Alattomosan és váratlanul érkezik. Nevéhez híven villámgyorsan taglózza le áldozatát, aki gyakran már tudomást sem képes szerezni arról, hogy szélütés érte. Hogyan zajlik le a katasztrófa, s miként lehet megelőzni a bajt? Erről ír a Magyar Televízió keddi Ma reggel és Naprakész című műsorainak közismert és kedvelt orvosi tanácsadója.
A magyar halálozási statisztikában a halálokok között harmadik helyen áll a szélütés. Mi is ez a betegség?
A magyar nyelv, a szélütéssel, népiesen: gutaütéssel találó megfogalmazását adta az angolszász nyelvterületen használt és az orvosi köznyelvben is teret nyert „stroke” kifejezésnek. Amely pontosan „ütést” jelent.
A tünetekről, röviden
A szó pontosan fedi a valóságot: a beteg szinte ütést érez a fejében, váratlanul, noha addig teljesen jól érezte magát. Testfél-gyengeséget érez, felső és alsó végtagjai zsibbadnak, ügyetlenné válnak, beszédzavara támad, netán látása is megváltozik, szédül, esetleg eszméletét veszti.
Nevezték ezt hazánkban régebben gutaütésnek, agyvérzésnek, majd a diagnosztikus módszerek tökéletesedése után embóliának, agyi trombózisnak. Az esetek döntő többségében az adott agyterület vérellátásának átmeneti vagy tartós kimaradása következtében oxigénhiány lép fel, ami az érintett területnek megfelelő idegrendszeri tüneteket okoz.
Mi okozhatja ezt a vérhiányt-oxigénhiányt?
Leggyakrabban az agyi erek megrepedése, amelynek kapcsán vér kerül az ereken kívül lévő agyállományba. Ezt agyvérzésnek hívjuk. Az agyállományba kiömlő vér súlyos roncsolódást okoz az érintett agyvelő területén, és létrehozza a már említett vérellátási zavart, oxigénhiányos állapotot. Hasonló tünetekkel és következményekkel járhat, ha az agy állománya nem vérzés, hanem érelzáródás miatt kerül ilyen állapotba (embólia, trombózis, érgörcs). Minden tünet és a betegség lefolyása, a gyógyulás esélye attól függ, hogy milyen fokú, mekkora területet érint az elzáródás, akármelyik tényező is okozta. A legenyhébb és talán legkevésbé veszélyes az átmeneti agyi keringési zavar (TIA). A betegen a szélütés akár összes klasszikus tünetét (zsibbadás, szédülés, beszédzavar, akár átmeneti bénulás, fejfájás, hányinger, stb.) megfigyelhetjük, de ezek nem tartanak néhány óránál tovább.
A megelőzés a legfontosabb
A súlyosabb szélütés bármelyik formája megelőzhető! Mielőtt bekövetkezne az első, többnyire még nem életveszélyes támadás, igen sok lehetőség adódik a megelőzésre. A szélütés ugyanis nem következik be csak úgy, „magától”! Kockázati tényezők, úgynevezett rizikófaktorok sokasága juttatja el a beteget ebbe az állapotba.
Mindenkinek ismernie kell ezeket a tényezőket ahhoz, hogy megfelelő életvitellel-életmóddal ki tudja védeni a későbbi – visszafordíthatatlan, vagy igen nehezen kezelhető – betegségeket. Rajtunk kívül álló és – sajnos – befolyásolhatatlan ok az életkorunk: 60 éven felül gyakoribb a szélütés. Nem tudjuk megváltoztatni a nemünket sem: férfiaknál gyakoribb a stroke. Az etnikai, fajtabéli hovatartozás szintén adott: fekete bőrűeknél, a roma etnikumhoz tartozóknál gyakoribb a szélütés. A genetikai tényezők, az öröklött tulajdonságaink ugyancsak meghatározottak (szülőknél, nagyszülőknél előforduló szélütés). Mindezeknél összehasonlíthatatlanul fontosabbak azonban azok a kockázati tényezők, amelyeken saját akaratunkból változtathatunk.
A vérnyomásunkat méressük meg! Ha magas, akkor gyógykezelni kell, hogy a normálishoz közeli (138/83 hgmm) értéken tarthassuk. Ha szívbetegségben szenvedünk, például ritmuszavarunk van, azt feltétlenül kezeltessük, ellenőriztessük. Kockázati tényező a vér magas koleszterin-szintje, vagy a magas egyéb vérzsírszint, a dohányzás, a cukorbetegség. A fizikai aktivitást fokozzuk, a rendszeres testmozgás, sport is a megelőzés eszköze.
A friss gyümölcsben és zöldségben gazdag, só- és zsírszegény étrend, valamint a túlzott alkoholfogyasztás kerülése is mérsékli az első szélütés kockázatát.
Ami az orvosokon múlik
Ha a megelőzést szolgáló tanácsokat megfogadjuk, akkor is tanácsos alkalmanként orvosunkkal konzultálnunk. Ajánlatos időnként az alapos kivizsgálás: háziorvosunk ilyenkor a labortól teljes vérképet kér, rákérdez a vörösvérsejtek számára, festődési indexére, a süllyedésre, a vércukorszintre, a vérzsírok állapotára és mennyiségére, vizeletvizsgálatot kér, kíváncsi a vesék működésének biztonságára, EKG-vizsgálatot végeztet.
Ha mégis bekövetkezik a baj, az úgynevezett akut stroke-központok várják remekül felszerelve a hozzájuk érkező szélütött betegeket, és az azonnali pontos diagnózis lehetővé teszi a gyors és szakszerű beavatkozást gyógykezelést. Nem mindegy ugyanis, hogy a szélütött beteget agyvérzés vagy trombózis miatt kezeljük. Agyvérzés esetén tilos a véralvadásgátló terápia, míg trombóziskor éppen az szükséges. Mindezeket az úgynevezett stroke-centrumokban kitűnően el tudják különíteni és a megfelelő kezelést el tudják indítani.
Összefoglalva: sok mindent nem tudunk kivédeni, ami azonban rajtunk múlik, azt – saját érdekünkben – nem szabad figyelmen kívül hagynunk.
Forrás: MTI
