A PCOS a policisztás petefészek szindróma rövidítése. Bár a név csak a petefészkekre vonatkozik, valójában ez egy nagyon összetett rendellenesség, amely befolyásolja a hormonháztartást. A PCOS egy nagyon gyakori betegség, és a meddőség egyik leggyakoribb oka.
A PCOS elnevezés megtévesztő, mert csak egy összetett betegség, a petefészek-elváltozások tüneteire utal, de fontos tudni, hogy a PCOS-ben szenvedő nők sok más tünetet is tapasztalhatnak. Ez alapvetően egy hormonális rendellenesség, amelyet a férfi nemi hormonok dominanciája (hiperandrogenizmus) jellemez. Az úgynevezett androgének általában a nőkben jelen vannak, de a túlzott mennyiség sok kellemetlen tünetet okozhat a PCO-szindrómás nőknél.
Egyes szakirodalom szerint ez a leggyakoribb endokrin rendellenesség a reproduktív korú nők körében. Ebben a csoportban 10-ből 1 nőt érinthet – óvatosabb becslés szerint 7-8%. Stein-Leventhal szindrómának is nevezik.
Tünetek
Az egyik tipikus panasz a fokozott szőrnövekedés lehet, amely nemcsak a végtagokon, hanem a mellkason és az arcon is jelentkezik. A túl sok androgén azonban gyakran súlyos pattanásos bőrhöz, hajhulláshoz és túlsúlyhoz vezet az érintett nőknél.
Az „esztétikai” problémákon kívül a PCOS-nek más tünetei is vannak. A PCOS-ben szenvedő nőknek gyakran vannak vérzési rendellenességei és szabálytalan ciklusai. Menstruációjuk a normálisnál sokkal ritkábban fordul elő, vagy egyáltalán nem fordul elő. Ezért a legtöbb nő elmegy nőgyógyászhoz, és alapos kivizsgáláson vesz részt, hogy kiderítse a betegséget.
A betegség nagyon változatos. A PCOS-hez kapcsolódó összes tünet nem minden esetben van jelen. A rendszertelen menstruáció, az elhízás, a bőrproblémák és a hajhullás a PCOS jellemző tünetei, de jellemezhetőek a női hormonok rendellenes működése és a cukorbetegség különböző mértékű előfordulása is.
Ahogy a test szövetei érzéketlenné válnak az inzulinra, a szervezet egyre több inzulint termel (hiperinzulinémia), ami idővel inzulinrezisztenciához és 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezethet. A cukorbetegséghez gyakran társul a túlsúly, elsősorban a hasi zsírlerakódás, ezért a betegek a laboratóriumi eredményekben gyakran látják a zsíranyagcsere zavarának jeleit: emelkedett LDL-koleszterin és emelkedett trigliceridszint. A PCO-szindrómás nőknél nagyobb a valószínűsége a magas vérnyomás és más szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának, amelyek gyakran a túlsúly okai.
Az egymást követő anovulációs ciklusok miatt azonban az ösztrogénszint is folyamatosan magas, ami hosszú távon méh- és mellrákra hajlamosít.
Meddőség
Hosszú távon a meddőség is probléma lehet.
A PCOS elnevezés magyarra fordítva „sok cisztás petefészek-betegséget” jelent. Fontos azonban tudni, hogy ez nem jelenti azt, hogy ciszták vannak a petefészken, és hasonlóképpen, ha petefészekcisztából írnak nőgyógyászati leletet, az nem jelent policisztás petefészek szindrómát.
A betegség egyik jellemzője, hogy a betegeknél a hormonális egyensúly megzavarása miatt nem fordulnak elő rendszeres petefészek-változások. Az ultrahang sok kis éretlen tüszőt mutat ki a petefészekben. Amikor a petesejt normális ciklusban érik, a tüsző megnövekszik, hormont termel, majd megfelelő hormonális reakció révén kiüríti a petesejtet a tüszőből.
A PCOS esetében a petefészekben csak annyit látunk, hogy a petefészekben sok, átlagon felüli éretlen tüsző található, de a kontrollcsoportból nem választódik ki úgynevezett domináns tüsző, amelyből érett peték szabadulhatnak fel. Ennek eredményeként a petefészek-elégtelenség késik, ami gyakran meddőséghez vezet.
Diagnosztizálás
Általában a panasz alapos kivizsgálása, phlebotomia, hasi-hüvelyi ultrahangvizsgálat vezet a diagnózis felállításához. A betegség kezelését nőgyógyászok, belgyógyászok és endokrinológusok végzik. A PCOS-t akkor diagnosztizálják, ha az alábbi három diagnosztikai kritérium közül kettő teljesül (és nem más hormonális rendellenesség okozza):
- Anovuláció, ovuláció vagy tüszőrepedés;
- Az androgéntöbblet laboratóriumi megerősítése vagy fizikai megjelenése;
- Ultrahanggal igazolt policisztás petefészek morfológia (jellegzetes ultrahang kép).
Azt is fontos tudni, hogy bár az inzulinrezisztenciád kezdetben azt jelentheti, hogy a vércukorszinted nem normális, inzulinszinted emelkedhet. Ennek az az oka, hogy az inzulintermelés növekedésével a szervezet képes szabályozni a vércukorszintjét. Ezért a rutin vércukorszint-ellenőrzés mellett a vizsgáló orvosnak ellenőriznie kell az inzulinszintet. A pontos diagnózishoz úgynevezett terhelési vércukorszint-vizsgálat szükséges, melynek során rendszeres időközönként vért vesznek a pácienstől egy pohár cukros víz elfogyasztása után.
Kezelési módok
Sajnos a PCOS továbbra is gyógyíthatatlan betegség, de életmódváltással és szükség esetén megfelelő felkészüléssel a tünetek nagy része orvosolható, és lehetséges a terhesség.
Az öröklött genetikai adottságok mellett az életmód is befolyásolja a betegség kialakulását. A petefészek-szindrómát kiváltó tényezők közé tartozik az alultápláltság, a mozgásszegény életmód és az ezekhez kapcsolódó túlsúly, különösen a hasi elhízás. Fontos megemlíteni a fokozott stresszt és a pszichés okokat is. Ezen életmódbeli tényezők módosítása szükséges a betegség sikeres kezeléséhez.
Az életmódváltással az a cél, hogy a betegek megszabaduljanak a súlyfeleslegtől, de legalább egészségesebb testalkathoz jussanak, és rendszeres testmozgással javítsák a test általános állapotát. A kutatások azt mutatják, hogy a PCOS-ben szenvedő nők egyharmadánál a fogyás önmagában (gyógyszer nélkül) helyreállítja a hormonháztartást, normalizálja az ovulációt és a tüszőrepedést, és segíthet megszüntetni az inzulinrezisztenciát.
Ennek két fő tényezője van:
- Diéta: Inzulinrezisztencia esetén is javasolt a diéta – alacsony glikémiás indexű ételek, több kis étkezés;
- Rendszeres testmozgás: Mérsékelten erőteljes, aerob és intenzív edzésformák, a rendszerességre helyezve a hangsúlyt.
A gyógyszeres terápia célja az inzulinrezisztencia kezelése, a férfi hormonok hatásának kompenzálása, valamint az ovuláció és a tüszőrepedés elősegítése.
A metformint szintén elsősorban a cukorbetegség kezelésére használják, és az inzulinrezisztencia kezelésére ajánlják. Ez a gyógyszer általában néhány hónap vagy hat hónap után kezd hatni. Megtörtént az első spontán vérzés, szép lett a bőr, lefogyott a súly.
De van olyan is, aki metformint szed, aki nem éri el a kívánt hatást, vagyis fél év után nincs ciklus, terhesség. Esetükben a PCOS kezelése más megközelítést igényelt. Kipróbálhatják az inzulinrezisztencia gyógyszerek új generációját, például a glitazonokat.
Azok a nők, akik nem akarnak teherbe esni, bizonyos orális fogamzásgátlókat is alkalmazhatnak a tünetek csökkentésére. A fogamzásgátló tabletták csökkentik a méhnyálkahártyarák megnövekedett kockázatát a magas ösztrogénszint miatt, és segítenek csökkenteni a férfi hormonszintet. Ezt a ciklust úgynevezett mesterségesen előidézett progeszteron származékok indukálhatják, amelyek ismétlődő megvonási vérzéshez vezetnek.
Ha azonban teherbe akarsz esni, kezelőorvosod klomifent tartalmazó gyógyszert fog felírni a PCOS kezelésére. Nem hormon, hanem az agyalapi mirigy stimulálásával aktiválja a petefészket. Hátránya, hogy szedése növeli a nagyobb ciszták kialakulásának kockázatát, ezért ultrahangos monitorozást kell végezni. Ha a klomifén hatástalan, más, a petefészket közvetlenül vagy közvetve stimuláló készítményeket is ki lehet próbálni.
A nyomelemek közül a D-vitamin pótlása is javasolt.
A betegség nyomon követése szükségessé teszi a laboratóriumi és nőgyógyászati állapot, a vércukor, az inzulin, a hormonszint, a koleszterinszint és a beteg lelki egyensúlyának rendszeres ellenőrzését.
