A légcső gyulladása (tracheitis) leggyakrabban a felső légúti fertőzések szövődményeként jelentkezik, felnőttkorban gyakrabban vírusos, gyermekkorban többször bakteriális eredetű.
Tünetek és kezelés
Mivel a gyulladás hatására a nyálkahártya megvastagszik, váladékot termel, így a légzés nehezítetté válik, illetve ugató jellegű köhögés lép föl, nemritkán láz, rekedtség kíséretében. Ezek a tünetek egyébként jellemzőek, a felső légutak legalsó szakaszának nagyfokú duzzanata által okozott, gyermekkorban jelentkező pszeudokruppra is.
A gyógyítás lényegében a nyálkahártya duzzanatának csökkentésére irányul, de a pszeudokrupptól eltérően nem az érösszehúzó szerek használatosak, hanem az inhalálás, nyákoldás önmagában hatásos megoldást jelentenek. Bakteriális eredet esetén antibiotikus terápia is szükséges.
Elsősorban felső légúti fertőzések után vagy közben jelentkező ugató köhögés, rekedtség, légszomj, láz, rossz közérzet esetén merül föl a diagnózis. Gyakran igényel a betegség kórházi megfigyelést, lényegében egy kiterjedt tüdőgyulladás veszélyességével (akár fulladásos halál) is fölér a jelentősége. A kórházi tartózkodás során az inhaláláson, nyákoldókon túl esetleges antibiotikus terápia és megfigyelés történik, hogy szükség esetén azonnali légútbiztosítással (intubálás) a beteg élete megmenthető legyen.
Mára már a védőoltások (Di-Per-Te) miatt lényegében nem találkozunk az ötven-száz éve még rettegett, főként gyermekkorban kialakuló diftériás légcsőgyulladással, amely a légcsőben, mandulákon, orrban fibrines álhártyaképződéshez, majd ennek (köhögés miatti) leválása és összetekeredése révén akut fulladásos halálhoz vezetett, illetve a diftéria baktériumok toxinjai a szívizomzatot, idegrendszert is károsították.
Jelenleg a felnőttkori tracheitisek egyik legsúlyosabb formája a laryngotracheitis sicca (száraz gége-légcsőgyulladás), amely során a légcső és a gége nyálkahártyájának gyulladása nem jár fokozott nyáktermeléssel, csak a gyulladás által okozott rekedtséget, kínzó, ugató ingerköhögést, légszomjat, esetlegesen az igen megviselt nyálkahártya vérzését észleljük. Fokozott fiziológiás sós inhalálással, antibiotikum adásával is néhány napos kórházi tartózkodás szükséges, mert ritkán ugyan, de szükség lehet intenzív osztályos kezelésre, légútbiztosításra is.
Mi hajlamosíthat a megbetegedésre?
Az alsó légutak leggyakrabban akkor fertőződnek meg, ha az őket védő mechanizmusok nem működnek megfelelően. Így az immunrendszer alulműködésével járó betegségek (pl. daganatellenes gyógyszerek indukálta immunhiány, alkoholizmus), az orrlégzés kiesése miatt az orr szűrő, melegítő és párásító funkciójának sérülése (például orrsövényferdülés, allergia, arcüreggyulladás esetén), légcsőmetszés miatt a légcsőbe közvetlenül jutó hideg szűretlen, párásítatlan levegő, de a légszennyezés és a dohányzás is hajlamosít a légcső gyulladására. A párásítás, inhalálás ezekben az esetekben megelőzésként is célszerű eljárás lehet.
Mit lehet tenni megelőzésképpen?
A dohányzás és egyéb irritáló anyagok belélegzésének felfüggesztése, az orrlégzés karbantartása a fő feladat. Utóbbi miatt az orrsövényműtéten túl orröblítés, allergiaellenes orrsprayk, arcüreggyulladás időben elkezdett kezelése lehet célravezető. Speciális teendőt igényelnek a légcsőkanüllel élő betegek, akiknek a hideg évszakban gyakori inhalálás, a stomába történő fiziológiás sós csöppentés, nyákoldó terápia, a kanül előtt viselendő párásító előtét (akár úgynevezett műorr) képes megelőzni a súlyosabb fertőzés kialakulását, mely mindig egyszerűbb egy súlyos fertőzés kezelésénél.
Forrás: webbeteg.hu
