Joe Fitzpatrick már réges rég megtanulta a leckét. Jól ismerte a rénszarvasok nevét, amelyek szánkóját repítik. Tudta, hogy nem szabad túl hangosan „Hó-hó-hó „-kiáltania, nehogy megijessze a kicsinyeket. Már hosszú ideje mestere volt a „térdemelésnek” is, amelynek segítségével óvatosan az ölébe ültette az apróságokat. Mindez azonban nem volt meglepő, Joe Fitzptrick ugyanis évtizedek óta napokon át volt Mikulás – vagyis Santa Claus, ahogyan őt és társait az Egyesült Államokban nevezik.
Joe egy kaliforniai munkaközvetítő megbízásából végezte mikulási teendőit. A cég, a Western Staff Services a világ legnagyobb „Mikulás-ellátójaként” egyedül az évek ezen időszakában több mint háromezer nagyszakállút alkalmazott az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Új-Zélandon. Ezért aztán minden egyes Mikulásnak intenzív tanfolyamokon kellett a padot nyomnia, hogy megtanulja a helyes viselkedést. Jenny Zink, az egyik tanfolyam vezetője szerint – aki már Mikulások ezreit okította – „egy Mikulásnak is hasznára van, ha megtanítják arra, mit szabad és mit nem”.
Hogy mit? Elsősorban is tilos alkoholt fogyasztania közvetlenül a „küldetése” előtt és alatt. A cigarettásdobozt is otthon kell hagynia. „A Mikulás ugyanis példakép és nem akarjuk, hogy a gyermekek dohányszagot érezzenek áradni belőle” – nyilatkozta Jenny Zink a dpa-nak. Legyen viszont nála fogkefe, fogpaszta, mentolos cukor, ne egyen fokhagymát indulás előtt, napjában legalább egyszer tusoljon és használjon kellemes illatú dezodort, – elsőrendű követelmény ugyanis a higiénia.
Jenny Zink szerint a Mikulás ne flörtöljön – ő ugyanis nős, bár feleségének meglehetősen hálátlan feladatot kell ellátnia: odahaza, valahol az Északi-sarkon megállás nélkül készíti a süteményeket, amelyekkel férje útrakél a gyermekekhez.
Legfontosabb természetesen a kellő diplomáciai érzék: a Mikulás ne ígérjen meg semmit a gyerekeknek, mert a be nem váltott ígéret keserű csalódást okozhat majd a karácsonyfa alatt a kicsinyeknek. A legjobb válasz ezért a „majd meglátom, mit tehetek”. Egy másik dologra is oda kell figyelnie a Mikulásnak: lehetőleg magától ne említse „anyukát” vagy „apukát” – gondoljon az árvákra, az egy szülő által nevelt gyerekre, az intézetek lakóira, elvált szülők gyerekeire vagy éppenséggel egyneműek otthonában felnövőkre.
Végül a Western Staff Service panasza: a Mikulások évről évre kövérebbek lesznek, úgy hogy az „egyenruhákat” folyamatosan át kell szabatni. A ludas a dologban a sok sütemény és a tej.
A Mikulások többsége „mellékfoglalkozásként” hordja szét az ajándékokat december 6-a körül. Arról hallgatnak, hogy mennyi a fizetségük – nem szívesen emlegetik a Mammont – , de mint a főfoglalkozására nézve banktisztviselő Buster Killion hangoztatta: „a mi legnagyobb jutalmunk a boldogságtól sugárzó gyermekarcokban rejlik”.
Forrás: MTI
