A rendszeres mozgás növeli az állóképességet, segít fiatalságunk megőrzésében és számos súlyos egészségügyi probléma kialakulását megelőzi. Aki sportol, egészséges, vélhetjük mindezek alapján. Miért van szükség mégis a hobbi- és élsportolók rendszeres szűrésére?
Mit jelent, ha valakinek sportszíve van?
Az athlete’s heart, vagyis sportszív megnevezése már több mint 100 évvel ezelőtt is ismert volt. Elsőként 1892-ben Sir William Osler írta le fogalmát, gyakorlati megismerését azonban csak az elmúlt évtizedekben bekövetkezett technikai fejlődés, a szívultrahang- készülék és más non-invazív képalkotó eljárások megjelenése tette lehetővé.
A sportszív kialakulása a szervezet intenzív fizikai terhelésre adott természetes válasza – magyarázza dr. Marton Anna kardiológus főorvos.
Egy-egy edzés után magunk is meggyőződhetünk róla, hogy kar- és lábizmaink szemmel láthatóan feszesebbek, erősebbek.
Nincs ez másként a szabad szemmel nem látható izmok, jelen esetben a szívizomzat esetében sem. A rendszeres testmozgás hatására egyrészt nő a szív tömege, javul a pumpafunkciója, másrészt a szívizomban olyan kis hajszálerek alakulnak ki, illetve nyílnak meg, melyek növelik a szív oxigénellátottságát.
A szívizomzat erősödését tehát egyenes ütemben követi a hajszálerek kialakulása, így a megnövekedett tömeget több ér ugyanolyan hatékonysággal lesz képes ellátni.
Az élsportolók körében ugyanakkor az intenzív terhelés hatására sajnos bekövetkezhet, hogy a hajszálerek kialakulása nem tudja követni a szív tömegének növekedési ütemét, így a korábbi érhálózat képtelen megfelelő mennyiségű oxigént biztosítani a megnövekedett szívizomzat számára.
Ennek következtében még ép koszorúérrendszer esetén is kialakulhat szívizomelhalás- azaz szívinfarktus, kitágult, renyhén működő szívizomzat vagy mindezek talaján életveszélyes ritmuszavar.
A hobbisportolók számára is fontos a rendszeres szűrés
A hazánkban vezető haláloknak számító szív- és érrendszeri betegségek legkiválóbb ellenszere a hetente minimum három alkalommal végzett egy órás mozgás.
Nem mindegy azonban, hogy milyen adottságokkal kezdjük meg az edzéseket. Számos öröklött vagy szerzett szívbetegség (pl. koszorúér-betegség, szívizom-elfajulás, billentyűbetegségek, kisebb-nagyobb fejlődési rendellenességek, ritmuszavarok, vezetési zavarok) sokszor nem okoz tüneteket ugyanis mindaddig, amíg intenzív terhelésnek nem tesszük ki szervezetünket.
Nem minden eredmény kóros
A sportkardiológia lényege, hogy kiszűri és azonosítja az összes olyan tényezőt, ami sportolás közben szív-érrendszeri szempontból veszélyt jelenthet az egészségre. Fontos, hogy a kardiológiai vizsgálatot megkülönböztessük a sportkardiológiai vizsgálatoktól. Utóbbi speciálisan a sportolók szűrésével foglalkozik, ami azért fontos, mert a sportolók vizsgálati eredményei a normál értékektől akár jelentős eltéréseket is mutathatnak.
Az eredményeket így ez esetben speciálisan, személyre szabott módon, az adott sportág függvényében kell értelmeznünk. Intenzív sportolás esetén ugyanis a szív nagyságának növekedése mellett egyéb, nem kóros tünetek megjelenésével is számolnunk kell. Ez lehet az átlagosnál (70-80/perc) lényegesen alacsonyabb, 40-50/perc vagy akár még alacsonyabb nyugalmi pulzusszám.
A jól edzett személyek EKG-eredménye is eltérést mutathat az egészséges, de nem sportolókéhoz képest. A vizsgálati adatok akár sportáganként is eltérőek lehetnek.
Alacsonyabb terheléssel jár például a sportlövészet, az íjászat és a golf, míg a kajak-kenu, az evezés és a gyorskorcsolya extrém terhelést jelent a keringési rendszerre nézve. Az így kapott eredmények kiértékelése minden esetben sportkardiológiai jártassággal rendelkező szakorvos feladata.
Hirtelen szívhalál: a hazai helyzet
A hazai helyzet sajnos még ennél is lehangolóbb. Az Európai Kardiológiai Társaság állásfoglalása szerinti rendszeres kardiológiai szűrés – minden bizonnyal financiális okok miatt – soha nem volt jellemző a hazai gyakorlatra.
Napjaink szaporodó szomorú híradásai a sportolói hirtelen szívhalálról is arra hívják fel a figyelmet, hogy a szakma szabályait, a hivatalos szakmai állásfoglalást, útmutatást következmények nélkül figyelmen kívül hagyni nem lehet – hívja fel a figyelmet dr. Marton Anna.
Sajnos azon sem lehet csodálkozni, hogy ha a versenysportolók szűrése nem megoldott, akkor a hobbi sportolók szűrése az ideális helyzettől még ennél is távolabb van, hiszen ott még a kötelező sportszakorvosi vizsgálatra sem kerül sor. Tulajdonképpen a hobbi sportoló élete a véletlenre van bízva.
Mindezekből következik, hogy jelentős teendők vannak itthon az sportkardiológiai ellátás megteremtésében.
Az elváltozások időbeni felfedezéséhez és a szomorú halálesetek megelőzéséhez elengedhetetlenül fontos az intenzív testmozgás végzők esetében a rendszeres kontroll.
A legkisebb panasz esetén soron kívül, egyébként évente javasolt a fokozott fizikai terhelés miatt minden hobbi sportolót kardiológiailag szűrni, akárcsak a fokozott pszichés stressz miatt a menedzser típusú életvitellel bíró pácienseket.
A halmozottan, fizikálisan és lelkileg is fokozott terhelésnek kitett versenysportolók szűrése pedig még kiváló teljesítőképesség és panaszmentesség esetén is évente kívánatos lenne a hirtelen szívhalál kivédése érdekében.
| NEMZETKÖZI AJÁNLÁS |
| Az Európai Kardiológiai Társaság ajánlása szerint minden versenyszerűen sportoló 12 év feletti gyermek és minden felnőtt számára javasolt a 2 évente elvégzett kardiológiai szűrővizsgálat. A versenyszerű sport minden olyan mozgásformát magában foglal, amely versenyekkel, vagy rendszeres edzésekkel jár. Sajnálatos módon a kardiológiai vizsgálatok műszerezettségi igénye, a magas költségek és a sportkardiológiában jártas szakorvosok hiánya miatt ez még a fejlett országokban sem valósul meg maradéktalanul. Így a gyakorlat sajnos nem követi az egyértelmű szakmai állásfoglalást. – mondta el szakértőnk. |
Forrás: webbeteg.hu
