Ahogy egyre jobban megértjük a bélmikrobiom és az emberi egészség közötti kapcsolatot, a kutatások rávilágítottak arra, hogy a testmozgás milyen közvetlen előnyökkel járhat a hasunkban élő baktériumokra nézve. Néhány tudós azonban elgondolkodott azon, vajon igaz lehet-e ennek az ellenkezője is, befolyásolhatja-e ezeknek a baktériumközösségeknek az összetétele a sportteljesítményt?
A Riverside-i Kaliforniai Egyetem tudósai által végzett új kutatás egy másik érdekes, 2019-es eredményre épül. Az említett Harvard vezette tanulmány 15 élsportoló bélmikrobiomját vizsgálta, és egy bizonyos bélbaktériumfaj megemelkedett szintjét találta, amelyről kimutatták, hogy egyedülálló módon előnyben részesíti a tejsavat mint üzemanyagforrást. Az egér futószalagon végzett kísérletek azt mutatták, hogy e baktérium jelenléte jelentős időnyereséget eredményezett a kimerülésig tartó futásban.
Az új tanulmány szerzői hasonló kérdéseket vizsgáltak, és arra voltak kíváncsiak, hogy a bélbaktériumok befolyásolhatják-e az önkéntes testmozgást. Munkájuk során szintén egerekre összpontosítottak, az egyik csoportot úgy alakították ki, hogy magas szintű futók legyenek, a másik normál csoportot pedig kontrollként használták. Az egerek olyan antibiotikumokat kaptak, amelyek célja az volt, hogy elpusztítsák a bélbaktériumok alapvető fajtáit, amit a 10 napos kezelés után székletmintákkal igazoltak.
A sportos egerek futóképessége ennek következtében 21 százalékkal csökkent, és még 12 nappal a kezelés abbahagyása után sem nyerték vissza magas szintű futóképességüket. A normál egerek viselkedését nem befolyásolta jelentősen a kezelés, és egyik csoport sem mutatta a betegség jeleit, így a csapat a hiányzó baktériumok számlájára írhatta a hatásokat.
„Úgy gondoltuk, hogy az állat bélbaktériumgyűjteménye, a mikrobiom, hatással van az emésztési folyamatokra és az izomműködésre, valamint a különböző viselkedési formákra, köztük a testmozgásra való motivációra” – mondta a tanulmány szerzője, Theodore Garland. – „Tanulmányunk megerősíti ezt a meggyőződést”.
A tudósok úgy vélik, hogy a baktériumok – vagy azok hiánya – az izomteljesítményt szabályozó vegyi anyagokká alakító szénhidrátok átalakításában játszott szerepüknek köszönhetik ezeket a hatásokat. Ez felveti annak lehetőségét, hogy bizonyos mikrobákat terápiás szerekként lehetne alkalmazni az önkéntes testmozgásra való motiváció növelésére, és a jelöltek azonosítása lesz a kutatók következő lépése.
„Ha pontosan meg tudjuk határozni a megfelelő mikrobákat, fennáll a lehetőség, hogy terápiás eszközként használjuk őket, hogy segítsünk az átlagembereknek többet mozogni” – mondta Garland.
A fent említett harvardi tanulmány rámutatott a teljesítményfokozó probiotikumok lehetőségére. Az új tanulmány szerzői megjegyzik, hogy ez még mindig egy kialakulóban lévő kutatási terület, de szerintük az eredmények rávilágítanak az egészséges táplálkozás fontosságára.
„Korábbi tanulmányokból tudjuk, hogy a magas zsír- és cukortartalmú nyugati étrend negatív hatással lehet a bélrendszer biológiai sokféleségére, és ennek következtében valószínűleg a sportolási képességekre, sőt, még a testmozgásra való motivációra is” – mondta Garland.
