Míg hajdanán fürdőszobadivat gyakorlatilag nem létezett – a házgyári egyencsempék és kádak korában – addig ma szinte három-ötévente más színű és formájú garnitúrák láthatók a szakmai kiállításokon és a szanitergyártók bemutatótermeiben.
Ám az emberek három- vagy ötévenként nem csináltatnak új fürdőszobát, hiába népszerűsítenek újabb és újabb, méregdrága, hatalmas, szobányi fürdőket a lakberendezési magazinok. Ráadásul ezek a termékek nem mennek tönkre – legfeljebb erkölcsileg – 10 év alatt sem, de legtöbbjüktől elvárható a 20 év garancia is.
Ruhatárat sem szoktak kétévenként cserélni, hát még fürdőszobát, amely manapság annyiba is kerülhet, mint egy kis lakás.
Most például divat a kétszemélyes kád és az együtt fürdés, ami erősen gusztus-, szokás- és korfüggő jelenség, nem beszélve természetesen a költségekről, hiszen a nagyobb kád és annak vízzel való megtöltése sokba kerül.
A tervezőknek persze semmi sem drága: ezért is jöhetett például divatba a hálószobával egybekötött fürdőszoba, amely szinte kizárólag szingliknek vagy fiatal, gyermektelen pároknak ideális, olyanoknak, akiket nem zavar, ha a másik már alszik, amíg ő fürdik, vagy tévét néz netán. Kéretlen meccshallgatás közben nem biztos, hogy mindenki el tud lazulni a mégoly formatervezett kádban, minimálstílusú miliő, távol-keleti bambuszcsendélet és illatos habfürdők közepette sem.
A szaniterek terén praktikusabb lehet a visszafogott stílus, a divatjegyeket erősen magukon hordozó fürdőszobák ugyanis öt év múlva nevetségesen divatjamúltakká válhatnak. Legjobb, ha valaki a lakásához és saját egyéniségéhez választ kádat és más kiegészítőt, nem beszélve a pénztárcáról.
Mindazonáltal „a kilencvenes években berendezett fürdőszoba is lehet elegáns” – nyugtat meg az egyik lakberendezési magazin szerkesztője.
Forrás: MTI
