Kőrösi Éva dietetikusi végzettségét 2015-ben szerezte a Semmelweis Egyetemen, ezt követően 2020-ban diplomázott a Testnevelési Egyetemen, mint Sportspecifikus Dietetikus szakember. Kötődése a sporthoz nagyon közeli, mivel kisgyermekkora óta verseny sportolt. Szertornával és úszással kezdte, majd mint oly sokan a családjában, a birkózás mellett kötött ki, ahonnan azóta sem engedi a szíve. Aktív élsportolói pályafutását 2014-ben adta fel egy vállficam miatt, amelyet a Főiskolás világbajnokságon szenvedett el, így a 8.ik helyen zárt. Már az egyetemi évei alatt is foglalkoztatta a sporttáplálkozás. 2017 óta a Magyar Birkózó Szövetség hivatalos dietetikusa, e mellett évekig volt a Magyar Taekwondo Szövetség dietetikusa és számos sportklubbal és sportággal áll kapcsolatban. 2020-ban megjelent az a sporttáplálkozás könyv, melynek fordítója volt. 2020-ban a Magyar Birkózó Szövetség Orvosi, Prevenciós és Antidopping bizottságának elnökévé választották és 2021-től a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia Sportegészségügyi igazgatói posztját is betölti. A Nemzetközi Birkózó Szövetség (UWW) hivatalos dietetikusa 2022-től, illetve a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) Elnökségi tagja, a Sporttáplálkozási munkacsoport elnöke.
– Amikor az egészséges étkezésről beszélünk, akkor mire kell odafigyelnie egy sportolónak és egy hétköznapi embernek?
– Ez egy kicsit összetett kérdés, hadd térjek ki először arra, hogy nagyon különböző egy élsportoló és egy hobbi sportoló étrendje. Ha élsportról van szó, akkor sportáganként és időszakonként (verseny, alapozás, stb.) eltér az ideális étrend, azonban ebbe nagyon nem mélyednék bele. A hobbi sportoló attól hobbi sportoló, hogy heti 3-5 alkalommal edz, lehetnek verseny céljai is, de alapvetően átlagos életet él. Végül vannak az inaktív személyek, akik sajnos a populáció nagy hányadát, a 2022-es felmérések szerint nagyjából 70%-át teszik ki társadalmunknak. Ha egészség szempontjából nézzük az inaktív személyeket és a hobbi sportolókat, nagy különbségek nem lesznek. Az egyedüli eltérés a sport és az inaktivitás tekintetében, hogy a sportolónak a saját sport céljai szempontjából megemelt fehérje es szénhidrát bevitelre lehet szüksége, de ez nem törvényszerű. Ami egyetemes, az az, hogy fontos a megfelelő szénhidrát, azon belül is a lassan felszívódó szénhidrát bevitel, a megfelelő és nem túlzott fehérje bevitel. A zsiradékokat minőségi és mennyiségi szempontból is meg kell válogatni. Érdemes lehet főleg télen, vitamin kiegészítést alkalmazni, de körül kell járni a témát, mert könnyű túlzásokba esni. A hidratációról sem szabad megfeledkezni, fontos a minél több víz fogyasztása. Kerüljük a túl zsíros vagy cukros ételeket, rendszerezzük étkezésünket.
– Rengeteg diétáról hallani, naponta hányszor kell étkezni és te általad mi a javallott?
– Nos, ez az egyéntől is függ, azonban az emberek nagy részének a napi 5 alkalommal való étkezés ajánlott. Mivel a vércukor ideális esetben 3 óránként „cseng le” – vagyis ennyi idő mire normál tartományba ér vissza – ismételten éhesek leszünk es ennünk kell. Ez a napi 5 étkezéssel gyönyörűen fedi a teljes napot.
– Melyek a legegészségesebb ételek a szervezetnek?
– Nagyon szeretik az emberek, ha idealizálhatnak egyes, főleg egzotikus alapanyagokat, amelyekre manapság a „super food” jelzőt is alkalmazzuk. Ezek mind marketing fogások, amelyek segítenek vékonynak maradni, legalábbis, ha a pénztárcánkról van szó. Tehát nincs ilyen élelmiszer. A gyümölcsök és zöldségek rengeteg vitamint és vízben oldódó elemi rostot tartalmaznak. A gabonafélék értékes ásványi anyagokat, szénhidrátot és vízben nem oldódó élelmi rostot biztosítanak. A húsfélék és a tojás: fehérjét, vasat és az izomzatnak szükséges kreatint, míg a tejtermékek fehérjét és a kalciumot biztosítják.
– Milyen különbségek vannak étkezésben sportág és sportág között?
– Ezt nagyon nehéz ilyen röviden megválaszolni, de megpróbálom. Amikor egy sportágat veszünk figyelembe, az első és legfontosabb információ, hogy milyen kategóriába esik. Állóképességi, erő vagy gyorserő, csapatjáték vagy esztétikai? Ezek mind-mind különböző dolgokat igényelnek, amihez egy dietetikusnak alkalmazkodnia kell az étrendek kialakítása során. Egy állóképességi sportot űzőnek közel sem kell olyan sok fehérje, mint annak a sportolónak, aki erő sportágat képvisel, azonban annál több szénhidrátra van szüksége. Egy csapatjátékot űző sportoló súlya közel állandó tud lenni a teljes évben, míg egy súlycsoportos sportágban ez állandóan változik.
– Ha valaki befejezi a sportot utána hogyan étkezzen kalória bevitel szempontjából, hogy ne hízzon el?
– Nos, ha alapvetően a versenysport utánról van szó, azt kell mondjam, hogy soha nem szabad a mozgást befejezni. Sőt, a versenysportot sem szabadna csak úgy abbahagyni. Sajnos erről a szép szokásról még csak nevesebb külföldi futball klubokban hallottam, de miután a sportoló bejelenti visszavonulását, további 1 évig kapja azért a fizetését, hogy az edzéseket végig csinálja. Egyáltalán nem fog már versenyezni. Azonban a szervezetnek is kell egy levezetés, ahol átáll egy kisebb fordulatszám. Szépen az egy év alatt, egyre gyengébb edzéseket csinál és a végén egy megnyugodott szervezettel képes az illető egy hétköznapi életre váltani. Az étkezések alapvetően mennyiségileg kellene, hogy megváltozzanak. Minőségileg is érdemes figyelni arra, hogy minél kevesebb gyorsan felszívódó szénhidrátot vigyen be a sportoló. Amit a hétköznapi életben már nem tud úgy elhasználni a szervezete. Egy hobbi sportolói szinten a nők energia igénye napi 1800-2500 kcal között van, személytől függően, a férfiaké olyan 2000-3000 kcal között. Ezt mindig érdemes dietetikussal átbeszélni.
– És ha már kalóriák. Neked mi a kedvenc ételed?
– Ami mindig jöhet, az a töltött káposzta!!!
Tomka Tivadar
