Napjainkat átszövik a testünket, lelkünket felzaklató élmények, melyek hatására – orvosi megfogalmazással – stresszállapotba kerülünk. A biokémiai kutatások megvilágítják e folyamat kialakulásának és a védekezést szolgáló válaszadás menetét, sőt: arra is választ adnak, hogy miként óvhatjuk meg szervezetünket a stressz káros következményeitől.
A stressz fogalmát 1947-ben Selye János alkotta meg. A magyar származású kanadai tudóst elsősorban ez, vagyis a szervezetnek külső és a belső környezet túlságosan erős és tartós hatására adott válasza foglalkoztatta. Később kiderült: molekuláris szinten, külön-külön minden egyes sejtben létezik egy sajátos „őrző-védő szolgálat”. Ma már azt is látjuk, hogy a betegségek kialakulásában milyen nagy szerepet játszanak az úgynevezett stresszfehérjék.
– Ferruccio Ritossa olasz kutató 1963-ban megfigyelte: amikor gyümölcslegyeket hősokknak tesz ki, akkor az állatok különböző sejtjeiben a DNS egyik része megduzzad. Később rájöttek, hogy ilyenkor stresszfehérjék keletkeznek, amelyek megpróbálják megvédeni a sejtet a káros hőhatástól. A nyolcvanas években azután kiderült: a legprimitívebb élőlényektől az emberig mindenütt létezik ez a mechanizmus – ismerteti az előzményeket dr. Csermely Péter, a budapesti Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézetének professzora, a témakör szakértője.
– A stresszfehérjék tehát (a májtól vagy a nyirokrendszertől eltérően) nem az egész szervezetet, hanem az egyes sejteket védelmezik?
Sejtfehérjék formálói
– Ha bármilyen rendellenesség (stressz) következik be a sejt környezetében – túl kevés vagy túl sok az oxigén és a tápanyag, túl magas vagy túl alacsony a hőmérséklet, kórokozó vagy az immunrendszer lendül támadásba – a sejt belsejében levő fehérjék azáltal károsodnak, hogy a térbeli szerkezetük megváltozik. Az elromlott szerkezetű fehérjéket az eredeti formájukra vissza kell alakítani. E folyamatnak a stresszfehérjék a főszereplői.
– De hogyan kapnak jelzést a szerkezet károsodásáról?
– A sejtben levő vizes közegben minden fehérje külsején vizet kedvelő (hidrofil), a belsejében viszont vizet nem kedvelő (hidrofób) részek vannak. Stresszállapotban az utóbbiak kerülnek a molekula felszínére. Ezeket ismerik fel a stresszfehérjék, és rögtön működésbe lépnek. Az ő felszínükön is megjelennek hidrofób részek, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy ezen a helyen tapadjanak hozzá a hibás szerkezetű fehérjék vizet nem kedvelő részéhez. Ekkor megkezdődik a „regeneráció” – kapjuk a magyarázatot.
– Mi történik, ha az „őrző-védő szolgálat” csődöt mond?
– Ha nem tudja kivédeni a káros hatást, akkor a sejt elhal. Ebben az esetben a szervezet állapota akár javulhat is, mert a környezetben levő sejtek elkezdenek osztódni, és átveszik annak a sejtnek a feladatát, amelyet a „szolgálat” nem tudott megmenteni. Tehát voltaképpen belső szelekció zajlik: az életképtelen sejt eltűnik a szervezetből, helyére életképes kerül.
– Az öregedéssel miként változik a helyzet?
Ártalmas sejtek védelme?
– Ha a sejtet évtizedeken át sorozatos stressz éri, akkor ez a javítórendszer egy idő után már nem működik annyira jól, amint az elvárható volna tőle. Ráadásul az idős embereket gyakran olyan fehérjeszerkezeti változások (például úgynevezett szabad gyökös oxidációk) is sújtják, amelyekkel védőmechanizmus nem tud megbirkózni. Az oxidáció akkor válik igazán veszélyessé, ha túl nagy a táplálékbevitel, ráadásul mozgásszegény az életmód. Ilyenkor a sejtek „energiagyárai” (a mitokondriumok) olyan módon kezdik oxidálni a beléjük „tömött” anyagokat, hogy károsítják a környező fehérjéket. Ezért a fölös energiát le kell vezetni. Ha nem mozgással, akkor szellemi tevékenységgel. Az agy ugyanis rendkívül sok energiát használ el – hangsúlyozza biológus szakértőnk.
– A védőmechanizmus az ártalmas sejteket is óvja?
– Sajnos igen. Naponta több olyan sejt keletkezik az emberben, amely rákos irányban kezd átalakulni. Ám a rákos sejtek is felhasználják a stresszfehérjéket a saját túlélésükre. A problémát bonyolítja, hogy az utóbbiaknak nagyon hasonló a szerkezetük. Ma már vannak olyan szerek, amelyek úgy végzik a rákos sejtek kialakulásának gátlását, hogy közben nem károsítják a hasznos stresszfehérjéket. Az Egyesült Államokban folyik az úgynevezett HSP-90 klinikai kipróbálása. Ettől a fehérjétől azt remélik az orvosok, hogy néhány év múlva segíthet a vese-, az emlő-, bizonyos esetekben a prosztatarák gyógyításában.
– Ígéretes magyar kísérletekről is beszámolhatunk?
– Egy hazai cég olyan szeren dolgozik, amely javíthatja az ALS-ben (egy speciális bénulásban) szenvedő emberek állapotát. Ez a kór sújtotta már fiatal korában az tolószékhez kötött, a külvilággal számítógép és beszédszintetizátor segítségével érintkező Stephen Hawking angol matematikust, fizikust. A lexikonokban is említett világhírű cambridge-i professzor ilyen fizikai állapotban ért el kiemelkedő eredményeket a kozmológia területén. Az említett magyar gyógyszerjelölt azt célozza, hogy ne annyi stresszfehérje termelődjön, mint amennyi normális esetben szokott, hanem annál több. Erre egyébként a sokoldalú aszpirin is képes. Csak a magyar szer ezt szelektívebben és hatásosabban érné el. Az idegsejteket megvédené a pusztulástól, ami azért nagyon fontos, mert őket nem lehet pótolni. Az állatkísérletek biztató eredménnyel jártak. Reméljük, a humán kipróbálások után is ezt mondhatjuk – zárja a témát Csermely professzor, a stresszfehérjék budapesti specialistája.
Forrás: MTI
