Francia táplálkozáskutatók azonosították a zsírok érzékelésében közreműködő receptor fehérjét valamint az érzékelésért felelős gént, és patkányok illetve egerek nyelvén az érzékelő pontokat is megtalálták, s felismerésük várhatóan az elhízás elleni harcban alkalmazható.
Phillipe Besnard és kutatótársai a dijoni egyetemhez tartozó táplálkozás-biológiai főiskolán utánajártak, mi a biológiai magyarázata annak a megfigyelésnek, hogy egyes állatok előnyben részesítik a zsíros táplálékot. Eredményeikről az amerikai klinikai kutatási társaság Journal of Clinical Investigation című folyóiratában számoltak be.
Az ízlelés tájékoztatja a szervezetet a táplálék jellegéről. A közismert négy alap ízhez – édes, sós, savanyú, keserű – a 80-as években társult az ötödik, a glutamin- vagy hús-íz, amelyről aztán kiderült, hogy „umami” néven Kikunae Ikeda japán professzor már 1908-ban azonosította. Régóta sejtették, hogy lennie kell egy lipid érzékelőnek is, csak eddig azt hitték, hogy a zsír érzékelése tapintáson és szagláson alapuló összetett folyamat.
Besnard professzor és munkatársai egerekkel és patkányokkal kísérleteztek, megvizsgálták, hogy a CD36 multifunkcionális glyko-fehérje – amelyet zsírsav átvivőnek is neveznek – hogyan hat a viselkedésre és az emésztő szervekre. Az egerek általában előnyben részesítették a zsíros táp-folyadékot, a CD36 receptor fehérje nélküli génhiányos egerek viszont még éheztetés után sem tettek különbséget a kettő között.
A kutatók ezután megkeresték a nyelven azokat a helyeket, ahol „kilátszik” a CD36 fehérje. Amikor ezeket a pontokat hosszú zsírsav láncokkal stimulálták, megindult az epe elválasztás, a szervezet felkészült a zsír feldolgozására, még mielőtt az az emésztőrendszerbe került volna.
Az zsírízlelés mechanizmusának ismeretében újabb területen lehet felvenni a harcot a kóros elhízás ellen.
Forrás: MTI
