Egy több éven át 65 év felettiekkel végzett kísérlet során kiderült, hogy a gyaloglás tempója sokkal többet elárul, mint az egyén fiziológiai állapota.
Természetesen, ahogy öregszünk, a gyaloglási tempónk lelassul. A lassú tempó a növekvő törékenység figyelmeztető jele, ami esésekhez és más, az időseknél gyakori problémákhoz vezethet.
Most egy új, idősebb alanyok kis csoportjain végzett vizsgálat megállapította, hogy az évről évre lassabb járás a kognitív hanyatlás korai jele lehet.
A JAMA Network Open című szaklapban közzétett új tanulmány, amely közel 17 000, 65 év feletti felnőtt bevonásával készült, megállapította, hogy azoknál az embereknél, akiknek a gyaloglási tempója évente legalább 5%-kal lelassult, miközben a kognitív aktivitás csökkenésének jeleit mutatták, valószínűleg demencia alakult ki.
Az új tanulmány hét éven át követte a 65 év feletti amerikaiak és a 70 év feletti ausztrálok egy csoportját.
Ajánló Az időskori demencia ellenszere: a séta
Az alanyokat minden évben kognitív tesztek elvégzésére kérték, amelyek az általános kognitív hanyatlást, a memóriát, az információfeldolgozás sebességét és a verbális áramlást mérték. Évente kétszer három métert gyalogoltak.
Ezután a két eredmény átlagát vették alapul, hogy meghatározzák a személy tipikus járását.
Az orvosok gyakran mérik a járási sebességet, hogy felmérjék az általános egészségi állapotot, különösen az életkor előrehaladtával, mivel ez jó mutatója az izomerőnek, a tüdőfunkciónak, az egyensúlynak, a gerinc stabilitásának stb.
A vizsgálat végén a kutatók megállapították, hogy a demencia legnagyobb kockázata azoknál az embereknél volt, akik nemcsak lassabban jártak, hanem a kognitív hanyatlás bizonyos jeleit is mutatták – mondta Dr. Joe Verghese, a New York-i Bronxban található Albert Einstein College of Medicine geriátriai és neurológiai szakorvosa, aki nem vett részt a vizsgálatban.
Ajánló Mitől egészséges a gyaloglás?
„Ezeknek az embereknek nagyobb volt a demencia kockázata azokhoz képest, akik csak lassú járással vagy kognitív hanyatlással rendelkeztek” – írta kísérő tanulmányában.
E megállapítások ellenére azonban „a járászavarokat nem tekintették korai klinikai jellemzőnek az Alzheimer-kóros betegeknél” – írta.
