Azok az emberek, akik fiatal felnőtt korukban fejlettebb nyelvi készséggel rendelkeznek, könnyebben tartják meg tiszta gondolkodásukat idős korukban még akkor is, ha az Alzheimer-kórra jellemző elváltozások kifejlődtek agyukban – közölték kutatók a Neurology című szakfolyóiratban.
A megállapításokat 38 apáca boncolása, agyuk vizsgálata alapján tették a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem kutatói. Juan C. Troncoso, a tanulmány egyik szerzője hozzátette, hogy a megmaradt agysejtek – vélhetően a kompenzálás miatt – extra nagy méretűek lettek a tünetmentes (aszimptomatikus) Alzheimeres nővéreknél.
A kutatók régóta tanakodnak, hogyan őrzik meg egyesek akkor is mentális képességeiket életük végéig, ha agyukban később az Alzheimer-kórra jellemző fehérje-lerakódásokat találják. A kutatók korábbi, zömében férfiakkal készült tanulmányai is megállapították már, hogy ilyen esetekben az agy több részén nagyobbak az agysejtek, valamint nagyobb sejtszerkezetek alakulnak ki, mint a szellemileg leépült embereknél.
E megállapítások igazolása érdekében választotta a népesség egészen más csoportját Troncoso. A 38 katolikus nővér közül halálakor tíznek volt tünetmentes Alzheimer-kórja, ötnek enyhe szellemi leépülése, tíznek Alzheimer-kórja, a többi 13 apáca pedig kontrollcsoportot alkotott, mert náluk sem szellemi leépülést, sem agyi elváltozást nem tapasztaltak.
A kutatók elolvashatták 14 nővér esszéit is, amelyeket fiatal korukban – tizenéves koruk végén, húszas éveik elején – írtak. Elemezték, hány ötlet bukkant fel a fiatal apácáknál, valamint vizsgálták a szöveg nyelvtani összetettségét is.
Mindezek alapján Troncosco és kollégái úgy vélik, az ember agyának plaszticitása, alkalmazkodási képessége nyolcvan-kilencven éves korban is megmaradhat. Lehetségesnek tartják, hogy a neuronok mérete azért növekszik ilyenkor, hogy ellensúlyozza a képződött mérgező fehérjék által okozott kárt.
Forrás: MTI
