A legtöbb prosztatarákos eset 50 év felettieknél fordul elő, és egyes tanulmányok szerint a 80 év körüli férfiak háromnegyede érintett lehet. Évente több százezer ember hal meg prosztatarákban. Ez az egyik leggyakoribb rákbetegség a férfiaknál.
A prosztatarák meglehetősen gyakori betegség, és bár a legtöbb esetben kezelhető, mégis sok férfi halálát okozza, különösen azért, mert korai stádiumban nem járnak súlyosabb (vagy észrevehető) tünetekkel, csak előrehaladottabb stádiumban okoz fájdalmat és kényelmetlenséget. Nehéz lehet a diagnózis vagy a megfelelő kezelés meghatározása is, mivel a tünetek más állapotokra is utalhatnak, a jóindulatú prosztata hiperpláziától a húgyúti fertőzésekig.
A prosztatarák általában lassan növekszik, ezért előfordulhat, hogy hosszú évekig nincsenek tünetei. A kellemetlen, esetleg fájdalmas tüneteket általában csak akkor érzik, amikor a daganat már akkorára nőtt, hogy összenyomódik, irritálja a húgycsövet vagy akár a hólyagot. Ezért a legfontosabb tünetek a vizelési szokások megváltozása, például vizelési nehézség, gyakori vizelés (főleg éjszaka), égő érzés, bizsergés vagy fájdalom vizelés közben, csepegés vagy inkontinencia, valamint a teljesen kiürülni nem tudó érzés a hólyagban.
Mivel a prosztata az egészséges szexuális működésben is fontos szerepet játszik, a prosztatabetegség szexuális problémákhoz vezethet, az erekciós zavartól a fájdalmas magömlésen át a csökkent libidóig (amely hatással lehet az önbecsülésre, az önértékelésre, és még a párkapcsolati problémákra is).
A megmagyarázhatatlan fogyás, a fáradtság és a vérszegénység a legtöbb rákbetegség, köztük a prosztatarák tünete lehet. A prosztatarák áttétes is lehet, és a tünetek közé tartozik a csontfájdalom és a tartós hát-, ágyék- vagy medencefájdalom.
Bár a prosztatarák tünetei ismeretlenek, számos tényező növeli a betegség kialakulásának kockázatát – így ezek ismerete segíthet a diagnózisban. A prosztatarák az esetek többségében (98-99%) az 50 év feletti férfiakat érinti, a 45 év alatti férfiaknál pedig rendkívül ritka.
A legtöbb beteg a 70-es éveiben jár, amikor prosztatarákot diagnosztizálnak náluk. Családi „halmozódás” is megfigyelhető volt: azoknál az uraknál, akiknek a családjában már megvolt a betegség (például apjuknál vagy testvéreiknél), jelentősen megnőtt a kockázat. Az elhízás, a krónikusan alacsony D-vitamin szint és a mozgásszegény életmód szintén növeli a rák kockázatát.
