A méhátültetésekkel kapcsolatban az a helyzet, hogy jelenleg meglehetősen egyedi helyzetben vannak az egyéb transzplantációk között.
Egyrészt átmenetinek szánják őket. A klinikai vizsgálatok során jellemzően egy nő méhátültetéssel kapja meg, végül in vitro megtermékenyítéssel (IVF) létrehozott embriót ültetnek be, császármetszéssel szülnek, majd végül méheltávolításon keresztül eltávolítják a méhet.
Szakértők szerint ennek fő oka az, hogy csökken annak szükségessége, hogy a recipiensnek a kelleténél hosszabb ideig kell immunszuppresszáns gyógyszert szednie, ami növelheti a rák kialakulásának kockázatát.
Ez nagyon különbözik a többi rutinszerű szervátültetéstől, mint például a szív- vagy májtranszplantáció, amelyeknek véglegesnek kell lenniük, miután beültetik a recipiensbe.
A dolgok egy kicsit bonyolultak lehetnek, ha a recipiens végleges méhátültetést kér, különösen azért, mert a méh átvétele nem életmentő eljárás, mint például a szívátültetés.
„Ezeket az átültetéseket nem hajtják végre olyan nőknél, akik méh nélkül születtek, hogy megszilárdítsák női identitásukat és lehetővé tegyék számukra a menstruációt; ennek egyértelmű szaporodási célja van” – mondta Laura O’Donovan, a Williams kutató munkatársa.
„Az életmentő transzplantációknál nyilvánvalóan ez a kockázat-haszon arány, ez az egyensúly a hosszú távú immunszuppresszió mellett szól, mert az életben maradáshoz szükség van erre a transzplantációra” – mondta.
A transznemű nők méhátültetése abban az értelemben különbözik, hogy „az életminőséget javító transzplantációról van szó, nem pedig életmentőről”.
Ez aztán kérdésekhez vezet az adományozással és a szervek kijelölésével kapcsolatban – például mi van akkor, ha a donor azt állítja, hogy csak egy cisz-nőnek szeretné a méhét adományozni, egy transznemű nőnek nem? És hogyan dönti el, hogy az egyik címzett szükséglete nagyobb, mint a másiké?
„Hogyan döntik el klinikailag, hogy kinek a szükséglete jelentősebb? Egy cisz-nő, aki méh nélkül született, vagy akinél rák után méheltávolítást hajtottak végre, vagy egy transz nő?” – kérdezte Romanis.
„Ezért gondolom, hogy ezek a dolgok hihetetlenül politikai jellegűek, mert személy szerint úgy gondolom, hogy mindkét dolog fontos, és összehasonlításuk azzal a veszéllyel jár, hogy két női csoportot szembeállítanak egymással, ami nagyon veszélyes. És végül marginalizálja a kisebbségi csoportokat”.
Mik a jogi szempontok?
Az etikai megfontolások mellett átfedés van jogi megfontolásokkal is, például azzal kapcsolatban, hogy a transznemű nők ilyen transzplantációinak visszatartása sérti-e a diszkriminációellenes törvényeket.
„Az Egyesült Királyságban például az egyenlőségi törvény értelmében illegális lenne valakit neme alapján diszkriminálni” – mondta O’Donovan.
Az egyenlőségi törvény előírja Nagy-Britanniának a diszkriminációs törvényt, amely megvédi az egyéneket a méltánytalan bánásmódtól, megakadályozza a faji, életkoron, nem-átcsoportosításon és egyéb védett tulajdonságokon alapuló megkülönböztetést.
Mint ilyenek, a transznemű nőket nem lehet hátrányos megkülönböztetésnek alávetni e tulajdonság alapján, és ha később a méhátültetések általánossá válnak, illegális lehet, hogy egy transznemű nőt kizárólag nemi identitásuk miatt tagadjanak meg.
Romanis arra is felhívja a figyelmet, hogy egy ideig vita zajlott a brit akadémikusok között az ország 2008-as emberi megtermékenyítési és embriológiai törvényéről, amely szerint egy embriót be kell ültetni egy „nőbe”.
„Volt némi vita arról, hogy úgymond számít-e egy transz nő. De nyilvánvalóan a legtöbb liberális gondolkodású ember elolvasta az egyenlőségről szóló törvényt, és őszintén azt mondta, a törvény értelmében a transz nő nő.”
„Tehát mindaddig, amíg átestek a jogi eljáráson, hogy elismerik őket nőnek, akkor kaphatnak IVF-et, ha átültetett méhük van” – tette hozzá.
Tágabb szinten az akadémikus úgy látja, hogy a méhátültetés csak egy az asszisztált terhességi technológia teljes spektrumában – egy kis része az asszisztált terhesség sokkal tágabb technológiai jövőjének, amely olyan dolgokat is magában foglal, mint a béranyaság, sőt a mesterséges méhlepények vagy olyan entitások, amelyek esetleg kívülről is megszülethetnek.
„Úgy gondolom, hogy ezekben a technológiákban megvan a lehetőség arra, hogy valóban megváltoztassák az asszisztált terhességről alkotott gondolkodásunkat” – mondta.
„És úgy gondolom, hogy valódi előnyökkel járhatnak a marginalizált csoportok számára, feltéve, hogy bizonyos módon létrehozzák őket.”
