A gyerekeknél nem ritka, hogy hirtelen nagyot nőnek, hiszen ennek hátterében a genetika is állhat. Azonban amikor a növekedés nagymértékű és nem is áll meg, már egy rendellenességről, a gigantizmusról beszélhetünk. Az óriásnövésnek is nevezett betegséget a növekedési hormon túltermelődése okozza, aminek a hátterében általában az agyalapi mirigy jóindulatú daganata áll, de más hatások is kiválthatják. Felnőttkorban is létezik egyébként gigantizmus, csak akkor már akromegáliának hívjuk és ebben az esetben a túl sok növekedési hormon nem óriásnövést, hanem más tüneteket produkál.
Az óriásnövés okai
Leggyakrabban a növekedési hormon túltermelődése vezet a gigantizmushoz. Ez a hormon az agyalapi mirigy elülső lebenyében képződik, hatását pedig – többek között – a májban termelődő IGF-1 fehérjén keresztül fejti ki. Ez a fehérje hat a csontokra, de emellett az izmokra vagy a belső szervekre is, tehát tulajdonképpen a test egészére. Annak, hogy miért termelődik a kelleténél több növekedési hormon, több oka is lehet. Ahogy korábban említettük, a leggyakrabban valóban az agyalapi mirigyen képződő jóindulatú daganat, esetleg a mirigy más típusú daganata váltja ki. De az is előfordul, hogy egy máshol képződő daganat a növekedési hormonhoz hasonló anyagot kezd el termelni. Amikor pedig nem a növekedési hormon áll a háttérben, akkor kromoszóma rendellenesség lehet a túlnövést kiváltó ok. Ilyen a Marfan szindróma vagy a Klinefelter-szindróma.
Tünetei és kezelése
Megelőzni sajnos a túlnövést nem igen lehet, hiszen akkor lehet felismerni, amikor már látható jelei vannak. A gigantizmusban szenvedő gyerekek mindig nagyon gyorsan és nagyon sokat nőnek, sokkal magasabbak lesznek a kortársaiknál. Ezek a gyerekek gyakran görbén tartják magukat, amitől gerincferdülés is felléphet náluk. Végtagjaik, csontjaik általában fájnak, sokszor panaszkodnak zsibbadásra, hátfájdalomra. Jobban szőrösödnek kortársaiknál és erősebben is izzadnak, akkor is, amikor ez a környezeti hatások által nem lenne indokolt. Megjelenhet náluk fáradékonyság és alvászavar, mozdulataik pedig sokszor ügyetlenek, elnagyoltak. Néhányuknak szétállhatnak a fogaik, lila foltok boríthatják a bőrüket, ritkán hordó alakú lehet a mellkasuk. Egyes esetekben pedig a pubertás kor kezdete is késhet. Tüneteik alapján először biztosan diagnosztizálni kell a gigantizmust és annak pontos kiváltó okát, ezután lehet megkezdeni a kezelés. Gyógyszerrel lehet gátolni a növekedési hormon termelését és azokat a receptorokat is, melyekhez a hormon egyébként kötődik. Ezzel meg lehet akadályozni a túlnövést. Ha a betegséget műthető daganat okozza, azt el lehet távolítani. Kislányok esetében pedig előre lehet hozni a pubertást. Az teljesen változó lehet, hogy a kezelést felnőttkorban is folytatni kell-e.
