Noha ingyenes a megelőzés és a korai felismerés szűrése – például a mellrákszűrés vagy a méhnyakrákszűrés – még mindig kevesen veszik igénybe. Sokan félnek szembenézni ezzel a problémával.
A rák köztudottan az egyik vezető halálok Magyarországon. De hogyan éli meg a beteg betegségének diagnózisát? Hogyan támogatja a kezelési folyamatot?
A statisztikák ismeretében – a KSH szerint 2016-ban csaknem 33 ezren haltak meg rákban – nem meglepő, hogy az emberek attól tartanak, hogy előbb-utóbb rájuk vagy családjukra is átterjed a betegség. Szokatlan testi tüneteket tapasztalhatnak – nyelési nehézség, szédülés, súlycsökkenés vagy nem gyógyuló sebek –, de késleltethetik az orvoshoz fordulást. Vagy nem jártak rendszeres szűrővizsgálatokon annak ellenére, hogy tudták, hogy a családban halmozottan fordul elő rák.
A diagnózis közlése nemcsak a beteg, hanem az orvos számára is rendkívül nehéz feladat. A betegeket gyakran éri sokként a hír, amikor a gondos orvosi vizsgálat során rákot diagnosztizálnak. Súlyos lelki megrázkódtatás és szenvedés kíséri annak megtudását, hogy rákos beteg. A páciens gyakran elgondolkodik azon, hogy miért történt ez vele.
Előfordulhat, hogy a beteg nem akarja elhinni a diagnózist, és más betegségekre is gondol, hogy jobb alternatívákat találjon. A késések azért lehetnek veszélyesek, mert daganatos megbetegedések esetén a korai felismerés mellett fontos a kezelés megkezdése a betegség minél korábbi szakaszában.
Az is gyakori, hogy a betegek összeesnek a diagnózis hallatán, olyannyira, hogy utána teljesen elutasítanak minden lehetséges kezelést.
Néhány betegnél hónapokkal a kezdeti magabiztosságuk után alakul ki ez a pszichológiai állapot, reménytelennek érzik magukat, és megtagadják a további kezelést.
A lényeg tehát az orvosok empátiája, az, hogy miként kommunikálják a diagnózist, hogyan gondolkodnak együtt és mérlegelik a páciens számára legegyénibb kezelési lehetőségeket. A kezelések részletezése mellett hasznos lehet, ha a beteg megbeszéli a kezelőorvossal, esetleg pszichológussal a betegséggel összefüggő állapotot vagy esetleges ingadozásokat.
A betegek a kezelés során is nehézségeket tapasztalhatnak. A kiszolgáltatottság érzése még egészséges emberben is türelmetlenné és reménytelenebbé válhat. Ilyenek például a kezelésre való hosszú várakozási idők, a nehézkes időpontok, és bizonyos időpontokban még nehezebb elérni az elsődleges orvost.
Ha egy beteg rossz hírt közöl családjával, barátaival és ismerőseivel, az további nehéz időszakokat jelenthet a beteg életében. Nincsenek általános szabályok, de az a legjobb, ha a család mielőbb tudomást szerez a betegségről, és az első ijedtség után minél hamarabb újraosztja az energiát a beteg támogatására. Az is várható, hogy sokan nem reagálnak megfelelően: félnek, megbánnak, elmennek, vagy megpróbálják meggyőzni a betegeket, hogy egy megbízhatatlan forrásból származó csodaszert vegyen be. De mindig vannak emberek, akik erőt tudnak adni a betegek küzdelmeihez, és ez felbecsülhetetlen értékű lehet mindazok számára, akik úgy érzik, hogy az élete szétesik.
Az új helyzetben mielőbb fel kell mérni a tényleges következményeket: a kezelés szabadságelvonással járhat, sok esetben korábbi életmódváltásra van szükség, változik a családon belüli munkamegosztás, mindez anyagi vonzattal. Sok akadály elsőre leküzdhetetlennek tűnhet, de a támogató környezet megnyugtató megoldást nyújthat az alapvető problémákra, és jelentősen hozzájárulhat a beteg gyógyulásához.
Az orvos az orvosi és szakmai szempontok mellett nemcsak a betegnek, hanem családjának is segítséget tud nyújtani azzal, hogy világosan ismerteti a kezelés menetét, a várható kockázatokat, a betegség lehetséges kimenetelét, a kezelés mellékhatásait és az ezekre való felkészülést. Olyan kapcsolatot épít ki, ahol a betegek mernek kérdéseket feltenni, és megértik, milyen tüneteket kell figyelniük, hogy testük produkálja-e, és pontos tájékoztatást nyújtson orvosának ezekről a tünetekről.
Sokat kínál azoknak a betegcsoportoknak és szervezeteknek is, amelyek már komoly gyakorlati tapasztalatot szereztek bizonyos betegségekben és kezelésekben – a gyakorlati tanácsok mellett lelki támaszt nyújtanak a betegeknek és környezetüknek.
És természetesen a betegek is fontos szerepet játszanak abban, hogy hogyan alakulnak a gyógyulási lehetőségek. Az orvosba vetett bizalom, önmagadba vetett bizalom és a kezelések közötti utasítások szigorú betartása, a napi tevékenységekkel kapcsolatos döntések, a fizikai aktivitás, a helyes táplálkozás, a kis célok – mind fontos részei a folyamatnak.
