Régi időkről hallva nehezen tudjuk elképzelni, milyen kevés figyelmet fordítottak eleink a testi tisztaságra. Ma már a civilizált világban természetes, hogy az alapvető személyes higiénia elengedhetetlen az egészséghez, sőt, az erotikus vonzóerőhöz is.
Áporodott titkok
Egy anekdota szerint a francia királyi udvar fénykorában, a XVIII. században felnyitották a versailles-i kastély egy rég lezárt szobáját, és találtak benne egy akkoriban merőben szokatlan holmit: egy fürdőkádat. Állítólag a fényes királyi udvartartásban, a sok drága illatszerrel befelhőzött, felékszerezett elegáns hölgy és nemes arisztokrata között nem akadt egy sem, aki tudta volna, mire való…
A történetet nincs módunk ellenőrizni, de elég csak arra gondolnunk, hogy a rokokó korban divatba jöttek az arany vagy elefántcsont hosszú pálcikák, amelyek a tornyos, álhajas frizurák alatt megbújó tetvek terelgetésére voltak rendszeresítve. Nem véletlenül kerültek aranyárba a keleti illatszerek sem: volt dolguk, míg a mosdatlanság, a szifiliszes sebek szagát elnyomták. Míg a keletről hozott drága selymekből, brokátból készült ruhacsodákra nagy gondot fordítottak, a „bűnös test” ápolása, fürdővel való kényeztetése illetlen dolognak számított, csak nyomós okkal kerülhetett rá sor. Máig mutogatnak a Harz hegységben egy fürdőt, ahova a helyi szokás szerint az esküvő előtt a menyasszonyokat vitték el, hogy ünnepélyesen, életükben másodszor megfürödjenek…
Forrás: hazipatika.com
