Csupán a véletlen műve volt, hogy a lombikprogramot felfedezték.
Egy Miriam Menkin nevű tudós kísérletezett az emberi petesejtek mesterséges megtermékenyítésével, és csak a véletlen műve volt, hogy a kísérlet sikerrel járt.
Menkin 1944 februárjában fáradtan ment be dolgozni egy nap a laborjába. Azoknak a nőknek szándékozott segíteni a lombikeljárás kifejlesztésével, akiknek ugyan egészséges a petefészkük, de a pezevezetékük sérült volt, emiatt pedig nem lehetett természetes úton gyermekük.
Általában 30 percig hagyta a spermát és a petesejtet egy Petri-csészében, de nem járt sikerrel, míg el nem érkezett az a bizonyos nap, amikor fáradtan ment dolgozni.
„Annyira kimerült és álmos voltam, hogy miközben a mikroszkóp alatt néztem, hogyan mozognak a spermiumok a petesejt körül, elfelejtettem az órára nézni, míg hirtelen rájöttem, hogy egy egész óra eltelt. Más szóval, be kell vallanom, hogy a közel hat év kudarc után elért sikerem nem egy zseniális ötletnek, hanem egyszerűen a munka közbeni szunyókálásnak köszönhető!” – emlékezett vissza évekkel később a történtekre.
Pár nap múlva, mikor visszatért a laborjába, a sejtek összeolvadtak, és osztódni kezdtek, ezáltal létrejött az első üvegben megtermékenyített embrió.
Menkinnek köszönhető, hogy egy olyan korszakot hozott el, amiben a meddővé vált nők is teherbe eshetnek és átélhetik az anyaság örömeit.
1978-ban megszületett az első Petri-csészében megfogant gyermek, Louise Brown, azóta pedig már több százezer gyermek született ezzel az eljárással.
