A kialvatlanság, a végletes kimerültség álomba kényszerítheti azt is, akinek az ébren maradás létkérdést jelent. Például a gépjárművek vezetőit, amint azt a közúti katasztrófák helyszínelői sajnálatosan sokszor kénytelenek megállapítani. Leküzdhető-e a hirtelen feltörő alváskényszer?
Autós tragédiák gyakori oka, hogy a balesetet szenvedő gápjármű vezetője elaludt vezetés közben. Ez a veszély elsősorban a több órája egyhuzamban vezetőket, így a kamion-sofőröket, a nagyon hosszú útra vállalkozókat és a (gyakran más országbeli) otthonuk, meg a távoli munkahelyük között ingázó vendégmunkásokat fenyegeti. De egy hajnalig tartó kimerítő tárgyalásból hazatérőket, vagy egy buliban – akár drog, vagy italfogyasztás nélkül – az éjszakát átmulatókat is.
Különösen veszélyes az is, ha fegyveres szolgálatban, vagy a mostanában gyakori harcokban résztvevő katonát nyom el az álom. A Magyar Néphadsereg alvásdiagnosztikai szakértője, dr. Szakács Zoltán szerint az ideális a napi 6-8 órás, egyfolytában történő alvás. Ennek hiányában egyes embereknél bekövetkezhet a – nemzetközi elnevezéssel – Excessive Daytime Sleepyness-ként ismert jelenség, az elháríthatatlan nappali elalvás. Az erre való hajlam egyénenként és a körülményektől függően eltérő lehet. Átlagosan az emberek öt százalékánál betegségként jelenik meg. Az aluszékonyságot a kimerültség, valamint a munkahelyi gondok fokozhatják. Sok esetben velejárója a horkolás, az alvászavar is. Az állandóan éjszaka dolgozók legtöbbje szenved tőle, bár vannak kivételek. A váltott műszakban éjjel dolgozókat is sújtja, s rövid idejű, többszöri alvással nem kerülhetünk kipihent állapotba. csakis az egyfolytában és megfelelő ideig tartó alvás a jó, mert annak első szakaszában zajlik le a lassú hullámú alvás, amely alatt regenerálódik, felfrissül az agy, a másodikban pedig a már pihent agyban megújul a szellemi tevékenység.
Nem véletlen, hogy világszerte kutatják az alvás titkait, és azt is: tulajdonképpen hány órára van szüksége az embernek, hogy felébredve, nyugodtan láthasson a teendőinek?
A NASA, az amerikai légi-és űrkutatási hatóság vizsgálatai szerint a húszesztendős, fiatal katonának öt egymást követő napon át, naponta legalább napi négy és fél órányi egyfolytában alvásra van szüksége ahhoz, hogy sikerrel teljesíthesse a feladatait. Ám az életkora előrehaladásával az alvásigénye is nő, harmincévesen az már napi hat óra.
Az alváskényszer és előidéző oka kétféle. A monotonitás, az egyhangúság ellen (például éjszaka, borult ég alatt, csekély forgalmú autópályán való vezetéskor) az aluszékony egyén megpróbál küzdeni. Ám szempillái le-lecsukódnak, olykor a pillanat törtrésze alatt is álmodik, az úton fantomképeket lát, s végül elalszik. Bár tudja, hogy azonnal ki kellene állnia a forgalomból, de már félig alszik, ezért döntésképtelen. A másik esetben, a tartós, fizikai mozgással járó igénybevétel miatti kimerültség esetén ugyan minden szerv elfárad, de az illető mégsem alszik el. Ám, ha elvégezte a feladatát, eldől, mint a zsák és mély, álom nélküli alvásba zuhan.
Azt, hogy ki miként aluszékony, bárki önmaga is megítélheti, de nem árt, ha orvos véleményét, tanácsát is kikéri. Ám az aluszékony, vagy tartósan igénybevett személyek mindenképpen kerüljék az ébren maradási képességük „gyakorlati tesztben”, azaz vezetés, vagy veszélyes munka közbeni kipróbálását.
Segíthet ugyan a kávé, a rádiózás, a szóval tartó társ, de a gépjárművezető elálmosodásának veszélyét (rövid időre) csakis a megállás, a kocsiból való kiszállás, egy kis torna és a kocsi alapos kiszellőztetése, megbízhatóan és tartósan pedig csakis a tartós, nyugodt alvás háríthatja el.
Forrás: MTI
