Sérülés/trauma
Az arcidegbénulást okozó trauma intrakraniális, azaz koponyán belüli, vagy extrakraniális, azaz az arc traumája lehet.
Intrakraniális trauma (trauma a koponyán belül)
Az arcideg a halántékcsonton keresztül halad aközött, ahol az ideg elhagyja az agytörzset és ahol kilép a koponyából és belép az arcba. Minden olyan trauma, amely elég erős ahhoz, hogy ennek a halántékcsontnak a törését okozza, arcidegbénulást okozhat.
Gyakran gépjárműbalesetek vagy robbanásos sérülések után látható, és gyakoribb felnőtteknél, bár gyermekeknél is előfordulhat. Ha a bénulás közvetlenül a baleset után bekövetkezik, idegsebészek és fül-orr-gégészek egy olyan műtétet végeznek, amelyben az idegnek a koponyaalapon keresztül történő dekompresszióját hajtják végre.
Az aktív kezelés helyett az állapot szoros megfigyelését választják, ha a bénulás lassan halad előre.
Extrakraniális trauma (arctrauma)
Ez a fajta sérülés leggyakrabban áthatoló sérülésből, jellemzően késvágásból vagy lövedékből származik. A fogászati eljárások vagy az idegblokkok ritkán okoznak ilyen típusú sérüléseket.
A gyógyulás néha műtéti beavatkozás nélkül is megfigyelhető, ha a sérülés az arc közepéhez közel van, ahol az idegágak nagyon kicsik, de más ágakkal is összekapcsolódnak. Ha a sérülés inkább az arc oldalán van, általában az ideg műtéti helyreállítására van szükség, lehetőleg a sérülés első 72 órájában.
Az ideg rekonstrukciójáról és a műtéti technika kiválasztásáról általában tapasztalt plasztikai és rekonstrukciós sebész dönt, aki az arc idegsebészetében és a mikrosebészetben is megfelelően jártas és képzett.
Daganatok
Az arcideg bénulását daganatok is okozhatják. Az akusztikus neurinoma, a cholesteatoma, a schwannoma és az invazív karcinómák a leggyakoribb ilyen daganatok közé tartoznak.
A tünetek az akut bénulástól, amely több hónapon keresztül nem mutat javulást, a lassan progresszív, romló bénulásig változhatnak, amelyet gyakran rendellenes rángatózás vagy arcmozgás (szinkinézis) kísér.
A korai diagnózis kritikus fontosságú, és képalkotó vizsgálatok, például CT- és/vagy MRI-vizsgálatok szükségesek a daganat kiterjedésének azonosításához. A képalkotó eredmények alapján a kezelési terv magában foglalhatja a műtétet, a sugárterápiát, vagy mindkettőt.
Maguknak a daganatoknak az eltávolítása is okozhat arcidegbénulást. Az arcideg véletlen sérülése azonban igen ritka tapasztalt fül-orr-gégész és idegsebészek esetében.
Ha a daganat nagyon közel van az arcideghez vagy akár körülveszi az arcideget, a daganat eltávolítása után átmeneti vagy tartós arcbénulás léphet fel.
Vírusok
Számos vírus, köztük a varicella zoster, a herpes simplex és az Epstein-Barr (EBV) is okozhat arcidegbénulást.
A varicella zoster vírus Ramsay Hunt-szindrómát okoz, amelyben a betegeknél gyakran előfordul fülfájdalom, perifériás arcidegbénulás és a hallójáratban található kiütés. A Ramsay Hunt-szindrómát halláskárosodás, fájdalmas zajérzékenység és csökkent könnyezés is jellemzi. A teljes felépülés általában ritkábban fordul elő, mint Bell-féle bénulás esetén, és a legtöbb betegnél tartósan fennállhat teljes idegi funkcióvesztés és szinkinézis.
A fülfertőzések, a mononukleózis és az AIDS szintén okozhat arcidegbénulást.
Lyme-kór
Az arcidegbénulás másik ismert fertőző oka a kullancsok terjesztette Lyme-kór (a kórokozó itt egy baktériumfaj). A Lyme-kórban szenvedő betegek körülbelül 11 százalékánál alakul ki arcidegbénulás. A bénulás az esetek 30 százalékában pedig az arc mindkét oldalán jelentkezik.
Szarkoidózis
A sarcoidosis (szarkoidózis) egy olyan ismeretlen eredetű, szisztémás granulomatózus gyulladásos betegség, mely során a különböző szervekben (el nem sajtosodó) granulomák alakulnak ki. Egyes esetekben ez a betegség is vezethet arcidegbénuláshoz.
Az arcidegbénulás diagnózisa
A perifériás arcidegbénulást okozó rendellenességek – a Bell-féle parézist kivéve – jellemzően lassabban fejlődnek ki. Ezért, ha a betegnek bármilyen más neurológiai tünete vagy jele van, vagy ha a tünetek fokozatosan alakultak ki, és Bell-parézisben is, MRI-t kell végezni.
Az idiopátiás arcidegbénulásban (Bell-féle parézis) az MRI kontrasztfokozódást mutathat az arcidegnek egy ganglionjában (ggl. geniculatus) vagy annak közelében, vagy az ideg teljes lefutása mentén. Ennek növekedése azonban más okokat is tükrözhet, mint például agyhártyadaganat esetén. Ha a bénulás hetekig vagy hónapokig tart, megnő annak a valószínűsége, hogy egy daganat (pl. leggyakrabban schwannoma) összenyomja az arcideget. Az MRI segíthet kizárni az arcidegbénulást okozó egyéb szerkezeti rendellenességeket is. A Bell-bénulásban általában negatív CT-re akkor kerül sor, ha törés gyanúja merül fel, vagy ha az MRI nem áll rendelkezésre azonnal, vagy felmerülhet stroke gyanúja is.
Ezenkívül Lyme-kór gyanújakor szerológiai vizsgálatot is végezhetnek, ha a betegek olyan földrajzi területen tartózkodtak, ahol a kullancsok és a Lyme-kór endémiás.
Minden betegnél mellkasröntgent vagy CT-t készítenek, és szérum ACE-t mérnek, ha szarkoidózisgyanú is felmerül.
A cukorbetegség ellenőrzésére – mely a Bell-parézis egyik oka lehet – vérvizsgálatot végeznek.
A kezelés minden esetben specifikusan történik az etiológia (ok) megállapítása után.
Forrás: webbeteg.hu
