A Homo erectus korábban bőséges élelemforrásainak elapadása nyomán kialakult új táplálkozási szokások katalizálhatták az emberi nyelv kialakulását – fejtette ki az mta.hu-nak Szathmáry Eörs akadémikus az evolúcióbiológia utóbbi huszonhét évének fejleményeiről.
A világ egyik legismertebb evolúcióbiológusaként számon tartott Szathmáry Eörs és John Maynard Smith huszonhét éve, 1995-ben publikálták az evolúcióbiológia addigi eredményeit összegző munkájukat, amely magyarul Az evolúció nagy lépései címmel jelent meg – idézte fel az MTI-hez eljuttatott közleményében a Magyar Tudományos Akadémia.
A számítástechnika és a genetika az azóta eltelt több, mint két évtizedben hatalmas fejlődésen ment keresztül, egyre jobb eszközöket adva az evolúciókutatók kezébe. A korábban lefektetett elmélet alapvonalai nem sokat változtak, azonban az egyre világosabban körvonalazódó részletek meghatározó módon befolyásolhatják az életről, a világegyetemről és benne elfoglalt helyünkről alkotott képünket.
Az utóbbi évek során egyre világosabbá vált, hogy az élet építőkövei, a legegyszerűbb szerves molekulák évmilliárdokkal ezelőtt is nagy mennyiségben állhattak rendelkezésre a Naprendszerben. A számítógépes szimulációk és laboratóriumi kísérletek eredményei valószínűsítik azt a feltevést, hogy a genetikai kód és az életműködéseket végrehajtó fehérjék mai világos elkülönülése előtt, létezhetett egy „RNS-világ”, ahol az információtárolást és a munkát egyaránt RNS-molekulák végezték. Ez a világ jelenthette az ugródeszkát a kezdeti, bonyolult önfenntartó kémiai rendszerektől a mai sejtek elődjei felé.
Szathmáry Eörs szerint azonban a földi élet fejlődésének igazán nagy ugrása nem is annyira az élet keletkezése, hanem a valódi sejtmagvas sejtek (eukarióták) kialakulása lehetett, amihez szerencsés mutációk sokaságára volt szükség. Maga az élet ugyanis viszonylag korán kialakult, jelen ismereteink szerint azonban ez utóbbi „megaevolúciós” lépés – ellentétben például a többsejtűek kialakulásával, amely tucatnyi független esetben előfordult – egyetlenegyszer következett be a nagyjából kétmilliárd évig prokarióták uralta Földön. Mindez felveti annak eshetőségét, hogy ha találunk is valaha életet idegen bolygókon, az bakteriális szintű életközösségeket fog jelenteni.
„Megeshet, hogy a biológiában antikopernikuszi fordulat előtt állunk” – idézte a közlemény a szakembert. Szathmáry Eörs ezzel arra utalt, hogy az intelligens életet tekintve elképzelhető, hogy Földünk – dacára az utóbbi időben felfedezett exobolygók sokaságának – mégiscsak kitüntetett helyzetben van.
Az evolúcióbiológus a valódi sejtmagvas sejtek kialakulását követő igazán nagy lépésnek az emberi nyelvhasználat kialakulását tartja, amit a Homo erectus kényszerűen megváltozó táplálkozási szokásai katalizálhattak. Őseink számára 2-2,5 millió évvel ezelőtt a korábban bőséges élelemforrások elapadása miatt a nagytestű állatok tetemei jelenthették a túlélés egyetlen esélyét.
E dögök megkeresése, védelme a ragadozók ellen, valamint elszállítása olyan egyedülálló helyzetet teremtett, amely evolúciósan előnyössé tette egy hatékony, elvont fogalmak átadására is alkalmas kommunikációs forma – az emberi nyelv – kialakulását.
Forrás: MTI
