„Ha valakinél autizmust diagnosztizálnak, az sok vegyes érzelemhez vezet. Valószínűleg több hónapot vagy még többet vártál arra, hogy az orvos megállapítsa, hogy gyermeked autista-e vagy sem, és amikor eljön ez az idő, nehéz tudni, hogyan kell megbirkózni az ezzel járó elsöprő érzelmekkel. Ezt azért tudom, mert személyesen jártam ott, nem egyszer, hanem négyszer. Négy gyermekem közül három autista, ahogy én is.” – mondta Alicia Trautwein.

„Az autizmus diagnózisomat 33 évesen kaptam. Sokszor azt hinné az ember, hogy ezek után egy kicsit könnyebb lesz hallani a szavakat: „ez autizmus”. Ez azonban nem így van. Az első gyermekünk, aki autista diagnózist kapott, a legfiatalabb. Miután 19 hónapos korában elvesztette minden szavát, 23 hónapos korában állapították meg a diagnózist. Már ezt megelőzően is láttam az autizmus jeleit. Minden nap szembesültem egy belső csatával, és azon tűnődtem, vajon túl- vagy alulreagáltam-e minden tettét.

Három óra folyamatos vizsgálat után bejött az orvos, és közölte, hogy a babám autista. Miközben megkönnyebbültem, hogy végre megtudtam, mi történik, egyben le voltam sújtva. Aztán hat héttel később a második legfiatalabb gyermekünk 8 évesen kapta meg a diagnózist. Még nem is dolgoztam fel teljesen a fiam diagnózisából származó érzelmeimet, és itt vagyunk egy másikkal. A megkönnyebbülés és a félelem újabb pillanata volt. Egy évvel később még egyszer átéltem ezt, amikor a legidősebb gyermekünket 11 évesen diagnosztizálták.

Amikor a saját diagnózisomról volt szó, béke volt. Végre megkaptam a válaszokat arra, hogy miért zaklatnak, miért nem értem a dolgokat, és hogyan tudnám javítani magam és a saját önbecsülésem. Ennek ellenére gyerekkorom óta éreztem a kislányt magamban, és azt kívántam, bárcsak akkor valaki segített volna.

Mindenki számára, aki először vagy negyedszer megy át a diagnózison, íme néhány tipp, amelyet útközben tanultam meg az autizmus diagnózisával kapcsolatban.

Ne feledd, a gyász normális

Bár minden diagnózis különböző életkorban és életszakaszban volt, mindegyik vegyes érzelmeket hozott. Mindannyian keresztülmegyünk a gyász körforgásain, és fel kell dolgoznunk érzelmeinket, jókat és rosszakat egyaránt.

Az egyik legnagyobb dolog, amit szerettem volna, ha valaki mindezek előtt elmondja nekem, hogy a gyász normális. Nem a gyermekét gyászolja az ember, hanem azt, hogy milyennek képzelte az életét. A szülők sok időt töltenek azzal az álmodozással, hogy kik lesznek a gyerekeik, milyen lesz az életük, mi pedig természetesen csak a legjobbakat kívánjuk nekik. Az autizmus diagnózisa összetörheti ezeket az álmokat.

Fontos észben tartani, hogy a tökéletes életről alkotott elképzelés egy gyermek számára nem reális, bármi is legyen. És az autizmus diagnózisa nem egyenlő a kudarccal. Minden területen vannak autista egyének, köztük orvosok, tanárok, mérnökök, tudósok, művészek és még sok más. Diagnózisuk nem írja át történetüket.

Amikor az autizmus diagnózisával kell megbirkózni, az első lépés mindig az kell legyen, hogy gyermekedet azonnal biztosítsd a megfelelő erőforrásokkal. Bár szabad gyászolni, nem hagyhatod, hogy ez akadályozza gyermeked boldogulását.