A császármetszés aránya világszerte növekszik. Jelenleg az Egyesült Államokban a születések több mint 30 százalékát teszi ki a hasi szülés. Magyarországon ehhez képes a szülések még nagyobb, körülbelül 40 százaléka végződik császármetszéssel prof. dr. Ács Nándor, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója szerint. Ezzel hazánk nemzetközi szinten a középmezőnybe tartozik.
Ebből kifolyólag pedig minden eddiginél több nő szembesül azzal a döntéssel hazánkban is, hogy vajon meg kellene-e kísérelnie a hüvelyi szülést a császármetszés után (vaginal birth after caesarian, röviden VBAC), vagy válasszon elektív, ismételt császármetszést (elective repeat cesarean, röviden ERCS).
A döntés nem egyszerű, mivel mindkét esetben léphetnek fel komplikációk. Egy új tanulmány eredményei tovább segíthetik a kismamákat a megalapozottabb döntésben. Cikkünkben erről a kutatásról és eredményeiről olvashat.
Milyen kockázatai lehetnek a VBAC-nek?
Az Egyesült Királyság kutatói azt találták, hogy a VBAC-n átesett nőknél több mint kétszer nagyobb az esélye a súlyos medencefenéki diszfunkció kialakulásának, mint azon nőknél, akik egy ismételt császármetszést választanak.
„Úgy érezzük, ezek az eredmények számos, fontos kiegészítő információval szolgálhatnak a jövőbeli szülések kockázatairól és előnyeiről egyaránt a korábban császármetszésen átesett nők számára, főleg, hogy ezen hölgyek száma egyre nő. ” – mondta Kate Fitzpatrick, a kutatás vezetője, az Oxfordi Egyetem Perinatális Epidemiológiai Osztályának munkatársa.
A jelenlegi irányelvek szerint, ha nincs ellenjavallata a hüvelyi szülésnek, a nőknek felajánlják a VBAC lehetőségét, természetesen azután, hogy tájékoztatták őket az egyes választások kockázatairól és előnyeiről. A hüvelyi szüléssel elkerülhetőek a műtét lehetséges szövődményei, mint például a fertőzés, és a vérveszteség; átlagosan kevesebb időt töltenek a kórházban; és sikeresebben alakul a szoptatás is.
De a VBAC sem kockázatmentes: itt is előfordulhatnak fertőzések, és vérveszteség is, és ritka, de súlyos esetekben az előző császármetszés hege is felszakadhat (hegruptúra). Ez utóbbi súlyos, életveszélyes méhvérzést, és akut magzati distresszt, vagyis magzati veszélyállapotot okozhat. A VBAC hosszú távú kimeneteléről, kockázatairól viszont eddig keveset tudtunk. A PLOS Medicine-ben közzétett tanulmányban az Egyesült Királyság kutatói orvosolják ezt a hiányosságot.
VBAC vagy ismételt császármetszés? Mit is mutatnak a kutatások?
Az Oxfordi Egyetem és az Aberdeeni Egyetem kutatói az 1983 és 1996 között egy vagy több császármetszésen átesett nők egyes szüléseit vizsgálták. Skót nemzeti adatok alapján pedig megállapították, hogy a nők VBAC-t vagy ERCS-t választottak-e végül, majd több mint 20 éven keresztül nyomon követték ezen szülések kimenetelét.
A vizsgált 47 414 nő közül 1159-nek (2,44%) volt szüksége valamilyen medencefenék-műtétre is ebben a vizsgált időszakban. Ezeknek a műtéti eljárásoknak az előfordulási gyakorisága a VBAC-csoportban szignifikánsan magasabb volt (1,75/1000 szülés), mint az ismételt császármetszést választók körében (0,66/1000 szülés).
Miután az eredményeket a demográfiai adatokhoz, valamint az anyák egészségügyi és szülészeti anamnéziséhez is illesztették, megállapíthatóvá vált, hogy a kismedencei műtétek bármely típusának a kockázata több mint kétszerese volt a VBAC-t tervező nők körében, mint az ERCS-t választók között.
A műtétet igénylők között a leggyakoribb diagnózis a kismedencei szervek prolapsusa (53%), vagyis a kismedencei szervek előreesése (pl. a méh hüvelybe való előreesése), és a vizeletkontencia (46%) volt. Az ismételt korrekciós műtétek szükségességének korrigált kockázati aránya pedig így már több mint háromszoros volt.
Kate Fitzpatrick, az Oxfordi Egyetem Perinatális Epidemiológiai Osztályának munkatársa és a tanulmány vezetője elmondta, hogy ez a kutatás segít valósan meghatározni a VBAC hosszú távú kockázatainak nagyságát.
„A jelenlegi irányelvek, és a tanácsadás csak a rövid távú szövődményekre összpontosít, például a méhrepedés kockázatára” – mondta Fitzpatrick a Medscape Medical Newsnak.
Fitzpatrick egy másik megállapításra is rámutatott: azoknál a nőknél, akik VBAC-t terveztek, és a vajúdás is eszerint ment, de végül szülés közbeni, ismételt császármetszést igényeltek, a kismedencei műtétek későbbi kockázata hasonló volt az ismételt császármetszést tervező nőkéhez.
Ez a tény felkeltette dr. Annetta Madsen, a Mayo Clinic Szülészeti és Nőgyógyászati osztálya urogynekológus szakorvosának érdeklődését is.
Kevés tanulmány különbözteti meg a vajúdás hatásait – például a magzat fejének a medencébe való hosszú ideig tartó beilleszkedését – magának a hüvelyi szülésnek a hatásaitól. Az Egyesült Királyságban végzett kutatás eredményei viszont azt sugallják, hogy a szülőcsatornán való áthaladás kisebb kockázatot hordoz a medencefenék sérülésére, mint maga a hüvelyi szülés.
Változtassanak-e a szülészek, védőnők, háziorvosok a tanulmány eredményei alapján azon, ahogyan a VBAC kockázatait és előnyeit megvitatják pácienseikkel?
„Ezek alapján úgy tűnhet, hogy a válasz egyszerű, mindenkinek ismételt császármetszést kellene választania, hogy elkerülje a medencefenék sérülését a szülés során. De az ismételt császármetszés – mely egy nagy hasi műtét – szintén kockázatokkal jár” – mondta Madsen.
Azonban mindig fellelhető egy megfelelő egyensúly a kockázatbecslésben a medencefenék hüvelyi szüléshez kapcsolódó lehetséges sérülésének kockázata, és a császármetszéssel járó műtéti kockázatok között, amit egyénileg érdemes szem előtt tartani, és átbeszélni. Érdemes figyelembe venni például a várandós megelőző anamnézisét, a kapcsolódó nőgyógyászati és egyéb egészségügyi kórállapotait, a kötőszöveti rugalmasságot egyaránt.
Forrás: webbeteg.hu
