A Loperamid, egy gyakori hasmenés elleni gyógyszer, segíthet az autizmus spektrumzavarral kapcsolatos alapvető tünetek kezelésében. A gyógyszer aktiválja a μ-opioid receptort, segítve a szociális viselkedés javítását.

Meg lehet tanítani egy régi gyógyszert új hatásokra? Bár jelenleg nem állnak rendelkezésre gyógyszeres kezelések az autizmus spektrum zavar (ASD) alaptüneteire, egy meglévő gyógyszer jelenthet-e új kezelést, még akkor is, ha korábban nem állt összefüggésben az ASD-vel?

Ezt a kérdést tette fel egy új tanulmány a  Frontiers in Pharmacology folyóiratban.

A kutatók egy számítógépes modellt használtak, amely magában foglalja az ASD-ben részt vevő fehérjéket és azok kölcsönhatásait.

Megvizsgálták, hogy a különböző gyógyszerek hogyan hatnak a fehérjékre a rendszerben, potenciális jelölteket azonosítottak a kezelésre. A legígéretesebb jelölt a loperamid nevű, gyakran használt hasmenés elleni gyógyszer volt, és a kutatóknak érdekes hipotézisük van arról, hogyan működhet az ASD tüneteinek kezelésében. Az ASD leggyakoribb tünetei közé tartozik a szociális interakció és a kommunikáció nehézségei.

„Jelenleg nincs jóváhagyott gyógyszer az ASD fő tünete, a szociális kommunikációs hiányok kezelésére” – mondta Dr. Elise Koch, az Oslói Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető szerzője. „Azonban a legtöbb felnőttet, valamint az ASD-ben szenvedő gyermekek és serdülők felét antipszichotikus gyógyszerekkel kezelik, amelyek súlyos mellékhatásokkal járnak, vagy nem hatékonyak az ASD-ben.”

A gyógyszerek újbóli felhasználása új kezelésként

Annak érdekében, hogy új módszert találjanak az ASD kezelésére, a kutatók a gyógyszerek újrahasznosítása felé fordultak, amely magában foglalja a meglévő gyógyszerek feltárását, mint egy másik állapot lehetséges kezelését. A megközelítésnek rengeteg előnye van, mivel gyakran széleskörű ismeretek állnak rendelkezésre a meglévő gyógyszerekről azok biztonságát, mellékhatásait és a szervezetben kölcsönhatásba lépő biológiai molekulákat illetően.

Az ASD új kezelési módjainak azonosításához a kutatók számítógépes fehérjeinterakciós hálózatot használtak. Az ilyen hálózatok magukban foglalják a fehérjéket és a köztük lévő összetett kölcsönhatásokat. Fontos figyelembe venni ezt a komplexitást a biológiai rendszerek tanulmányozása során, mivel egy fehérje befolyásolása gyakran máshol is kihathat.

A kutatók felépítettek egy fehérjekölcsönhatási hálózatot, amely magában foglalta az ASD-vel kapcsolatos fehérjéket. A meglévő gyógyszerek és a hálózatban lévő fehérjékkel való kölcsönhatások vizsgálatával a csapat számos olyan jelöltet azonosított, amelyek ellensúlyozzák az ASD mögött meghúzódó biológiai folyamatokat.

A legígéretesebb gyógyszer a loperamid, amelyet általában hasmenés kezelésére használnak. Bár furcsának tűnhet, hogy egy hasmenés elleni gyógyszer képes kezelni az ASD fő tüneteit, a kutatók hipotézist dolgoztak ki a hatásáról.

A felborult gyomor-bélrendszertől az ASD-ig

A loperamid a μ-opioid receptornak nevezett fehérjéhez kötődik, és aktiválja azt, amelyet általában az opioid gyógyszerek, például a morfium befolyásolnak. Azon hatásokon kívül, amelyeket egy opioid gyógyszertől általában elvárunk, mint például a fájdalomcsillapítás, a μ-opioid receptor hatással van a szociális viselkedésre is.

Korábbi vizsgálatokban a génmanipulált egerek, amelyekből hiányzik a μ-opioid receptor, az ASD-hez hasonló szociális deficiteket mutattak. Érdekes módon a μ-opioid receptort aktiváló gyógyszerek segítettek helyreállítani a szociális viselkedést.

Ezek az egereken elért eredmények rávilágítanak arra a kínzó lehetőségre, hogy a loperamid vagy más, a μ-opioid receptort célzó gyógyszerek új módszert jelenthetnek az ASD-ben jelenlévő szociális tünetek kezelésében, de további munkára van szükség ennek a hipotézisnek a teszteléséhez. Mindenesetre a jelenlegi tanulmány azt bizonyítja, milyen ereje van annak a feltételezésnek, hogy a régi drogok valóban új trükköket tanulhatnak meg.