Az anyatej ideális táplálék a csecsemők számára; kiváló minőségű, könnyen emészthető, és megfelelő mennyiségben és arányban tartalmazza az összes szükséges tápanyagot.
Az anyatej összetétele alkalmazkodik a csecsemő növekedésével változó tápanyagszükséglethez. Ez azt jelenti, hogy egy hét hetes csecsemőt szoptató anya tejének összetétele más, mint egy 6 hónapos csecsemőt szoptató anya tejének összetétele.
Az anyatej szerepe több, mint táplálék. Védő tulajdonságainak köszönhetően a szoptatott csecsemők sokkal kisebb eséllyel betegszenek meg, és sokkal kisebb eséllyel lesznek bélfertőzések, légúti fertőzések vagy húgyúti fertőzések, de ha mégis elkapnak valamilyen fertőzést, az anyatej sokkal könnyebbé teszi számukra az enyhébb betegségekből való felépülést.
A szoptatás számos betegség és állapot kockázatát csökkenti. A szoptatás csökkenti az allergiás betegségek kialakulásának kockázatát, mivel nem kerül kapcsolatba idegen fehérjékkel (tehéntej vagy tápszer), és az anyatej segíti a csecsemő bélbélrendszerének védőfunkcióinak érését. Még a magas kockázatú családokban is alacsonyabb az ekcéma előfordulása azoknál a 4 hónaposnál idősebb csecsemőknél, akiket kizárólag szoptatnak.
A 4-6 hónapos korig tartó szoptatás csökkenti a vashiányos vérszegénység kialakulását, mivel az anyatejből sokkal jobban felszívódik a vas, mint a tehéntejből vagy a tápszerből.
Az anyatej segíti a baba szellemi fejlődését. Jelentős különbség van a szoptatott és a tápszerrel táplált csecsemők értelmi fejlődése között (tanulás, képfelismerés, számolás, olvasás stb.). Ez a különbség még 15 éves korban is kimutatható. Ennek oka, hogy az anyatej hosszú láncú telítetlen zsírsavakat tartalmaz, amelyek nélkülözhetetlenek a növekvő szervezet számára, és amelyek szükségesek a központi idegrendszer és a retina (a szem ideghártyája) struktúráinak és funkcióinak megfelelő fejlődéséhez.
A zsírsavakkal való elégtelen ellátottság következményei különösen szembetűnőek a koraszülötteknél. A korai tehéntejes táplálás mintegy másfélszeresére növeli az inzulinfüggő cukorbetegség (IDDM) kialakulásának kockázatát. A tehéntej egyik fehérjefrakciója, a szarvasmarha-szérumalbumin immunrendszeri keresztreakció révén károsítja a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit.
Arra is van bizonyíték, hogy a szoptatás csökkenti a bölcsőhalál kockázatát. A rákos gyermekek körében a szoptatottak aránya alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoportoknál. A szoptatás csökkenti az érelmeszesedés és a koszorúér-betegség kialakulásának kockázatát.
Állatkísérletekben évekkel ezelőtt kimutatták, hogy a szoptatott állatoknál kevesebb érelmeszesedés alakult ki felnőtt korukban, mint azoknál, akiket nem szoptattak. Ezt az anyatej magas koleszterintartalmával vélték magyarázni, és a fiatal állatok magasabb koleszterinbevitele elősegíti a koleszterin lebontásában résztvevő enzimrendszer fejlődését.
Számos, embereken végzett epidemiológiai vizsgálat megerősítette a csecsemőtáplálási gyakorlat és a szérum koleszterinszintek közötti összefüggést a későbbi életkorban. Például: Svédországban 879, 14-17 év közötti fiatalt vizsgáltak, és megállapították, hogy a 6 hónapig vagy tovább szoptatott csecsemők szérumkoleszterinszintje alacsonyabb volt, mint azoké, akiket rövid ideig szoptattak vagy mesterségesen tápláltak.
Az angol szerzők 485 64 éves személyt vizsgáltak, akik 1920 és 1930 között születtek East Hertfordshire-ben. Azoknál, akiket csecsemőként szoptattak, alacsonyabb volt a szérum koleszterinszint, mint a mesterségesen tápláltaknál, és alacsonyabb volt a szívinfarktus okozta halálozás aránya.
A gyermekorvosok kitartó és meggyőző munkájának és a kiváló ápolónői hálózatnak köszönhetően a szoptatási arány az 1989-es 45,1%-ról 1998-ra fokozatosan 64,8%-ra emelkedett, és a csecsemők 4 hónapos korukig kizárólag szoptattak. A 6 hónapos koron túl anyatejet kapó csecsemők száma is nőtt.
A legjobb szoptatási arány Csongrád megyében van, a legrosszabb Baranya megyében. Az anyatej védő és betegségmegelőző szerepe miatt a szoptatási arány növelése mind az egyén, mind a társadalom érdeke.
