A gyulladást okozó anyagok elősegítik a plakk növekedését? –>
Ez a kutatás azt is kimutatta, hogy az egyszeresen telítetlen olajsav (az olívaolaj 78%-a olajsav) jelentős növekedést eredményezett a kilomikronokhoz kapcsolódó LPS mennyiségében a véráramban. A chilomikronok, más néven koleszterinmaradványok, nagy, zsírban gazdag lipoprotein részecskék, amelyek a kutatások szerint hozzájárulnak a koleszterinnel teli plakkok növekedéséhez. Zsíros étkezés után a vér annyira tele van kilomikronokkal, hogy tejszerűvé válik, mint egy eperturmix.
Sem a fehérje, sem a szénhidrát nem váltja ki a kilomikronok termelődését. Csak a hosszú szénláncú zsírsavak teszik ezt, amelyből a természetben előforduló zsírok és olajok túlnyomó többsége áll. A glasgow-i Strathclyde-i Egyetem és az Edinburgh-i Egyetem kutatói megvitatták, hogy több LPS és kilomikron segíthet megmagyarázni az étkezési zsír egyedülálló szerepét a CRP és más gyulladást okozó anyagok növelésében a vérben.
Majdnem megháromszorozza a szívproblémák kockázatát
Valójában egy közelmúltbeli tanulmányban Dr. Borge Nordestgaard a Koppenhágai Egyetemen bebizonyította, milyen veszélyesek is lehetnek az olyan koleszterinmaradványok, mint a kilomikronok. Kollégáival közel 12 000 olyan személyt követett nyomon Dániában, akiknél 1976 és 2010 között diagnosztizáltak koszorúér-betegséget. A tudósok azt találták, hogy a nem éhgyomorra visszamaradt koleszterinszint minden 1 mmol-os (38,7 mg/dl) növekedése csaknem háromszoros kockázatot jelentett szívkoszorúér-betegség esetén.
Lényeg: „További kutatásra van szükség ahhoz, hogy jobban megvilágítsuk azt a mechanizmust, amellyel az étkezési zsírok elősegítik a gyulladást, és növelhetik a szív- és érrendszeri események kockázatát” – tanácsolja Gomer.
Elérkezett azonban az ideje, hogy megkérdőjelezzük a 20-35% zsírtartalmú vagy annál nagyobb diéták népszerűsítésének bölcsességét a szív- és érrendszeri betegségekben és/vagy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők számára. Úgy tűnik, hogy az ilyen magas zsírtartalmú étrendek nagymértékben növelik az akut és krónikus, alacsony fokú gyulladást a szervezetben. A gyulladást egyre gyakrabban hozzák összefüggésbe nemcsak több szív- és érrendszeri betegséggel, hanem az inzulinrezisztenciával és a 2-es típusú cukorbetegséggel is.
