Autistának lenni számos kihívással és örömmel jár. Az egyik legnagyobb tévhit, amit társadalmunkban látok, az a hiedelem, hogy az autizmus csak a gyermekeket érinti. Noha történeteink itt kezdődnek, az autizmus egy életre szóló diagnózis – írta Alicia Trautwein.

Ha az autizmus elfogadásáról van szó, elengedhetetlen, hogy felismerjük az autizmussal kapcsolatos legnagyobb kihívásokat bármely életkorban. Míg egyes problémák elsősorban gyermek- vagy felnőttkorunkban érintenek bennünket, bizonyos aspektusok egész életen át hatnak. Annak érdekében, hogy az emberek jobban megértsék, íme egy gyors lista az autizmus leggyakoribb és legnagyobb kihívást jelentő aspektusairól bármely életkorban vagy életszakaszban.

Alvásproblémák

“Gyermekkoromban az alvás mindig elkerült engem. Felnőtt koromban is továbbra is alvásproblémáim vannak, olyannyira, hogy álmatlanságra kell gyógyszert szednem. Mindhárom autista gyermekemnél van álmatlanság és egyéb alvászavarok.

Azt mondják, hogy az autista egyének 40-80 százaléka küzd alvászavarokkal. Az alvászavar nemcsak az alvást, hanem az ébrenléti időt is befolyásolja. Amíg nem tudtuk kordában tartani középső lányom alvási apnoéját és álmatlanságát, az éjszakai alváshiány miatt súlyos összeomlása volt. Számomra az alvászavarok miatt az otthonon kívüli munkával, sőt a háztartási munkákkal is küszködtem.”

Szorongás és depresszió

“Az alvásproblémák mellett sok autista ember szorongással és depresszióval is küzd. Felnőttként továbbra is szorongásos hajlamú depressziót diagnosztizálnak nálam. Ezek a rendellenességek befolyásolják az új kapcsolatok kialakításának képességét, az otthonon kívüli munkavégzést, és még a mindennapi cikkek vásárlását is.

Bár sokan azt hiszik, hogy ezek a rendellenességek csak a tizenévesek késői szakaszában vagy felnőttkorban jelentkeznek, kisgyermekeket is érinthetnek. A fiunk 18 hónapos kora óta szorongásos. Ötéves korában odáig jutottunk, hogy gyógyszert kell szednie, hogy súlyos szorongásos rohamok nélkül járhasson iskolába.”

Érzékszervi problémák

“Úgy tűnik, hogy az érzékszervi problémák és az érzékszervi feldolgozási zavarok kéz a kézben járnak az autizmussal. Három autista gyermekem van, és láttam, hogy az érzékszervi problémák különböző módon érinthetik az embereket. A fiunk nagyon érzékszerveket keres. Amint képes volt mozogni, észrevettük, hogy szándékosan beleütközik a kanapék falába és az emberekbe. Ahogy egy kicsit idősebb lett, elkezdhetett olyan eszközöket használni, mint a trambulin, labdagödör, ütközőlap stb. Azt is megtanultuk, hogy ha túlzottan nagy ölelést adsz neki, amikor ideges, az sokat segít neki.

A nagyobbik lányunk viszont nagyon szenzorkerülő. Nagyon kevesen tudják megölelni, és az ölelésnek oldalsó ölelésnek kell lennie. Jelentősen küzd bármilyen hőmérséklet-változással, legyen az meleg vagy hideg. Ideális esetben, ha a hőmérsékletet 72 és 75 fok között tudná tartani maga körül, boldog táborozó lenne.

Míg sokan kezdik megérteni és elfogadni az autista gyermekek szükségleteit, sokan nem veszik észre, hogy ezek az érzékszervi szükségletek felnőttkorban is fennmaradnak. Megtanultam, hogy egyetlen érzékszervi szükségletem a mély nyomás, ugyanakkor bizonyos textúrák és környezetek elkerülése is.”