Amikor a tanulók elkezdik tervezni, nyomon követni és értékelni tanulásukat, fejlesztik az önszabályozást, és ambiciózusabb célokat tűzhetnek ki maguk elé.
A diákoknak gyakran megmondják, hogy mit kell tanulniuk, de ritkán tanítják meg nekik, hogyan kell, ami potenciálisan megrekedtséget, szorongást és koncentrációzavart okozhat. Meg kell tanítanunk a tanulóknak olyan stratégiákat, amelyekkel fejleszthetik saját cselekvési képességüket és függetlenségüket.
A metakogníció a tanuló saját gondolkodási folyamatának ismeretére utal. A metakognitív gondolkodási folyamat lehetővé teszi a tanulók számára, hogy önszabályozást végezzenek, és gondolataikat, viselkedésüket és cselekedeteiket céljaik felé irányítsák. A pedagógusok már óvodás korban megtaníthatják a gyerekeknek, hogyan fejlesszék metakognitív készségeiket tanulásuk tervezésének, nyomon követésének és értékelésének folyamatán keresztül. Amint a tanulók elérik a harmadik osztályt, nagyobb választékkal és önállósággal kezdhetik el használni ezeket a stratégiákat.
Tervezés
Amikor a tanulók terv nélkül kezdenek el dolgozni, könnyen összezavarodnak, és túlterheli őket a feladat. Előfordulhat, hogy feladják, elvonja valami a figyelmüket, vagy nagyon könnyen eltávolodnak a feladattól. Ha időt szánunk a tervezésre, az segíthet a tanulóknak elkerülni ezeket a problémákat. A tervezés magában foglalhatja a feladat előzetes megtekintését, a célok kitűzését, a feladat megközelítésének eldöntését és a korábban tanult információkhoz való kapcsolódást. A következő stratégiák segítik a tanulókat a tervezésben.
Előzetes tudás építése
A tanárok segíthetnek a tanulóknak előzetes ismeretek felépítésében azáltal, hogy új információkat kapcsolnak össze a már ismertekkel. Ez úgy tűnhet, hogy a tanulók csoportokban ötletelnek, hogy megválaszoljanak egy kérdést, megnézzenek egy rövid bevezető videoklipet vagy bemutatót, vagy nézzenek meg és beszéljenek meg a vizsgált témához kapcsolódó képeket vagy tárgyakat. A háttértudás erős alapja segítheti a tanulókat abban, hogy az óra során pontosan előre jelezzék és rangsorolják az információkat.
Célkitűzés
Ha a tanulók kitűznek célokat és nyomon követik a fejlődést, az az eredmények 32 százalékos növekedéséhez kapcsolódik. A tanárok segíthetnek a tanulóknak abban, hogy rövid távú célokat tűzzenek ki az általuk tanult készségekkel, valamint a tanuló hosszú távú személyes céljaival és értékeivel kapcsolatban.
A folyamat megtervezése
Mindannyiunknak volt tapasztalata a célok kitűzésében, de elveszítettük a motivációt és a megvalósításhoz szükséges követést. A tanárok segíthetnek a tanulóknak elgondolkodni azon, hogy milyen változtatásokat kell végrehajtaniuk mindennapi viselkedésükben és szokásaikban, hogy a jelenlegi helyzetükből oda jussanak, ahol szeretnének. A tanulók tervet vagy ellenőrzőlistát készíthetnek, és ennek segítségével nyomon követhetik napi fejlődésüket vagy a gyerek lépéseit a céljuk felé.
Monitor
Azok a tanulók, akiknek gondjai vannak a megfigyeléssel, nem tudják, mikor kell segítséget kérniük, vagy túlzottan függenek a tanártól, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy megfelelően végzik-e a munkájukat. Lehet, hogy hiányzik belőlük az önhatékonyság érzése vagy az a meggyőződés, hogy erőfeszítéseik hatással vannak tetteikre, vagy nem változtatnak megközelítésükön, amikor az nem működik. Amikor a tanuló figyelemmel kíséri a tanulását, felméri a megértés szintjét, és megpróbálja meghatározni, hogy az általa kiválasztott stratégia működik-e. A következő stratégiák segítik a tanulókat a megfigyelésben.
Metakognitív beszéd
Amikor a tanulók új készségeket tanulnak, a tanár hangosan modellezheti a gondolkodást, hogy a gondolkodási folyamat láthatóvá váljon a tanulók számára. Ez segíti őket az adott tárgykörhöz szükséges komplex gondolkodási készségek fejlesztésében. A tanár ösztönözheti a tanulókat arra, hogy a megbeszélések segítségével építsenek tudást, ahelyett, hogy csupán részt vennének a tudásuk megjelenítésében. Az olyan stratégiák, mint a gondolkodás-páros megosztás vagy a gondolkodás lépéseinek vizuális magyarázata, segítik a tanulókat annak megértésében, hogy egy adott probléma vagy feladat megközelítése sokféleképpen lehetséges.
Elemzés, rangsorolás, összegzés
A tanulók különféle módszereket tanulhatnak az információk összegzésére és a kulcsfontosságú tények, részletek és kulcsszavak elkülönítésére. Az egyik módszer, amelyet a diákok élveznek, az egyoldalas lapozás.
Diverzifikálás
Amikor egy új tanulási feladathoz közelítenek, fontos, hogy a tanulók ismerjék a problémamegoldás vagy a készség megközelítésének számos módját. A verbális és vizuális információkat keverő stratégiák emlékezetesebbé teszik a tanulást. Ha a tanulók sok stratégiát ismernek, megvannak azok az eszközök, amelyek szükségesek ahhoz, hogy saját cselekvési képességeiket gyakorolják a számukra legmegfelelőbb megoldás kiválasztásában.
Értékelés
Ha a tanulók nem értékelik tanulásukat, gyakran nem értik, hogyan használhatják a stratégiákat más kontextusokban vagy a jövőbeli problémamegoldásban. Lehet, hogy tudják, hogy valamit rosszul csináltak, de nem tudják megmondani, miért vagy mit kellene másképp csinálniuk legközelebb, hogy elkerüljék ugyanazt a problémát. Tanulásuk értékeléséhez a tanulók mérlegelik, hogy az általuk választott stratégia működött-e, és min változtatnának legközelebb. A következő stratégiák segítik a tanulókat az értékelésben.
Felmérés
A tesztelést a tanulás során is kell használni, nem csak a tanulás befejezése után. A tanulók elkészíthetik saját gyakorlóteszteiket vagy tesztkérdéseiket, vagy a tanárok kattintókkal végzett elő- és utótesztekkel megtudhatják, mit tudnak a tanulók, segítik a tanulókat a fontos információk rangsorolásában, és értékelhetik a tanulást az óra során.
Kérjen visszajelzést
Az osztályteremben a tanár edzőként működik a tanulók felé, tájékoztatást adva a tanulási célokról és az előrehaladásról. A sikeres visszajelzés nem becsmérli a tanulókat, és nem a személyes tulajdonságokra kell összpontosítania, hanem válaszolnia kell a következő kérdésekre:
- Miért dolgozom?
- Milyen előrelépést értem el eddig?
- Hová menjek innen?
Reflexió és felülvizsgálat
Az értékelés, önértékelés vagy visszajelzés után a tanulók elgondolkodnak azon, hogy az általuk használt stratégia működik-e. Aztán eldöntik, milyen változtatásokat kell végrehajtaniuk. A tanulók mérlegelhetik azokat a területeket is, ahol segítséget kell kérniük. Az átdolgozás során a tanulók átgondolják, hogy mi nem ment olyan jól, és kijavítják. Képesnek kell lenniük arra, hogy megmagyarázzák hibájukat, vagy azt, hogy mi nem működött, majd választaniuk kell stratégiát a munkájuk kijavítására.
Az egyetlen módja annak, hogy a tanulás valóban releváns legyen minden tanuló számára, ha megtanítjuk azokat az eszközöket és stratégiákat, amelyekre szükségük lesz ahhoz, hogy aktívabb szerepet vállaljanak a tanulásban. A metakognitív készségek és az önszabályozó tanulási stratégiák beépítése hozzásegíti a diákokat ahhoz, hogy függetlenebbé, elkötelezettebbé és saját cselekvési képességük gyakorlására képesek legyenek.
