A cukorbetegség nem egységes betegség. Különböző okok miatt alakulhat ki, ezért lefolyása és kezelése eltérő lehet.
1998-ban az American Diabetes Association (ADA) ajánlásokat adott ki arra vonatkozóan, hogy milyen vércukorszint normális, és mikor diagnosztizálható a cukorbetegség. Ezek szerint a normál éhomi vércukorszint 6,1 mmol/l alatt van.
Ha az érték 6,1 mmol/l és 7,0 mmol/l között van, az egyén még nem szenved cukorbetegségben, de az emelkedett éhomi glükóz (IFG) kimutatható. Ez már nagyobb kockázatot jelent a valódi cukorbetegség és a későbbi szövődmények kialakulására.
Cukorbetegséget akkor diagnosztizálnak, ha az éhgyomri vércukorszint 7,0 mmol/l felett van, de ezt az éhomi vércukorszint máskor történő mérésével kell igazolni.
A megerősítő vizsgálatok közé tartozik például a cukorterhelési teszt. Ebben az esetben adj a betegnek 75 g dextróz oldatot felnőtteknek és 1,75 g x 1 kg dextróz oldatot gyermekeknek. A vércukorszintet a glükóz megkezdése és fogyasztása után 2 órával mérjük.
Cukorterhelési teszt
Az eredmény akkor normális, ha a 2 órás vércukorszint nem haladja meg a 7,8 mmol/l-t. Károsodott glükóztoleranciáról (IGT) akkor beszélünk, ha a 2 órás érték 7,8 mmol/l és 11,1 mmol/l között van. Ezen a ponton, hasonlóan az IFG-hez, a betegeknél fokozott a cukorbetegség kialakulásának kockázata. Ha a 2 órás érték 11,1 mmol/l felett van, akkor cukorbetegséged lehet.
A glükózterhelés vizsgálata ellenjavallt, ha a cukorbetegség egyértelműen jelen van.
Természetesen a vizsgálatokat később mindig meg kell erősíteni, ha a lelet nem teljesen egyértelmű a diagnózis felállítása előtt.
Az úgynevezett inzulinrezisztenciában a vércukorszint a normál tartományon belül marad, de a hasnyálmirigy csak átmenetileg tudja fenntartani ezt a szintet az inzulintermelés fokozásával. Éppen ezért a vércukor mellett az inzulinszintet is ellenőrizhetjük: ha a vércukorszint normális, de az inzulinszint magas, az már a cukorbetegség „folyosójának” tekinthető.
