A prosztatarák olyan ráktípus, amely halálhoz vezethet. A pontos kezelés az adott személytől és a rák súlyosságától függ. A kutatók még mindig dolgoznak a prosztatarák kezelési lehetőségeinek javításán. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint három különböző terápia együttes alkalmazása javította a túlélési arányt a prosztatarákos férfiak körében.
A rák a világ minden táján érinti az embereket. A szakemberek folyamatosan vizsgálják, hogy a különböző kezelések hogyan tudják megszüntetni vagy lassítani a rák terjedését. Minden ráktípus más és más, ami különböző kezelési és kimutatási módszerek kifejlesztéséhez vezetett.
A The Lancet Trusted Source című szaklapban nemrégiben megjelent tanulmány szerint egy speciális kombinált terápia javíthatja a prosztatarákos férfiak túlélési esélyeit.
Mennyire súlyos a prosztatarák?
A prosztatarák a férfiak körében az egyik leggyakoribb ráktípus. Amint azt a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ (CDC) megjegyezte, 2018-ban több mint 210 000 új prosztatarákos eset volt, és ezek közül csaknem 31 500-an haltak bele.
Amint azt az American Cancer Society megjegyzi, néhány különböző módszer segíthet a prosztatarák felismerésében. Az egyik a prosztata-specifikus antigén (PSA) vérvizsgálat elvégzése. Ha a PSA-szint magasabb, mint egy bizonyos referenciapont, az prosztatarákra utalhat. A PSA-szint azonban más okok miatt is magas lehet, így ez nem végleges diagnosztikai eszköz.
Az orvosok digitális végbélvizsgálatot is végezhetnek, hogy megtapintsák a prosztatát és észrevegyék a kóros csomókat. Az emelkedett PSA-érték vagy a rendellenes digitális rektális vizsgálat eredményének megerősítésére az orvosok elrendelik a prosztata biopsziáját. Ha ez megerősíti a prosztatarák jelenlétét, megkezdődhet a kezelés.
A prosztatarák kezelésére egy vagy több lehetőség is kínálkozik, például műtét, sugárkezelés, krioterápia, hormonterápia, immunterápia és kemoterápia. A kutatók még mindig dolgoznak a prosztatarákban szenvedők kezelési lehetőségeinek és túlélési arányának javításán.
A kezelési lehetőségek tanulmányozása
A The Lancet című folyóiratban megjelent tanulmány egy randomizált, kontrollált vizsgálat volt. A kutatók a prosztatarákos férfiakat három különböző kezelési csoportba osztották.
A vizsgálatban olyan résztvevők vettek részt, akiknek korábban el kellett távolítaniuk a prosztatájukat, és a prosztata eltávolítása után bizonyos PSA-szintet értek el. Összesen 1792 résztvevő vett részt benne.
A kutatók arra keresték a választ, hogy egy konkrét, kombinált kezelési módszer alkalmazása növeli-e a túlélési arányt és csökkenti-e a rák súlyos progresszióját.
A „progressziómentesség” jelzőt használták. A három kezelési csoport a három különböző kezelési módszert tartalmazta:
- Az 1. csoport a sugárzás egy olyan formáját kapta, amelyet mentő prosztata ágyas sugárterápiának (PBRT) neveznek, kifejezetten a prosztata területét célozza a prosztata eltávolítása után.
- a 2. csoport ugyanazt a sugárkezelést kapta, mint az 1. csoport (PBRT), és emellett rövid távú androgénmegvonó terápiában (ADT), amely bizonyos hormonok elnyomására hat, hogy csökkentse a prosztata rákos sejtjeinek üzemanyagát.
- a 3. csoport ugyanazokat a kezeléseket kapta, mint a 2. csoport, egy további komponenssel kiegészítve: Ez a csoport PBRT-t, ADT-t és kismedencei nyirokcsomó sugárterápiát (PLNRT) kapott, egy olyan típusú sugárkezelést, amely kifejezetten a kismedencei nyirokcsomókat célozza, ahol a prosztatarák terjedhet.
A vizsgálat megállapította, hogy a progressziómentesség 5 év után a 3. csoportba tartozóknál volt a legmagasabb. Az 1. csoportban a csoport közel 71%-ában volt progressziómentesség. A 3. csoportban ez az arány 87,4% volt.
Ezek az eredmények azt jelzik, hogy a rövid távú androgénmegvonó terápia és a kismedencei nyirokcsomó sugárterápia hozzáadása a prosztataágy mentő sugárkezeléséhez segíthet javítani a túlélési arányokat a prosztatarákban szenvedők körében.
A vizsgálat korlátai és a kutatás folytatása
A tanulmány szerzői megjegyzik, hogy e kombinált kezelési módszer alkalmazása nem kockázatmentes. Rámutatnak, hogy növelheti bizonyos csontvelőproblémák kockázatát. Azt is megjegyzik, hogy hosszabb követési időre lenne szükség a kezelés teljes hatékonyságának megerősítéséhez.
Dr. Kelvin Moses, a Vanderbilt University Medical Center átfogó prosztatarák klinikájának igazgatója, aki nem vett részt ebben a vizsgálatban, egyetértett azzal, hogy több utóvizsgálatra van szükség, de azt mondta, hogy az eddigi eredmények ígéretesek.
Az MNT számára kifejtette, hogy „ez a tanulmány megerősíti a kismedencei nyirokcsomók ellenőrzésének fontosságát akár a műtét idején, akár a prosztataműtét utáni kiújulás esetén”.
Hozzátette, hogy „még meg kell vizsgálni, hogy a progresszió előnye az áttétképződés vagy a prosztatarák okozta halálozás csökkenésében nyilvánul-e meg, de ezek az eredmények ígéretesek, és megváltoztathatják a biokémiai kiújulás kezelésének paradigmáját”.
A tanulmány szerzői megjegyzik továbbá, hogy a prosztata képalkotásának javulásával ez hatással lesz arra, hogy hogyan alkalmazzák ezt a kezelési módszert. A kutatás azonban összességében biztató eredményeket szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a megfelelő kezeléssel javulhat a prosztatarákban szenvedők túlélési aránya.
Dr. Hayley Whitaker, a University College of London rákszakértője, aki nem vett részt a vizsgálatban, lelkesen nyilatkozott az eredményekről:
„A prosztatarákos betegek kezelésének számos módja létezik, de a különböző kezelések alkalmazásának sorrendje vagy a különböző kezelések kombinálása óriási lehetőséget kínál a férfiak életének sok évvel történő meghosszabbítására.”
Elmondása szerint „ez egy olyan úttörő kutatás, amely a műtét, a sugárterápia és a hormonkezelés kombinálásában elért jelentős előrelépések révén valódi hatást gyakorolhat a prosztatarák miatt kezelt férfiakra”.
