2022. július 5. kedd
More

    Gyógynövények – Mióta látjuk a hasznosságukat?

    A különféle növények gyógyászati ​​felhasználása nagyjából egyidős volt magával az emberrel, és kiegészítő gyógyszerként továbbra is az egészség megőrzésének szerves részét képezi. Sőt, a növényi gyógyászat ma már a világ több tucat országában az orvostudomány fontos eszközének számít.


    Gyógynövénynek tekinthető minden olyan növény, amelyet a nyugati gyógyászatban vagy a népi és természetgyógyászatban gyógyászatilag felhasználnak hatóanyagai miatt. Becslések szerint megközelítőleg 1 millió olyan növényfaj él a Földön, amelyek hatóanyagot tartalmazhatnak, és ez a puszta szám önmagában is mutatja, mekkora potenciál maradt még kihasználatlanul a gyógynövénykutatásban. Az emberek és a gyógynövények kapcsolatának azonban még mindig hosszú és tartalmas története van. Mi több, a gyógynövények használata az egészségügyi ellátás legkorábbi ismert formája.

    A régészeti leletek arra utalnak, hogy őseink már több tízezer évvel ezelőtt, jóval az írás korszaka előtt ösztönösen kerestek megoldást fizikai problémáikra a körülöttük lévő növényekben. A témával kapcsolatos legkorábbi írásos feljegyzések “csak” körülbelül ötezer évesek. Ez egy sumér agyagtábla, amely összesen 12 gyógynövénykészítmény receptjét őrzi 250 különböző növényből. Ilyenek például az erős farmakológiai hatású mák, a bolondító beléndek vagy a mandragóra.

    Az ókori orvoslás gyakran vallási és filozófiai nézeteken alapult, és a gyógynövényeket sok kultúrában spirituális hatásnak tekintették. A gyógynövényekkel való rituális gyógyítás korai emlékei Kínától Babilonig fennmaradtak, és hasonló feljegyzések találhatók az indiai Védákban és az egyiptomi Ebers papiruszban. Ezen kívül a Biblia Ó- és Újszövetsége, valamint a zsidó Talmud sem kivétel, mivel azt mutatják, hogy az olyan aromás növényeket, mint a mirtusz vagy a tömjén, gyakran használnak a rituális betegek gondozásában. Érdekes módon a mirtusz különféle fertőzésekre, például a humán papillomavírusra (HPV) kifejtett lehetséges hatásait még mindig tanulmányozzák.

    Ajánló   Gyógynövények, amelyek oldják a szorongást

    Így ismerték fel a gyógyfüvek hatásait

    Érdemes több száz évet visszamenni a Bibliától a görög Hippokratészig, akit a modern orvoslás megalapítójaként ismernek. Ő volt az első, aki rendszerezte a korszak orvostudományának elméleti és gyakorlati ismereteit, új álláspontot képviselve, elválasztva a filozófiát az orvoslástól, megmagyarázva a betegségeket a testnedv-elmélettől.

    Munkásságában egyértelműen kirajzolódik a tudományos orvosi módszerre való törekvés, megtörve azt a spirituális vonalat, amelyben mintegy háromszáz növényt fiziológiai szerepük szerint csoportosítanak.

    Láz kezelésére az ürömöt és egy kis kölest, a bélférgek leküzdésére fokhagymát, nyugtatónak az ópiumot, a fekete nadálytőt, a mandragorát és bolondító beléndeket ajánlja. Úgy véli, hogy a repülő hagyma, zeller, petrezselyem, spárga és fokhagyma vizelethajtó, míg a gránátalma gyulladáscsökkentő és vérzéscsillapító hatású.

    Egyes növények gyógyászati ​​felhasználása a Római Birodalomban is bevett gyakorlat volt. A birodalom bukása után a középkori kolostorok a tudomány és az orvostudomány otthonává váltak, a tudományos ismeretek és az új felfedezések cseréjére, egyfajta kortárs franchise hálózatra.

    Magyarországon például a téli temetővirág a bencés közvetítésre érkezett és terjedt el a kolostorkertekben. Később, Marco Polo és Vasco de Gama utazásai, valamint Amerika felfedezése révén számos új növényfaj, köztük számos gyógynövény és fűszer érkezett Európába, mint például a kakaó, a fűszernövények, a dohány és a paprika.

    Egy másik fontos mérföldkő volt a svájci Paracelsus munkája, aki alapvetően az orvosi kémia (efedrakémia) alapjait fektette le a 16. század elején azzal, hogy felismerte, hogy ami az emberi szervezetre vagy a hatóanyagokra hat, az nem maga a növény vagy annak része, hanem azoknak a hatóanyagai. A 16. századra egyre több egyetem létesített gyógynövénykertet, fejlődött a gyógyszertan.

    Ajánló   A gyógynövények felhasználása (1. rész)

    Mit jelent ma a gyógynövényes gyógyászat?

    Napjainkban a gyógynövénygyógyászat reneszánszát éli. A 19. század elejére a mikroszkóp feltalálásával és a kémia fejlődésével lehetővé vált egyes növényi hatóanyagok kimutatása és izolálása, melyeket fokozatosan felváltotta a szintetikus drogok alkalmazása a nyugati gyógyászatban. Az elmúlt évtizedekben azonban ismét nagyobb figyelem irányult a gyógynövénykészítmények használatára. A gyógynövénytermékek piaca évről évre növekszik, egyes piaci elemzők 2020-ban közel 100 milliárd dolláros globális forgalmat becsülnek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2019-es jelentése szerint a növényi eredetű gyógyszerek a világ 34 országában is az alapvető gyógyszerek közé tartoznak, és a legtöbb WHO-tagállam rendelkezik szabályozással a biztonságosságuk tesztelésére.

    Ezért a gyógynövénygyógyászat fejlődése szorosan követte az emberi kultúra és tudomány fejlődését. Míg őseink állati megfigyelések és saját alapvető tapasztalataik révén kerültek kapcsolatba a gyógynövényes gyógyszerekkel, ma a tudomány részletesen leírja a növényi gyógyszerek egészségügyi és gyógyászati ​​célú felhasználását. Magyarország földrajzi fekvésének és éghajlatának köszönhetően különösen gazdag gyógynövényekben, a hazai gyógynövények kutatása és felhasználása is évszázados múltra tekinthet vissza. A jelenleg hatályos Magyar Gyógyszerkönyv nyolcadik kiadása több, mint száz gyógynövényt ismer el hivatalosan.

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    NE HAGYD KI!