A megemelkedett testhőmérsékletet és a fokozott hőleadást két fő mechanizmus okozhatja: a fokozott hőtermelés és a magas környezeti hőmérséklet. Ilyenkor a hő nagy része párolgás, pontosabban izzadás útján szabadul fel.
A Föld éghajlatát kétmillió éve időszakosan váltakozó jégkorszakok és több tízezer éves felmelegedés jellemzi. Az utolsó jégkorszakot követő éghajlatváltozás lehetővé tette az emberek terjedését és civilizációnk virágzását.
Bolygónk klímája azonban nem statikus, folyamatosan változik évezredek vagy akár évtizedek alatt. A 20. századi és mai iparosodással, a benzines autók népszerűségével a Föld éghajlata látható, gyorsul, globális változásokon megy keresztül és évtizedeken át (üvegházhatás, globális felmelegedés, ózonréteg csökkenése, tengerszint emelkedés stb.) ennek a közeljövőben beláthatatlan következményei lehetnek (egyes területeken az elsivatagosodás miatti tömeges vándorlás, másutt az áradások miatt).
A Föld átlaghőmérsékletének a globális felmelegedés miatt bekövetkező néhány fokos emelkedésével egyes betegségek és tünetek (megfázás, légúti gyulladásos betegségek, asztmás rohamok, reumás ízületi gyulladás, depresszió) gyakoriságának csökkenésére, más betegségek (emésztőrendszeri betegségek, szív- és érrendszeri betegségek) gyakoriságának növekedésére vagy súlyosbodására számíthatunk.
A stabil testhőmérséklet fenntartása alapvetően két tényező egyensúlya. Az első az, hogy testünk anyagcsere-folyamata hőt termel, a második pedig a hő leadása a környezetünkbe. Ezen egyensúly bármilyen változása káros hatással lehet a szervezetre.
A hőelvezetésnek négy fő fizikai szabályozó mechanizmusa van: a hősugárzás (sugárzás), a hővezetés (vezetés), a hőátadás (konvekció) és a párolgás (párolgás/izzadás).
Nyugalomban, a külső környezeti hőmérséklet különbsége nélkül a hő 65%-a sugárzásként, 15%-a áramlásként és vezetésként, 20%-a párolgásként (a tüdőn és a bőrön keresztül) szabadul fel.
A megemelkedett testhőmérsékletet és a fokozott hőleadást két fő mechanizmus okozhatja: a fokozott hőtermelés (pl. fizikai megterhelés, láz) és a magas környezeti hőmérséklet. Ebben az esetben a hő nagy része (akár 75%) párolgás, pontosabban izzadás útján szabadul fel.
Az izzadás folyadék- és elektrolit- (só-) veszteséghez, valamint pótlás nélkül dehidratációhoz (kiszáradás, exszikkózis) vezethet. A tünetek között szerepelhet levertség, étvágytalanság, szédülés, fejfájás, gyorsuló szívverés, hányinger/hányás, izomgörcsök és ájulás.
Ajánló A hő okozta veszélyek
A másik véglet, ha a só- és vízhiányt bőséges izzadás közben, az étkezési só egyidejű pótlása nélkül megszüntetjük, úgynevezett vízmérgezéshez vezethet, melynek fő tünetei a látászavarok és az izomgörcsök.
Ha a test a nehéz fizikai munka során keletkező hőt a kinti magas hőmérsékleten nem tudja leadni, akkor a testhőmérséklet elérheti a 41°C-ot, kezdetben fejfájás, szédülés, hányinger, hányás jelentkezik, majd a hosszan tartó expozíció eszméletvesztéshez, illetve hőguta léphet fel egyéb neurológiai tünetek kíséretében.
A legújabb kutatások kimutatták, hogy az elmúlt évtizedekben a légkondicionáló rendszerek elterjedésével a kánikula okozta halálozások száma a vártnál jóval kisebb mértékben csökkent. Ezek az eszközök hőcsere, nem levegőcsere alapján működnek.
A készülék az adott helyiségből meleg levegő áramoltatásával a hőt egy külső (akár melegebb) környezetbe juttatja el, miközben ugyanazt a már lehűlt levegőt juttatja vissza a helyiség légterébe. A fenti jellemzők miatt a nem megfelelően karbantartott klímaberendezések használata különféle, elsősorban légúti megbetegedésekhez vezethet.
