Számuk nem fogy, sőt egyre nő: hajléktalanok, kitaszítottak, létminimum alatt élők, ellehetetlenülők. Sokféle alapítvány, civil szervezet, szociális gondozó foglalkozik velük és azt kell tapasztalniuk: a társadalom nemhogy nem fogadja be az élet peremén tengődőket, hanem egyre inkább tehertételnek, nyűgnek és szégyennek tekinti őket. Ünnepek közelegnek és ilyenkor erősebb az empátia, jobban megnyílnak a szívek és a pénztárcák is, talán több jut a rászorulóknak.
A Létminimum Alatt Élők Társasága (LAÉT) országos elnökét, Molnár Gézánét kérdeztük:
– Vajon a tél beköszöntével, az ünnepek megérkeztével tudnak-e segíteni, adni azoknak, akik jórészt rajtuk kívül álló okok révén kerültek kilátástalan helyzetbe?
– Szerencsésnek mondhatjuk magunkat – állítja az elnökasszony. Ez meglepő, hiszen a segítő szervezeteknek csaknem mindegyike panaszkodik, siránkozik és azt panaszolja, hogy ők is tehetetlenek.
– A Fővárosi Önkormányzat anyagilag is hozzájárul működésünkhöz. Ebből az összegből készítettük például a hajléktalanok között kiosztott Mikulás csomagokat. Ezen túl pedig egy kft. adott 2 milliót, ebből frottírtörülközőket veszünk és azt adjuk a rászorulóknak karácsonyra a csomagban. Az élelmiszer-osztás nálunk mindennapos: liszt, cukor, margarin, minden kerül, ami szükséges, mert a plusz üzletek, valamint a TESCO minden este odaadja nekünk az aznap megmaradt kenyeret, tejet és még azon túl is segít. Ruhaneműt 1992 óta minden nap osztunk. Legutóbb a fogyatékosok napközi otthonát és óvodáját láttuk el, szociális otthonokat segítettünk és jutott ajándék a Vakok Intézete lakóinak is.
– Úgy tudom, nemcsak a főváros szegényeit segítik.
Országjáró csomagosok
– Így is van. Járjuk az országot. Legutóbb Ózd, Kenderes, Beregsurány, Váralja, Fegyvernek szegényeinek vittünk csomagot, de ott vagyunk minden megyében, 40 településen. Karácsonyig még újabb kilenc helyre elmegyünk. Szervezeti hír, hogy Jászladány is belép a társaságunkba, melynek már 1 milliónál is több tagja van a pártolókkal együtt. A szegényeink között igen sokan vannak, akik sok díjhátralékkal rendelkeznek, nem tudják a közüzemi tartozásukat kifizetni – folytatja az elnökasszony. – Ez ügyben nemrégiben a miniszterelnöknél jártam és azt javasoltam, egy egyszeri tabula rasa-t – tiszta lapot – csináljanak számukra, engedjék el tartozásukat. Javaslatunkat a legtöbb önkormányzat vezetője támogatta és a civil szervezetek is emellett voksoltak.
– Nem az ingyenélőket segítik ezzel?
– Nem mindenki issza és dorbézolja el kevéske pénzét. Sajnos a fizetésképtelenség okai között leginkább a munkanélküliség, a nagy család, a betegség, a kis járadék szerepel. Akit ilyesmi sújt, szinte sehonnan nem számíthat támogatásra, segélyre se, éppen mert közmű tartozása van. Ez olyan ördögi kör, melyből segítség nélkül nem lehet kikerülni. Ez ügyben parlamenti döntésre várunk.
– Kiknek a segítségére számíthat a LAÉT?
Karácsonykor: telefonos segélyszolgálat
– Sokakra. Különben nem is győznénk. Az egyik önkormányzat közmunkában bocsátott embereket a rendelkezésünkre. Nekünk jól jön a segítség, nekik meg a nagyobb darab kenyér. Hiszen a megoldás úgyis az lenne, ha nem csak élelemhez, ruhához tudnánk juttatni a rászorulókat, hanem lakhelyhez és állandó munkához is. Remek csapatunk van, mindenki fizetés nélkül, társadalmi munkában dolgozik velünk. Nemrégiben hirdetést adtunk fel, hogy aki kedvet és erőt érez ehhez a munkához, jöjjön közénk. Nem is hiszi, mennyien jelentkeztek, idős nyugdíjasok és fiatalabbak is. Csak így tudjuk a segítséget elvinni mindehova. Boldogok vagyunk, hogy nyáron 400 gyereket nyaraltathattunk Balatonon és az elmúlt évben több tonna ingyen krumplit oszthattunk szét Most is, ha valahonnan kocsit küld a polgármester, mi megrakva élelemmel, ruhával küldjük vissza. Magam mentem le a viharkárt szenvedett Told községbe, 300 kiló élelemmel, ruhával és 130 mázsa krumplival elsőként érkeztem a segítséggel. A legelesettebbek azok, akiknek hajlékuk sincs, vagy egyedül, magukra hagyatottan várják az ünnepeket. Tavaly is telefonos segélyszolgálatot szerveztünk és most is tartjuk a vonalat este 8-tól hajnali 4 óráig. Mert a krízishelyzetben lévő embertársak nem csupán melegre, egy jó falatra vágynak, hanem értő és érző szóra is, ami pénzbe se kerül és adott pillanatban életeket menthet meg.
Forrás: MTI, 1997
