialakuló ödéma látható. Hosszú távú javulás csak a 4. évtized után várható felnőttkorban.

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    NE HAGYD KI!