A technológia fejlődésével mára megdőlt egy évtizedekig széles körben igaznak tartott feltevés, amely szerint az egészséges húgyhólyag, illetve az abból származó vizelet egyaránt steril. De vajon mit jelent mindez a felfázás megelőzése tükrében?Hirdetés
Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy több bennünk a baktérium, mint az ember. Legalábbis abban az értelemben, hogy testünkben számszerűleg mintegy 30 százalékkal több mikroorganizmus él, mint ahány saját sejtünk van. A mikroorganizmusok összességét, az úgynevezett mikrobiomot megannyi különböző baktériumfaj alkotja, de kis számban gombák, vírusok és egysejtűek szintén otthonra lelnek az emberi szervezetben, szerepet vállalva belső egyensúlya (homeosztázisa) fenntartásában. Legyen szó akár a bőrön, a bélrendszerben vagy a hüvelyben élő flóráról, mind fontos funkciót tölt be például a kórokozókkal szembeni védekezésben vagy éppen az immunrendszer fejlődésében.
Az elmúlt évek kutatásai arra is fényt derítettek, hogy a húgyhólyag sem teljesen steril, dacára annak, hogy korábban hosszú ideig ez volt az uralkodó álláspont mind a tudományos életben, mind a köztudatban. Bár jelentősen kisebb számban, de ott is élnek hasznos mikroorganizmusok, amelyek részt vehetnek egészségünk megőrzésében. Számos kutatás kereste és keresi a választ arra, hogy a húgyhólyag flórája milyen kapcsolatban állhat a többi között a hólyagrák, a vizeletinkontinencia, illetve a hólyaghurut kialakulásával. Különösen érdekes terület ez utóbbi, hiszen a húgyúti fertőzések rendkívül gyakoriak, anatómiai okokból elsősorban a nők körében. Becslések szerint a nők fele legalább egyszer átéli a felfázás kellemetlen tüneteit élete során, és a betegség világszerte mintegy 150 millió embert érint évről évre.
Nem csak hidegben fázhatunk fel
A húgyúti fertőzések leggyakoribb kiváltó oka az Escherichia coli nevű baktérium, amely természetesen megtalálható a bélrendszerben, ahol jellemzően nem is okoz problémát a jelenléte. Ha azonban bekerül a húgyutakba, ott megtelepedve felszálló fertőzést válthat ki, gyulladást eredményezve a húgyhólyagban, súlyosabb esetben akár a felső húgyutakban is, így a vesékben és a veséket a hólyaggal összekötő húgyvezetékekben. Az alsó húgyúti fertőzés lehetséges tünetei közé tartozik a gyakori és sürgető vizelési inger, a vizeletürítést kísérő égő, fájó érzés, alhasi fájdalom, esetleg véres vizelet egyaránt.
A panaszok kialakulásában többféle tényező is szerepet játszhat. A húgyutak ugyanis nem teljesen védtelenek a kórokozókkal szemben, mégis előfordul, hogy a nemkívánatos baktériumok áttörik a védelmet. A felfázás elnevezés abban a tekintetben helytálló, hogy – még ha nem is közvetlenül a hidegtől leszünk betegek – az altesti tájék lehűlése helyileg gyengíti az immunrendszer működését a kapillárisok összeszűkülése miatt. Így tehát máris jobb helyzetbe kerülnek a behatoló kórokozók. Hasonlóképpen rizikós, ha sérül a húgyutak öntisztuló mechanizmusa, magyarán ritkábban történik vizeletürítés. Ilyen módon az elégtelen folyadékpótlás és a vizelet hosszas tartogatása, a vizelési inger figyelmen kívül hagyása is hozzátehet ahhoz, hogy felboruljon a hólyagflóra egyensúlya, és elszaporodva túlsúlyba kerüljenek a fertőzést kiváltó mikroorganizmusok.
A hólyaghurut nem válogat: élete során a legtöbb nő legalább egyszer biztosan megtapasztalja a kínzó tüneteit. Jó hír, hogy már léteznek olyan természetes eredetű hatóanyagok, amelyek segítségével gyorsan enyhíthetünk a panaszainkon. A gyógyuláshoz azonban elengedhetetlen, hogy időben kezeljük a bajt.
Mit tehetünk a hólyaghurut megelőzéséért?
A hólyagflóra és a húgyúti fertőzések pontos kapcsolata ma is számos kérdést tartogat, amelyekre még keresik a kutatók a válaszokat. Ezzel együtt többféle módszer is ismert, amelyek révén elejét vehetjük a felfázásnak, ezáltal a kellemetlen, a mindennapokat megkeserítő tüneteknek. Ahogy említettük, kiemelten fontos, hogy törekedjünk a megfelelő folyadékbevitelre, valamint engedjünk a természet hívó szavának, ha úgy érezzük, ki kell mennünk a mosdóba. Kórokozók a hüvelyből, a szexuális együttlétek alkalmával is bekerülhetnek a húgycsőbe, ezért minden aktus után javasolt pisilni. Mindezekkel nagyban elősegíthetjük a húgyutak természetes öntisztulását.
Ami pedig a bélrendszerből származó baktériumokat illeti, azokkal szemben alapvető fontosságú, hogy mindig elölről hátulra, a hüvely felől a végbélnyílás irányába töröljük meg magunkat. Ezáltal ugyanis csökkenthetjük annak veszélyét, hogy a végbélből kórokozók juthassanak át a húgycsőbe. Hasonló okokból a mindennapokban érdemes tanga helyett kényelmesebb, lazább, pamutból készült alsóneműt hordani. Végezetül valóban fontos az altestünk melegen tartása, illetve a beizzadás ellen a réteges öltözék, továbbá, hogy ne ücsörögjünk sokáig semmilyen hideg felszínen.
Már kialakult panaszok esetén a bőséges folyadékpótlás és az alapvető higiéniai szabályok betartása nyújthat segítséget. A tünetek enyhítésében szintetikus hatóanyagú gyógyszerekre és gyógynövénykivonat-tartalmú készítményekre egyaránt támaszkodhatunk. Amennyiben állapotunk mindezek ellenére sem javul, forduljunk orvoshoz, aki szükség esetén antibiotikumkúrát írhat elő.
Forrás: hazipatika.com
