Az önuralom – az a képesség, hogy ellenálljunk a kísértésnek egy jobb, de késleltetett jutalom érdekében – létfontosságú készség, amely megalapozza a hatékony döntéshozatalt és a tervezést.
Dobson Szabolcs, gyógyszerengedélyeztetési szakértő írt arról a kutatásról, ami a kísértés és az intelligencia kapcsolatát vizsgálta:
„Mindennek ellenállsz, kivéve a kísértést? Nem jó jel – megjelent az első tanulmány, amely kapcsolatot mutatott ki a madarak önuralma és intelligenciája között.
Egy, a Philosophical Transactions of the Royal Society B szaklapban megjelent tanulmány kimutatta, hogy az eurázsiai szajkók átmennek a „mályvacukor-teszt” egy változatán – és a legjobb önuralommal rendelkező madarak egyben a legmagasabb pontszámot érik el az intelligenciateszteken. Ez az első bizonyíték a madarak önuralma és intelligenciája közötti kapcsolatra.
Az önuralom – az a képesség, hogy ellenálljunk a kísértésnek egy jobb, de késleltetett jutalom érdekében – létfontosságú készség, amely megalapozza a hatékony döntéshozatalt és a tervezést.
A szajkók a varjúfélék családjának tagjai. Az angol nyelvterületen gyakran „tollas majmoknak” nevezik őket, mert kognitív képességeikben vetekednek a nem emberszabású főemlősökkel. A varjúfélék pl. elrejtik a táplálékukat későbbre. Más szóval, képesek elhalasztani az azonnali vágykielégítést, hogy megtervezzék a jövőbeli táplálkozásukat.
Korábban kimutatták, hogy az önuralom összefüggésben áll az emberek, csimpánzok és – a kutatók egy korábbi tanulmánya szerint – a tintahalak intelligenciájával. Minél nagyobb az intelligencia, annál nagyobb az önuralom.
Az új eredmények azt mutatják, hogy az intelligencia és az önuralom közötti kapcsolat egymástól távoli állatcsoportok között létezik, ami arra utal, hogy többször, egymástól függetlenül fejlődött ki.
A varjúfélék közül különösen a szajkók vannak kitéve annak, hogy más madarak ellopják rejtett készleteiket. Az önuralom azt is lehetővé teszi számukra, hogy kivárják a megfelelő pillanatot, hogy elrejtsék táplálékukat anélkül, hogy azt más madarak látnák vagy hallanák.
Tíz eurázsiai szajkó (Garrulus glandarius) önuralmának tesztelésére a kutatók az 1972-es Stanford Marshmallow (mályvacukor)-teszt ihlette kísérletet terveztek, amelyben annak idején gyerekek egy azonnali vagy két valamivel későbbi adag mályvacukor közül választhatnak. Azok a gyerekek, akik tovább tudtak ellenállni a kísértésnek, magasabb pontszámot kapnak számos tanulmányi feladatban.
Itt viszont mályvacukor helyett lisztkukacot, kenyeret és sajtot adtak a szajkóknak. A lisztkukac gyakori kedvenc; a kenyér és a sajt a második helyen állnak, de az egyes madarak eltérően preferálják egyiket a másikkal szemben.
A madaraknak választaniuk kellett az azonnal rendelkezésükre álló kenyér vagy sajt, illetve a lisztkukac között, amit láthattak, de csak késéssel juthattak hozzá. A kérdés az volt, hogy el tudják-e halasztani az azonnali kielégülést, és inkább várni a kedvenc táplálékukra?
Számos várakozási időt teszteltek, öt másodperctől öt és fél percig, mielőtt a lisztkukac elérhetővé vált, ha a madár ellenállt a kísértésnek, hogy megegye a kenyeret vagy a sajtot.
A kísérletben résztvevő összes madárnak sikerült kivárnia a férget, de néhányan sokkal tovább vártak, mint mások. Az osztály első helyezettje ‘JayLo’ volt, aki figyelmen kívül hagyott egy darab sajtot, és öt és fél percig várt egy lisztkukacra. A legrosszabbul teljesítők, ‘Dolci’ és ‘Homér’, legfeljebb 20 másodpercet tudtak várni.
A szajkók elfordították tekintetüket a kenyérről vagy a sajtról, amikor azt bemutatták nekik, mintha el akarnák vonni a figyelmüket a kísértésről. Hasonló viselkedést tapasztaltak csimpánzoknál és gyerekeknél.
A kutatók öt kognitív feladatot is bemutattak a szajkóknak, amelyeket általában az általános intelligencia mérésére használnak. Az ezekben a feladatokban jobban teljesítő madaraknak is sikerült tovább várniuk a lisztkukac jutalomra. Ez arra utal, hogy az önuralom a szajkók intelligenciájához kapcsolódik.
A szajkók a körülményekhez igazították önuralmukat egy másik kísérletben is, ahol a kukac látható, volt de sohasem elérhető, a szajkók mindig megették az azonnal elérhető kenyeret vagy sajtot. És az az idő, ameddig hajlandóak voltak várni a kukacra, lecsökkent, ha a második legkedveltebb táplálékukhoz viszonyították azonnali csemegeként, összehasonlítva a harmadikkal. Ez a rugalmasság azt mutatja, hogy a szajkók csak akkor késleltetik a kielégülést, ha az indokolt.”
Forrás: egeszsegkalauz.hu
Ez is érdekelheti:
