A megemelkedett testhőmérsékletet és a fokozott hőleadást két fő mechanizmus okozhatja: a fokozott hőtermelés és a magas környezeti hőmérséklet. Ilyenkor a hő nagy része párolgás, pontosabban izzadás útján szabadul fel.
A Föld éghajlatát kétmillió éve időszakosan váltakozó jégkorszakok és több tízezer éves felmelegedés jellemzi. Az utolsó jégkorszakot követő éghajlatváltozás lehetővé tette az emberek terjedését és civilizációnk virágzását.
Bolygónk klímája azonban nem statikus, folyamatosan változik évezredek vagy akár évtizedek alatt. A 20. századi és mai iparosodással, a benzines autók népszerűségével a Föld éghajlata látható, gyorsuló, globális változásokon megy keresztül és évtizedeken át (üvegházhatás, globális felmelegedés, ózonréteg csökkenése, tengerszint emelkedés stb.). Ennek a közeljövőben beláthatatlan következményei lehetnek (egyes területeken az elsivatagosodás miatti tömeges vándorlás, másutt az áradások miatt).
Ajánló A hő okozta veszélyek
Ahogy a Föld átlaghőmérséklete a globális felmelegedés hatására néhány fokkal emelkedik, bizonyos betegségek (megfázásos tünetek, légúti gyulladásos betegségek, asztmás rohamok, reumás ízületi gyulladás, depresszió) előfordulása csökken, míg mások (emésztőrendszeri betegségek vagy súlyosbodások) előfordulása.
A stabil testhőmérséklet fenntartása alapvetően két tényező egyensúlya. Az első az, hogy testünk anyagcsere-folyamata hőt termel, a második pedig a hő leadása a környezetünkbe. Ezen egyensúly bármilyen változása káros hatással lehet a szervezetre.
Exoterm szabályozás
A hőleadásnak négy alapvető fizikai szabályozási mechanizmusa van: hősugárzás, hővezetés, hőátadás és párolgás.
Nyugalomban, a külső környezeti hőmérséklet különbsége nélkül a hő 65%-a sugárzás, 15%-a áramlás és vezetés, 20%-a párolgás (a tüdőn és a bőrön keresztül) szabadul fel.
A megemelkedett testhőmérsékletet és a fokozott hőleadást két fő mechanizmus okozhatja: a fokozott hőtermelés (pl. fizikai megterhelés, láz) és a magas környezeti hőmérséklet. Ebben az esetben a hő nagy része (akár 75%) párolgás, pontosabban izzadás útján szabadul fel.
Kiszáradás és vízmérgezés
Az izzadás a testfolyadékok és elektrolitok (sók) elvesztését okozza, és kiszáradáshoz (xerózishoz) vezet pótlás nélkül. A tünetek közé tartozhat a fáradtság, étvágytalanság, szédülés, fejfájás, szapora szívverés, hányinger, izomgörcsök és eszméletvesztés.
A másik véglet, ha a só- és vízhiányt bőséges izzadás mellett, nagy mennyiségű folyadék fogyasztása mellett, anélkül, hogy egyidejűleg a konyhasót pótolnánk, úgynevezett vízmérgezés alakulhat ki, melynek fő tünetei a látászavarok és az izomgörcsök.
Hőguta
Ha a test a nehéz fizikai munka során keletkező hőt a kinti magas hőmérsékleten nem tudja leadni, akkor a testhőmérséklet elérheti a 41°C-ot, kezdetben fejfájás, szédülés, hányinger, hányás jelentkezik, majd a tartós kitettség eszméletvesztéshez, ill. hőgutához vezethet egyéb neurológiai tünetek kíséretében.
Ajánló Mit tegyünk egy olyan emberrel, aki elájult a hőségtől?
A légkondicionálás veszélyei
A legújabb kutatások kimutatták, hogy az elmúlt évtizedekben a légkondicionáló rendszerek elterjedésével a kánikula okozta halálozások száma a vártnál jóval kisebb mértékben csökkent. Ezek az eszközök hőcsere, nem levegőcsere alapján működnek.
A készülék az adott helyiségből meleg levegő áramoltatásával a hőt egy külső (akár melegebb) környezetbe juttatja el, miközben ugyanazt a már lehűlt levegőt juttatja vissza a helyiség légterébe. A fenti jellemzők miatt a nem megfelelően karbantartott klímaberendezések használata különféle, elsősorban légúti megbetegedésekhez vezethet.
Példa erre egy titokzatos betegség, amely a légúti gyulladásos betegség („Legisnia”) tüneteihez kapcsolódik, és amely 1976-ban alakult ki a Vietnami Háborús Veteránok Konferenciájának tagjai között egy philadelphiai szálloda légkondicionált helyiségében, és ennek eredményeként egy ismeretlen kórokozó a felelős, innen ered a Legionella pneumophila elnevezés.
