Hogyan működik a maszk?
Cseppekben vagy aeroszolokban képes kimutatni a levegőben előforduló gyakori légúti vírusokat, ami nagyrészt így terjed olyan betegségekben, mint a COVID-19 vagy a H1N1 (más néven sertésinfluenza), amikor a fertőzött emberek beszélnek, köhögnek vagy tüsszentenek.
Ezek a vírusok egy ideig a levegőben maradhatnak.
„A maszkunk nagyon jól működne olyan helyeken, ahol rossz a szellőzés, például liftekben vagy zárt helyiségekben, ahol nagy a fertőzés kockázata” – mondta Fang.
A tudósok csapata egy kis érzékelőt tervezett aptamerekkel – egyfajta szintetikus molekulával, amely képes azonosítani a kórokozók egyedi fehérjéit, például az antitesteket.
Háromféle aptamert használtak, amelyek képesek felismerni a SARS-CoV-2, H5N1 és H1N1 felszíni fehérjéit.
A maszk érzékelőjén egy tranzisztor aktiválódik, amikor az aptamerek kötődnek a célfehérjékhez, és 10 percen belül figyelmeztetést küldenek a maszk viselőjének telefonjára.
A tudósok egy zárt kamrában tesztelték a maszkot, és a vírust csak nyomokban tartalmazó felszíni fehérjét permeteztek a maszkra.
Az érzékelő mindössze 0,3 mikroliter vírusfehérjéket tartalmazó folyadékot észlelt, ami Fang szerint 70-560-szor kisebb, mint az egy tüsszentés során keletkező folyadék mennyisége – és sokkal kisebb, mint a köhögés vagy beszéd során keletkező folyadék mennyisége.
Hozzátette, ha új légúti vírusok jelennek meg, a maszkot könnyen frissíteni lehet, hogy észleljék őket.
„Az orvosok nagymértékben támaszkodnak tapasztalataikra a betegségek diagnosztizálása és kezelése során. De a hordható eszközök által gyűjtött gazdagabb adatokkal a betegségek diagnózisa és kezelése pontosabbá válhat” – mondta Fang.
Csapata abban reménykedik, hogy lerövidítheti az észlelési időt és növelheti az érzékelő érzékenységét.
Az eredményeket a Matter folyóiratban tették közzé.
