A gyógynövények végeláthatatlan listája közül most olyat választok, amely valószínűleg ugyanolyan elterjedt és tekintélyes, mint régen. Az ófelnémet név (wegarich) utolsó „rih” szótagja, amely a szerb „reiks”-nek felel meg, a „király” jelentésű latin „rex”-hez kapcsolódik.

Ezért az útifű ősidők óta az út ura és az emberiség jóléte. Egy angolszász varázslat kilenc gyógynövénytől kér segítséget, valószínűleg egy 19. századi kéziratban őrzött kézirat az útifüvet a következőképpen szólítja meg:

„És te, útifű, növények anyja, nyitott napkeletre, hatalmas bensődben, kocsik gázolnak rajtad, hölgyek hajtanak át rajtad, szeretők hajtanak át rajtad, bikák fújtattak át rajtad. Mindennek ellenállsz, mindennel szembeszállsz. Ellenállsz a méregnek, ellen a ragálynak, ellen a bajnak, ami bejárja a földet!”

Ma ugyanaz a helyzet, mint akkor. Baj, betegség járja át a Földet, a bajok leküzdéséhez olyan gyógynövényekre van szükségünk, mint az útifű, amelyet minden gyógyfüveskönyv dicsér. Rokona, a széleslevelű útifű (P. major) ugyanúgy használható, mint a lándzsás útifű. Mindkettő létezik füves területeken, legelőkön, utak mentén, pusztákon, árkokban és szinte mindenhol a világon.

Az útifű elsősorban légúti megbetegedések, különösen erős köhögés, szamárköhögés, tüdőasztma, nyálkahártya-gyulladás, sőt tuberkulózis kezelésére szolgál. A svájc tiszteletreméltó Künzle, alulról építkező természetgyógyász és az erős gyógynövények szakértője ezt írta: „Minden útifűből az egész növényt kinyerhetjük, beleértve annak gyökereit, szárát, virágait és gyümölcseit. Nem kell más növény. Megtisztítja a vért, a tüdőt és a gyomrot, így hasznos azoknak, akiknek gyenge a tüdeje és/vagy a veséje, vérszegény, sápadt arcbőre van, kiütésekkel van tele, májfoltjai vannak, köhög, rekedt hang jelentkezik és vékony, akár az agár. Segíthet talpra állni a törékeny gyermekeknek, akik visszamaradtak a fejlődésben.

Mint mindannyian tudjuk, az útifű régóta népszerű sebgyógyszer. A zúzott friss levelek a vágások, darázscsípés, veszettség, mérges állatcsípések és mérgeskígyócsípések megelőzésében is segítenek, utóbbi esetben elsősegélynyújtásnak is jó, ha nincs a közelben orvos.

Az útifű a golyva kezelésére is szolgál, a friss leveleket két kézzel összetörjük, picit megsózzuk, és a nyakra tesszük. Hosszabb sétáknál, rövidebb utak alkalmával érdemes útifű levéllel kibélelni a cipőnket, ez megakadályozza a hólyagok kialakulását. Még a rosszindulatú daganatok is eltűnnek, ha friss, zúzott levelekkel kezelik. Az útifű levelével a rosszindulatú mirigybántalmak is kezelhetők, ilyenkor az érintett testrészekre kell kenni. Ilyenkor azonban a friss majoránnát olívaolajba kell áztatni (sürgős esetben szárított majoránna is megfelelő!) A majoránnát üvegbe öntjük, beleöntjük az olajat és tíz napig meleg helyen állni hagyjuk. Az így kapott majoránnaolajat kenjük be az érintett testfelületre, majd helyezzük rá a pépesített útifű leveleket, és kössük le egy kendővel. Nézd meg a javulást rövid időn belül.

Felhasználása

Tea elkészítése: Adjunk hozzá 1 teáskanál tealevelet 1/4 liter vízhez, forraljuk fel, és hagyjuk állni egy kicsit.

Teakeverék: Forralj fel 1 teáskanálnyi keveréket 1/4 liter vízben. A keverékhez 1:1 arányban kakukkfüvet és útifűszert tegyél.

Levél borogatás: Mosd meg a frissen szedett széleslevelű vagy lándzsás útifű leveleit, törd össze és helyezd az érintett területre.

Szirup:

• Első változat: Két marék útifű levelet daráljunk le húsdarálóban. Ehhez a levél borogatáshoz adunk 300 gramm nyerscukrot és 250 gramm valódi mézet és egy kevés vizet, hogy ne égjen meg. Lassú tűzön, folyamatos kevergetés mellett addig főzzük, amíg sűrű masszát nem kapunk, majd forró edénybe öntjük. Hűtőszekrényben tárolandó.

• Második változat: A megmosott útifű leveleket és a nyerscukrot egy uborkás üvegbe tesszük, és mindent összenyomjuk, míg a massza le nem ülepedik. A következő napokban újabb és újabb rétegeket rakunk fel, amíg meg nem telik az üveg. Áss egy lyukat a kerti búvóhelyen, és zárd le az üveget 3-4 réteg sütőpapírral. Deszkalapot és egy nagyobb követ teszünk rá. A gödör úgy van betemetve, hogy a deszkák és a kövek jól láthatóak legyenek. A talaj egyenletes hőjének hatására a cukor és a levelek sziruppá erjednek. Körülbelül három hónap múlva kiszedtük a földből az üveget, facsaróval (nem ronggyal) kinyomtuk a levét, egyszer felforraljuk, és jól záródó üvegbe öntöttük. Ha ez az erjesztési mód nem kivitelezhető, helyezd a palackot napfényre vagy tűzhely közelébe, amíg a szirup leülepedik az alján. Ezt a szirupot is egyszer fel kell főzni.