Az előző cikkünkben az erdei aranyvesszőről volt szó, most viszont egy másik gyógynövényt – a fehér fagyöngyöt – és annak hatásait mutatjuk be.
A fehér fagyöngynek örökzöld, bőrszerű levelei és fehér, üveges bogyói a legfeltűnőbbek. Ismertebb népi nevei a gyöngybuckó, az enyvbogyó, a gyöngyös madárlép, a bábaseprő és a boszorkányláp.
Olyan betegségek kapcsán adhat kiváló támaszt, mint az epilepszia, a krónikus görcsök és a hisztériás panaszok, de a mirigyrendszerre való hatása miatt az anyagcsere szabályozásában is segít. Hasnyálmirigy panaszok, cukorbetegség és hormonháztartásbeli zavarok esetén is nyugodtan nyúlhatunk a fagyöngyért, valamint az érelmeszesedések és a gutaütés megelőzésére is. A vérkeringést szabályozza, a vérzéseket csillapítja, így a tifusz, a vérhas és a tüdő- és bélvérzések miatt is ajánlott. A vérnyomást optimalizáslja, ezzel a szívről felesleges terheket levesz. Nők esetében a menstruációs zavarokat helyrehozza, a méhet gyógyítja, és még a meddőségre is nagyszerű gyógymódként szolgál. A rák egyes típusai ellen is használható, mind megelőzés, mind gyógyulás céljából.
Október elejétől december közepéig, valamint március és április környékén szedhető friss fagyöngy. A legnagyobb gyógyhatással rendelkező növények a nyárfán nőnek, de meglehetősen erős gyógyhatású a lucfenyőn, az erdei fenyőn és a gyümölcsfákon lévő gyógyfű is.
A fagyöngy teakészítési módszere némiképp eltér a többi gyógynövényétől, hasonlóan készítjük el, mint az acsalapu növény teáját, azaz hideg vízbe beáztatjuk egy éjszakára a fagyöngyöt apróra darabolva, reggel pedig kicsit felmelegítjük, majd átszűrjük. Tinktúrát lehet vásárolni a gyógyszertárakban, kenőcsöt viszont otthon készíthetünk a gyógynövényből fagyások ellen, ehhez pedig a fagyöngy bogyóit disznózsírral kell kevernünk. Friss lé készítésekor a gyógynövény szárát és leveleit megmosás után gyümölcs-centrifugában ki kell facsarni.
