A vízen kívül nincs még egy ital, amely oly fontos és értékes lenne az emberiség számára, mint a tej. Ráadásul más gasztronómiai csemegék alapanyagául is szolgál. Joggal ünneplik világszerte a nemzetközi tejnapot, már 1957 óta, minden május utolsó keddjén.
Az anyatej – csekély túlzással – emberi létünk alapja, s a tejből előállított termékeket is ősidők óta fogyasztja az emberiség. Táplálkozás-élettani ismereteink bővülésével csak növekedett a tejtermékek jelentősége: kedvező összetételükkel, nagy biológiai értékükkel fontos szerepet töltenek be korunk táplálkozásában is.
Ókori feljegyzések tanúsága szerint az egyiptomiak, perzsák, rómaiak, babilóniaiak kedvelték a tejtermékeket, főleg a sajtot. Európában csak az állattenyésztés elterjedésével, nagyjából a IX. században jelent meg a vaj és a sajt.
A tej eltarthatóságát és sterilitását biztosító hőkezelés módszerét a XIX. század második felében a híres francia mikrobiológus, Louis Pasteur dolgozta ki, először csak a borra. A róla elnevezett folyamat, a pasztőrözés a tej esetében a XX. században vált általánossá. Ezzel kivédhetők lettek az esetleg (főként tuberkolózissal) fertőzött tej által okozott megbetegedések, ugyanakkor a pasztőrözött tejben megmaradnak a tejben lévő hasznos ásványi anyagok, a fehérjék, a tejcukor, a tejsó.
Magyarország első tejüzeme 1882-ben Szombathelyen létesült. Az iskolatej sem váratott sokáig magára: 1927. január 18-án vetődött fel először a gondolata, amikor is a kultusz- és a népjóléti tárca vezetői – Mayer János földművelésügyi miniszter kezdeményezésére – elhatározták, hogy előmozdítják a tehéntejnek, mint a „legtermészetesebb, legegészségesebb és aránylag a legolcsóbb” tápláléknak a fogyasztását. Később alapítványok is bekapcsolódtak az iskolatej-programba, a fővárosi önkormányzat pedig tejalapot hozott létre. A legutóbbi években a mezőgazdasági tárca, majd a már megszűnt Ifjúsági- és Sportminisztérium volt az iskolatej ügyének gazdája.
A gyermek az anyatejtől az iskolatejig ismerkedik az egészséges táplálkozás eme alapitalával – hogy aztán felnőttként olykor elfelejtse. Legalábbis erre utalnak a tejfogyasztás hazai adatai. Nálunk a tej- és tejtermékfogyasztás drasztikusan csökkent. Míg 1987-ben átlag 200 kilót fogyasztottunk fejenként évente, addig ez a mennyiség 1996-ra 133 kilóra csökkent, bár a harmadik évezred küszöbére „felkapaszkodott” 147 kilóra. 2003-ban a magyarok egy főre jutó évi tejfogyasztása 170 liter, ezzel az európai középmezőnyben helyezkedünk el. Napjainkban a fejlett országokban átlagosan 210 liter az egy főre jutó tejtermékfogyasztás – igaz, az afrikai Kamerunban ezzel szemben csak 10 liter körüli.
A tejiskola egyszeregye, hogy fél liter tej a 7-10 éves korosztály napi ajánlott ásványianyag- és fehérjeszükségletét az alábbiak szerint fedezi: a kalcium 75, a magnézium 29, a cink 19, a fehérje 10 százalékát, a B1-vitamin-szükséglet 20-25, a B2-vitamin 62-68, a B6-vitamin 25-54, a biotin 16-83, a D-vitamin 10-20 és a B12-vitamin 100 százalékát. A felsorolás messze nem teljes, hiszen a tej hozzávetőleg 2000 különböző anyagból – tejzsír, tejfehérje, tejsav, vitamin, ásványi anyagok, nyomelemek – tevődik össze. Egy bögre (2,5 deci) tejben több fehérje van, mint egy tojásban, kétszer annyi B2-vitamin, mint egy szelet (10 dekagramm) barna kenyérben és tizenkétszer annyi, mint egy szelet fehér kenyérben.
A tejet tehát elsősorban összetevőinek élettani hatása teszi fontossá. Emellett étrendünket is változatossá teszi, mert eredeti formájában és különféle tejtermékké feldolgozva egyaránt fogyasztható, valamint házilag is sokféleképpen felhasználható ételek, italok készítéséhez. Az utóbbi évtizedekben forgalomba hozott tejalapú desszertek, az úgynevezett tejdesszertek (pudingok, gyümölcsjoghurtok, habosított túrókrémek, bevonatos túródesszertek tejbázisú fagylaltok stb.) gyártásának és fogyasztásának gyors növekedése a korszerű táplálkozási elvek és gyakorlat (energiaszegény étrend) térhódításával függ össze. Magas kalciumtartalmának köszönhetően a tej lenne, lehetne a legjobb ellenszer a már-már népbetegséggé váló csontritkulás ellen.
Csakhogy ez a „szer” meglehetősen drága. A nyugdíjas vagy a többgyerekes családanya nem azt nézi, hogy a zacskóra hány százalék zsírtartalom van ráírva, hanem, hogy mennyi az ára. Helyes volna, ha a lefölözött (sovány) tejet fogyasztók az A- és D-vitaminokban gazdagabb (tengerihal-olaj, zsírosabb halak vagy az illető vitaminokkal dúsított) élelmiszerekből pótolnák szükségletüket.
Forrás: MTI
