Akár e-mailben, akár szemtől szembe, a munkahelyen mindenütt finom célzások vannak. Ez az alattomos viselkedés senkit sem kímél – és a dolgozókat is kikészítheti.
Ajánló A passzív-agresszív kollégák, akik megmérgezik a munkahelyeket – 1. rész
Bizonyítékalapú
A passzív-agresszív viselkedés, bármennyire is káros lehet mind az alkalmazottak, mind a vállalatok számára, hihetetlenül nehezen kezelhető. A ravasz megjegyzéseket például könnyű letagadni, vagy egyszerűen félreértett viccnek lehet elkönyvelni.
„A passzív-agresszív viselkedéssel a szervezetek nehezen tudnak mit kezdeni, mivel gyakran nagyon finom és közvetett jellegű” – mondja Amanda Augustine, a TopCV önéletrajzíró szolgáltatás New York-i karrier-szakértője. „A passzív-agresszív viselkedést tanúsító személy viszonylag könnyen tagadhatja, hogy cselekedetei mögött rossz szándék állna, vagy megpróbálja manipulálni a helyzetet azzal, hogy azt állítja, hogy ő az „áldozat”, nem pedig az agresszor.” – mondta.
A passzív agresszió mindig is jelen lesz a munkahelyeken – de a szakértők szerint van mód arra, hogy mérsékeljük e mérgező kollégák hatásait.
Augustine szerint a passzív-agresszív kollégák gyakran arra törekszenek, hogy csendben ellenkezzenek kollégáikkal, hogy reakciót kapjanak. Válaszul a legjobb, ha uralkodunk az érzelmeinken, és kényszerítjük magunkat arra, hogy nyugodt maradjunk, függetlenül attól, hogy mit mond vagy tesz a kollégánk. Bár ezt könnyebb mondani, mint megtenni, de ha megtagadod a kollégádtól a vágyott reakciót, az segíthet véget vetni a passzív agressziójának.
Ajánló Kézhigiénia a munkahelyen
Ha ez nem működik, akkor szükség lehet arra, hogy figyelmeztess valakit a vállalaton belül a viselkedésére. A munkavállalóknak mindig van lehetőségük arra, hogy közvetlenül magukkal az illetővel beszéljék meg a viselkedést, de mivel a passzív-agresszív kollégák gyakran a munkahelyi finom manipuláció mesterei, nem biztos, hogy ez a helyes út. Ehelyett hasznos lehet egy közös megbeszélés megszervezése egy vezetővel a probléma megvitatására – amit egyes munkavállalók talán biztonságosabbnak éreznek. „Ilyen helyzetekben fontos, hogy egyértelmű bizonyítékokkal rendelkezzünk a megtörtént viselkedésről” – javasolja Rivkin, hogy elkerüljük az egyenes tagadást. Hozzáteszi, hogy hasznos lehet, ha előre írásban felvázoljuk a passzív-agresszív viselkedés konkrét példáit, és részletezzük, hogy milyen hatással voltak mind magára, mind a csapattagokra.
A vállalatoknak is kötelességük, hogy megelőzzék a munkahelyeket megmérgező passzív agressziót, mielőtt a kollégák kényelmetlen – akár mérgező – helyzetekbe kerülnének. Chaturvedi szerint a munkáltatóknak fel kell vértezniük a csoportvezetőket olyan készségekkel, amelyekkel felismerhetik és kezelhetik a passzív-agresszív viselkedést. „Ezeket a vezetőket ki kell képezni arra, hogy észrevegyék a finom érzelmi jeleket, és megfigyeljék az ilyen viselkedésmintákat”. Hozzáteszi, hogy sok esetben a vállalatok nem biztosítanak ilyen mélyreható vezetői képzést, ami azt a kockázatot hordozza magában, hogy nem lesznek képesek észrevenni vagy kezelni a bejelentett eseteket.
Ez túl gyakran a passzív-agresszív kollégák kezelésének feladatát a munkavállalóra hagyja, és arra kényszeríti őket, hogy válasszanak egy potenciálisan kínos konfrontáció vagy egy mérgező irodai környezet között.
Catherine számára a saját viselkedésének átalakítása – a kommunikációjának megváltoztatása, hogy határozottabb és közvetlenebb legyen – segített enyhíteni a kollégája által okozott károkat. Maria számára azonban a megoldás nem volt ennyire rendezett; nemcsak hogy végül elhagyta a vállalatot, de a mérgező környezet elhúzódó hatásairól is beszámolt. Most, hogy az élményt követően egy kis időt vett ki a munkából, hogy a mentális egészségén dolgozzon, Maria azt mondja, hogy óvatosan keres másik állást. „Nehéz volt újra kilépni a piacra, de pozitívnak kell maradnom”.
