Kificamodott boka, izomfeszülés vagy egyéb sérülések kezelésekor az orvosok rendszeresen írnak fel gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítókat, például ibuprofént, aszpirint vagy dexametazont, így a betegek gyakran nyúlnak ezekhez. A Science Translational Medicine új provokatív tanulmánya azonban azt sugallja, hogy a gyulladás rövid távú csökkentése valójában elfojthatja a gyógyulást, ami hosszú távon krónikus fájdalmat okoz.
„Amit itt mondunk, az elég radikális” – mondta Jeffrey Mogil, a McGill Egyetem idegkutatója és a lap vezető szerzője a Statnak. Mogil és tizenkilenc szerzőtársa, akik a világ különböző intézményeiből származnak, három meglehetősen meggyőző bizonyítékkal támasztották alá állításukat.
Gyulladáscsökkentő szerek
Először 98 olaszországi betegtől vettek vérmintát, akik akut derékfájdalma miatt kértek kezelést, és nyomon követték a génexpresszió változásait három hónapon keresztül. A betegek egy részénél krónikus derékfájás alakult ki, míg másoknál nem. A kutatók azt találták, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a fájdalom megszűnt, a gyulladásban szerepet játszó gének fokozott aktivációt mutattak. Az immunsejtjeik felgyorsították az alapvető immunfolyamatot, majd gyorsan lelassították azt. Ugyanezek a gyulladásos gének viszonylag inertek maradtak azoknál a betegeknél, akiknél krónikus fájdalom alakult ki. A kutatók szerint ez azt sugallta, hogy az erőteljes, rövid távú gyulladásos válasz felgyorsítja a gyógyulást és megszünteti a fájdalmat.
Mogil és szerzőtársai később sérült egereken tesztelték ezt a hipotézist: az egyik csoport vény nélkül kapható gyulladáscsökkentő gyógyszert, egy másik gyulladásgátló szteroid dexametazont, a harmadik pedig fiziológiás sóoldatot (sós vizet) kapott placebóként néhány napon keresztül. A gyulladáscsökkentőt és szteroidot kapó egerek rövid távon nagyobb fájdalomcsillapítást tapasztaltak, a fájdalmuk összességében sokkal hosszabb ideig tartott a sóoldatot kapó egerekéhez képest.
Végül a kutatók átkutatták a UK Biobankot, egy nagyszabású orvosbiológiai adatbázist, amely félmillió brit résztvevőtől származó mélyreható genetikai és egészségügyi információkat tartalmaz, és olyan akut derékfájásban szenvedő betegek adatait keresték, akik különböző fájdalomcsillapítókkal kezelték tüneteiket. Azt találták, hogy azoknál a betegeknél, akik nem szteroid gyulladáscsökkentő szereket, például ibuprofént vagy aszpirint szedtek, 76%-kal nagyobb valószínűséggel alakult ki náluk krónikus hátfájdalom, mint a gyulladást nem csökkentő egyéb fájdalomcsillapítókat szedő betegeknél.
Összességében ezek a bizonyítékok nyomósak a korai gyulladás elleni küzdelemre.
A kutatók azonban csak az alsó hátfájást vizsgálták, ezenkívül az egereken végzett vizsgálatok eredményei rendszeresen nem reprodukálódnak az emberekben. És végül, az Egyesült Királyság Biobank tanulmánya zavaró változóknak van kitéve. Talán az NSAID-t szedő betegeknél sokkal rosszabb volt a hátfájás és a gyulladás, mint azoknál, akik nem szedtek NSAID-okat, és azért, mert hátsérüléseik nagyobb gondot okoztak, krónikus fájdalmaik alakultak ki.
Klinikai vizsgálat
Noha a kutatók megállapítása paradigmaváltó lenne, ha beigazolódna – azt sugallja, hogy a klinikusoknak nagyobb hajlandóságot kell mutatniuk a gyulladás korai lefolyásának engedélyezésére, és az otthoni fájdalomtól szenvedők megfontolhatják, hogy ibuprofén helyett acetaminofénhez nyúljanak – a tanulmány nem a semmiből jött. Az elmúlt néhány évben a tudósok kezdték felismerni, hogy az akut gyulladás (talán sérülés miatt) és a krónikus gyulladás (például az elhízás miatt) egészen más. Előbbi jó, utóbbi rossz.
Az akut gyulladás okozta bőrpír, duzzanat és fájdalom arra utal, hogy vér áramlik a területre, és tomboló immunsejteket (amelyek megtisztítják a területet a szennyeződésektől és a sérült sejtektől), valamint gyógyulást serkentő vegyi anyagokat hordoznak magukkal. Jelenleg az orvostudomány ezeket kényszerítheti ki, amikor a fájdalom és a gyulladás kezeléséről van szó. A klinikusok csak akkor írhatnak fel gyulladáscsökkentő gyógyszereket, ha a gyulladás túlságosan legyengítő hatású.
A közeljövőben többet fogunk tudni, mivel a kutatók egy „egyszerű” randomizált klinikai vizsgálatot terveznek végezni embereken: a krónikus fájdalom arányát hasonlítják össze az embereknél, akik gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítót kaptak és azoknál, akik olyan fájdalomcsillapítót kapnak, amelyek nem csillapítják a gyulladást.
