A depressziósok akár 30 százaléka nem reagál az antidepresszánsokkal való kezelésre. Ennek oka lehet a betegek közötti biológiai különbségek, valamint az a tény, hogy gyakran hosszú időbe telik, amíg a gyógyszerekre reagálnak – egyesek egy idő után feladják. Sürgősen bővíteni kell tehát a depresszióban szenvedők számára elérhető gyógyszerek repertoárját.
Az utóbbi években a figyelem az olyan pszichedelikus szerek felé fordult, mint a pszilocibin, a „varázsgomba” hatóanyaga. Annak ellenére, hogy számos klinikai vizsgálat kimutatta, hogy a pszilocibin képes gyorsan kezelni a depressziót, beleértve a rákhoz kapcsolódó szorongást és depressziót, keveset tudunk arról, hogy a pszilocibin valójában hogyan hat a depresszió enyhítésére az agyban.
Most két, a The New England Journal of Medicine és a Nature Medicine című folyóiratokban megjelent tanulmány is fényt derített erre a rejtélyes folyamatra.
A pszilocibin egy hallucinogén, amely megváltoztatja az agy reakcióját a szerotonin nevű vegyi anyagra. Amikor a májban lebomlik („psilocinná”), megváltozott tudatállapotot és érzékelést okoz a használókban.
Korábbi, funkcionális MRI (fMRI) agyi szkenneléssel végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a pszilocibin a jelek szerint csökkenti az aktivitást a mediális prefrontális kéregben, az agy azon területén, amely számos kognitív funkció szabályozásában segít, beleértve a figyelem gátló kontrollját, a szokásokat és a memóriát. A vegyület csökkenti az e terület és a hátsó cinguláris kéreg közötti kapcsolatokat is, amely terület szerepet játszhat az emlékezet és az érzelmek szabályozásában.
Az e két agyterület közötti aktív kapcsolat általában az agy „alapértelmezett üzemmódú hálózatának” jellemzője. Ez a hálózat akkor aktív, amikor pihenünk és belsőleg koncentrálunk, esetleg a múltra emlékezünk, a jövőt vizionáljuk, vagy magunkra vagy másokra gondolunk. A hálózat aktivitásának csökkentésével a pszilocibin talán megszünteti a belső „én” korlátait – a használók „nyitott elméről” számolnak be, amely a körülöttük lévő világ fokozott érzékelését eredményezi.
Érdekes módon a rumináció, a negatív gondolatokban való „megrekedés”, különösen önmagunkkal kapcsolatban, a depresszió egyik jellemzője. És tudjuk, hogy azoknál a betegeknél, akiknél magasabb a negatív rumináció szintje, az alapértelmezett üzemmód hálózatának fokozott aktivitása jellemző a többi hálózat nyugalmi állapotához képest – szó szerint kevésbé reagálnak a körülöttük lévő világra. Azt azonban még nem tudni, hogy a depresszió tünetei okozzák-e ezt a megváltozott aktivitást, vagy az aktívabb alapértelmezett üzemmódú hálózattal rendelkezők hajlamosabbak a depresszióra.
Hogyan működik a pszilocibin az agyban?
A pszilocibin hatásának legmeggyőzőbb bizonyítéka egy kettős vak, randomizált, kontrollált vizsgálatból származik (a klinikai vizsgálatok arany standardja), amely a pszilocibint szedő depressziósok egy csoportját hasonlította össze a már létező antidepresszáns, eszcitalopram szedésével – erre korábban még nem volt példa. A kísérletet fMRI agyi szkenneléssel tovább elemezték, és az eredményeket összehasonlították egy másik, nemrégiben végzett klinikai kísérlet fMRI-eredményeivel.
Már egy nappal az első pszilocibin adag után az fMRI-mérések az agy különböző hálózatai közötti összekapcsolhatóság általános növekedését mutatták, amely jellemzően csökken a súlyos depresszióban szenvedőknél. Az alapértelmezett üzemmód hálózat egyidejűleg csökkent, míg az e hálózat és más hálózatok közötti kapcsolódási képesség nőtt – ami alátámasztja a korábbi, kisebb tanulmányokat.
A dózis egyes embereknél jobban növelte a konnektivitást, mint másoknál. A vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy azoknál az embereknél, akiknél a hálózatok közötti kapcsolat a legnagyobb mértékben erősödött, hat hónappal később a tünetek is a legnagyobb mértékben javultak.
Az eszcitalopramot szedők agya viszont hat héttel a kezelés megkezdése után nem mutatott változást az alapértelmezett üzemmód és más agyi hálózatok közötti összeköttetésben. Lehetséges, hogy az eszcitalopram egy későbbi időpontban hozhat változásokat. A pszilocibin antidepresszáns hatásának gyors fellépése azonban azt jelenti, hogy ideális lehet azok számára, akik nem reagálnak a meglévő antidepresszánsokra.
A tanulmány szerint a megfigyelt hatás annak köszönhető, hogy a pszilocibin koncentráltabban hat az agyban található „szerotonerg 5-HT2A receptorokra”, mint az eszcitalopram. Ezeket a receptorokat a szerotonin aktiválja, és az egész hálózatos agyterületeken aktívak, beleértve az alapértelmezett üzemmód hálózatot is. Már tudjuk, hogy a pszilocibin ezen receptorokhoz való kötődésének szintje pszichedelikus hatásokhoz vezet. Azt azonban, hogy aktiválásuk pontosan hogyan vezet a hálózati kapcsolódás változásaihoz, még fel kell tárni.
Pszichedelikus szerek depresszió esetén
Ez azonban felveti a kérdést, hogy az agyi hálózatok megváltozott aktivitása szükséges-e a depresszió kezeléséhez. Sokan, akik hagyományos antidepresszánsokat szednek, e nélkül is javulásról számolnak be a tüneteikben. A vizsgálat ugyanis azt mutatta, hogy hat héttel a kezelés megkezdése után mindkét csoport a tüneteik javulásáról számolt be.
Egyes depresszióértékelő skálák szerint azonban a pszilocibin volt a legnagyobb hatással az általános mentális jólétre. A pszilocibinnel kezeltek nagyobb hányada mutatott klinikai választ az eszcitaloprammal kezeltekhez képest (70 százalék az 48 százalékkal szemben). A pszilocibin csoportban hat hét múlva is többen voltak még remisszióban (57 százalék a 28 százalékkal szemben). Az a tény, hogy egyes betegek még mindig nem reagálnak a pszilocibinre, vagy a kezelés után visszaesnek, jól mutatja, milyen nehéz lehet a depresszió kezelése.
Ráadásul a mentális egészségügyi szakemberek mindkét kezelési csoportot támogatták a vizsgálat alatt és után is. A pszilocibin sikere nagyban függ attól a környezettől, amelyben szedik. Ez azt jelenti, hogy rossz ötlet öngyógyításra használni. A pszilocibinnel támogatott terápiára a pácienseket is gondosan választották ki a kórtörténetük alapján, hogy elkerüljék a pszichózis és más káros hatások kockázatát.
A fenntartásoktól függetlenül ezek a vizsgálatok hihetetlenül ígéretesek, és közelebb visznek minket a depressziós betegek számára rendelkezésre álló kezelési lehetőségek bővítéséhez. Ráadásul az internalizált negatív gondolkodási folyamatok nem csak a depresszióra jellemzőek. Idővel más állapotok, például a függőség vagy a szorongás is profitálhatnak a pszilocibinnel támogatott terápiából.
