A gyógynövényekről szóló sorozatunkban eddig már ismertettük az acsalapu növény, az apróbojtorján, a cickafark, a csalán és a diófa jótékony, gyógyító hatásait, most pedig az erdei aranyvessző lesz terítéken.
Az erdei aranyvesszőnek több ismertebb neve is van, mint például forrasztófű, aranyos istápfű vagy veres gyűrűfű, de előfordul még a Szent Péter botja elnevezés is ugyanerre a gyógynövényre. Általában erdőszéleken, vizesárkokban, bozótokban és erdei tisztásokon fellelhető, legkönnyebben a 80 centiméteres száron lévő aranysárga virágfürtökről lehet felismerni.
Júliustól októberig a virágzatát gyűjthetjük, amely a bélbetegségekre, a bélvérzésre, vesebetegségekre kitűnő gyógyszert nyújt. Virágzata és levelei vízhajtó hatásúak, így nem csak a vesére, de a húgyhólyagra is hatással van kellemes, hűsítő érzéssel párosulva.
Közönséges galajjal, fehér vagy sárga árvacsalánnal keverve olyan tea készíthető belőle, amely segítséget nyújt vesezsugor, vesemedence gennyesedés ellen is.
Erdei aranyvessző teát egy púpozott teáskanálnyi gyógynövényből és negyed liter vízből készíthetünk. A vizet forraljuk fel, öntsük rá a gyógyfűre, hagyjuk pár percig állni, majd leszűrve már fogyaszthatjuk is a teánkat. Ha keverjük az erdei aranyvesszőt más gyógynövényekkel, akkor a gyógynövények keverékéből kell venni azt az egy púpozott teáskanálnyit, majd úgyszintén negyed liter vízzel elkészíthetjük.
