Az inzulinrezisztenciáról (IR) akkor beszélünk, amikor az inzulin célsejtekre gyakorolt hatása csökken, így több inzulin szükséges a megfelelő vércukorszint fenntartásához. Mindez nehezen felismerhető tünetekhez vezethet, de egy egyszerű laborvizsgálattal kimutatható.
Sejtjeink többsége csak az inzulin hatására képes felvenni a cukrot. Inzulinrezisztencia esetén azonban szöveteink csak az átlagosnál magasabb inzulinszint jelenlétében képesek hasznosítani a működésükhöz elegendő mennyiségű glükózt.
Szervezetünk az inzulintermelés fokozásával kompenzálja a csökkent inzulinérzékenységet. A hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiről származó béta-sejtek kielégíthetik ezt a többletszükségletet. Bár a hasnyálmirigy több inzulint termel, a csökkent inzulinreceptor-érzékenység és a szénhidrát-anyagcsere zavara rejtve maradhat, csak a magas inzulinszint jelez problémát. Ugyanakkor a kompenzációs mechanizmusok kimerülése a szénhidrát-anyagcsere és a cukorbetegség kialakulásában nyilvánul meg.
Az egészséges éhgyomri vércukorszint 3,9-6,0 mmol/l tartományba esik. A magasabb értékek már valamilyen szénhidrát-anyagcsere-zavarra utalnak, amik megemelkedett vércukorszinthez vezetnek. Inzulinrezisztencia (IR) esetén szervezetünk sejtjei még magas inzulinszint mellett képesek hasznosítani a glükózt, így a vércukorhatár alatt maradnak.
Ezekre a tünetekre figyelj:
A betegség számos panasszal jár. Az inzulinrezisztencia diagnosztizálását nehezíti, hogy a tünetek nem specifikusak (sok más betegség is okozhatja), és különböző eredetű problémának tűnnek. A magas inzulinszint ugyanis nem csak közvetlenül okoz kellemetlenséget, hanem a hormonális homeosztázis (progressziós hormonok, ösztrogén, tesztoszteron és más hormonok) hatására számos szervünk működésére is hatással van. Túlsúlyosak számára, különösen nőknek, rosszul körülhatárolható rendellenességek (pl. menstruációs rendellenességek, hangulati ingadozások) esetén javasolt az IR keresése.
A férfiakra és a nőkrek is jellemzők tünetek a fáradtság, éhség, szédülés az étkezések után, a túlsúly, sikertelen fogyás, a pattanásos, zsíros bőr, az izzadás, az alvászavar, idegesség vagy stressz, a rossz közérzet, esetleg depressziós hajlamok, és a fejfájás vagy migrén.
Tipikus tünetek a nőknél, hogy menstruációs rendellenességek (barna foltok a menstruáció előtt, késik vagy nincs vérzés) lépnek fel, fokozott szőrnövekedés tapasztalható, vagy fogantatási nehézség, meddőség alakul ki. Férfiaknál merevedési gondok és korai kopaszodás, hajhullás tapasztalható.
A gyakorlatban nem az inzulinrezisztencia tünetei, hanem a társbetegségek vizsgálata vezet a kezeléshez. Az inzulinrezisztencia a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel jár: magas vérnyomás, magas koleszterinszint és vérrögképződési hajlam. Az endokrin problémák közül leggyakrabban policisztás petefészek szindrómával (PCOS) társul, amely a PCOS-ben szenvedő nők körülbelül kétharmadánál inzulinrezisztencia miatt alakul ki.
A meddőség okainak kutatása a nőgyógyászati vagy endokrin vizsgálatok során gyakran feltárja a PCOS mögött meghúzódó anyagcserezavarokat.
Kétség esetén először belgyógyász szakorvosi konzultáció szükséges, de a jellegzetes tünetek sokfélesége miatt általában endokrin, diabetológiai vagy nőgyógyászati vizsgálatok során derül ki.
A kivizsgálás
Az inzulinrezisztencia vizsgálatához meg kell mérni az éhomi vércukorszintet és a kapcsolódó szérum inzulinszintet. Az IR ábrázolására az úgynevezett HOMA indexet használják. A HOMA index az éhomi vércukor és az éhomi inzulin szorzata, osztva 22,5-tel. Ha az így számított érték nagyobb, mint 2,5, inzulinrezisztenciáról beszélünk.
Az inzulinrezisztencia, prediabetes diagnosztizálására általában a szérum inzulinszint meghatározásával együtt orális glükóz terhelést javasolnak. Ha csak a vércukorszint haladja meg az egészséges szintet (6,0 mmol/l felett), az a szénhidrát-anyagcsere zavar (prediabétesz vagy cukorbetegség) tünete.
A nőgyógyászok és az endokrinológusok különösen családalapítás vagy gyermekvállalás előtt javasolják a tesztelést. Ennek részben az az oka, hogy az inzulinrezisztencia megakadályozhatja a terhességet, meddőséget okozhat, vagy sikeres fogantatás esetén befolyásolhatja a magzat egészségét.
Kockázatai
Általánosságban elmondható, hogy az életkor előrehaladtával az inzulinérzékenység csökken, és nő a prediabétesz és a cukorbetegség kockázata.
Kockázati tényezői közül az elhízás a legfontosabb. A hasi vagy központi elhízás (az úgynevezett alma alakú elhízás) és a megemelkedett trigliceridszint (hipertrigliceridémia), amelyek részben az étkezési szokásokhoz kapcsolódnak, szintén gyakoriak az inzulinrezisztenciában szenvedőknél. Az ülő életmód is növelheti az IR kialakulásának esélyét. A környezeti tényezők mellett a genetikai tényezők is szerepet játszanak a betegségek kialakulásában, és gyakrabban fordulnak elő olyan betegeknél, akiknek a családjában előfordult szénhidrát-anyagcsere-zavar.
Kezelése
Az IR egy tartós anyagcserezavar, amely kezelés nélkül nem múlik el magától, a hasnyálmirigy már nem képes kielégíteni növekvő inzulinigényt, kialakul a 2-es típusú cukorbetegség.
A panaszok (például étkezés utáni hányinger, menstruációs problémák, túlsúly, bőr- és hajproblémák, fáradtság, rossz alvásminőség, PCOS és meddőség) jelentősen csökkennek vagy megszűnnek az inzulinszint normalizálódásával, de továbbra is fontos a folyamatos kontroll fenntartása.
Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján a metformint már évek óta bejegyezték a prediabétesz kezelésére, így speciális esetekben alkalmazható a magas cukorbetegség kockázatának kitett betegeknél. Prediabetesben a metformin csökkenti a cukorbetegség kockázatát. A kutatások azonban azt mutatják, hogy az életmódváltás fontosabb a cukorbetegség megelőzésében. Az inzulinrezisztencia nem betegség, így a kezelése egyénre szabottan történik. Ahol lehetséges (azaz általában), gyógyszeres kezelés helyett életmódterápiát alkalmaznak.
Az életmódterápia elsősorban a fogyást, az egészséges táplálkozást és a rendszeres testmozgást jelenti. Ezek a megközelítések növelhetik a szövetek inzulinérzékenységét, csökkenthetik a hasnyálmirigy terhelését, és megállíthatják a folyamat előrehaladását.
A igazolt betegeknél fontos a betegség nyomon követése és a rendszeres kontrollvizsgálatok elvégzése (általában 3 pontos terheléses teszt). Lehetséges, hogy a kezelést módosítani kell, ha az anyagcsere-rendellenességek a laboratóriumi értékek alapján megváltoznak. Természetesen a kezelésnek ki kell terjednie az esetleges társbetegségek (PCOS, pajzsmirigyproblémák, magas koleszterinszint) kezelésére is.
Ha az inzulinrezisztencia a szénhidrát-anyagcsere következő szakaszába lép, gyógyszeres kezelést kell kezdeni. A célérték minden kezelési időszakra <7% HbA1C. Ha az alkalmazott kezelés 3 hónap elteltével sem biztosítja a szükséges vércukorszintet, módosítani kell a kezelést.
