A nyálmirigy-rendellenességek gyakoriak, de általában a tünetek megjelenése után jóval később észlelhetők. Milyen jelekre kell figyelnünk és mit tehetünk ellene?
Szervezetünkben a nyálmirigyek indítják be az emésztési folyamatot úgy, hogy a szájban különféle emésztőenzimeket választanak ki. Például az enzimek közül az amiláz a szénhidrátokat, a lipáz a zsírokat bontja le, a mucinok pedig gátolják a szájüreg kiszáradását.
Testünkben 3 pár fő nyálmirigy található, egy pár a fül két oldalán (parotis mirigyek), a második pár az alsó állkapocs alatt (submandibularis mirigyek), a harmadik pár pedig a nyelv alatti részen. E mirigyek közül a legnagyobb a fültőmirigy. Mindezek mellett érdemes megemlíteni a garatfal mentén elszórtan megfigyelhető kis nyálmirigyeket.
A nyálmirigy-rendellenességek az élet bármely szakaszában megjelenhetnek, de néhányuk életkorfüggő. A ranula egy mirigyből fejlődő, csecsemőkorra jellemző, úgynevezett cisztás elváltozás. Ha a nyálkiválasztás blokkolva van, a duzzadt, sérült nyálmirigyek körül nyálkárosodás jön létre. A ranula leggyakrabban a nyelvalatti mirigyek körül alakul ki, és a száj alatti területre is kiterjedhet. Ez utóbbi típust diving ranulának nevezik. Az elváltozás kezeléséhez műtétre van szükség.
Egy másik, szintén gyermekkorban előforduló nyálmirigy-betegség a mumpsz, amely a fülmirigy gyulladása. Ezt általában bakteriális vagy vírusos fertőzés okozza, és duzzadt és fájdalmas mirigyek jellemzik. Különféle gyulladáscsökkentő szerekkel kezeljük, szükség esetén antibiotikumokkal kiegészítve. A megfelelő kezelés elengedhetetlen a szövődmények, például a tályogok elkerülése érdekében.
Felnőttkorban is gyakori a nyálmirigy-gyulladás, melynek hátterében fertőzés vagy nyálkő állhat. Idősebb felnőtteknél gyakran a nyálkő az oka, általában a parotisban vagy a submandibularis mirigyekben. A nyálköves betegség gyakran társul az érintett mirigyek duzzadásával és fájdalommal étkezés után. Ebben az esetben a kövek eltávolítása a kezelés részét képezi, a nyáltermelést pedig a nyálmirigyek masszírozásával és egy citrom elfogyasztásával lehet fokozni.
Idősebbeknél, általában 50 és 60 év közötti nőknél a Sjögren-szindróma sok panasszal alakul ki. A legjellemzőbb tünet a duzzadt nyálmirigy, a száraz és égő szem, valamint a szájszárazság, ami a rágást, az evést és a beszédet is megnehezíti.
A Sjögren-szindróma egy autoimmun betegség, amelyben autoantitestek termelődnek a nyál- és könnymirigysejtek ellen, és ahogy a sejtek elpusztulnak, csökken a mirigyek szekréciója. Kezelésében fontos szerepet játszanak a műkönnyek, a gyulladáscsökkentő szerek és a szteroidok is.
Szerencsére a jóindulatú elváltozások gyakoribbak, mint a rosszindulatú daganatok. A jóindulatú nyálmirigydaganatok leggyakoribb típusai a pleomorf adenomák és a Warthin-daganatok, amelyek általában a parotisban és a submandibularis mirigyekben találhatók. A legtöbb rosszindulatú daganat a garat falában lévő kisebb nyálmirigyeket érinti, de előfordulhatnak a nagyobb nyálmirigyekben is.
A nyálmirigydaganatok általában tünetmentesek, növekedésük gyakran esztétikai problémákat vagy nyelési nehézséget okoz. A műtét és a rosszindulatú nyálmirigydaganatok kezelésében szerepel a kemoterápia vagy a sugárterápia.
A célzott fül-orr-gégészeti és fogorvosi vizsgálatok elengedhetetlenek a nyálmirigy-rendellenességek azonosításához. A tünetektől függően laboratóriumi vizsgálatokra, különféle képalkotó eljárásokra és szemvizsgálatokra, például a Sjögren-szindróma esetében lehet szükség.
A nyálmirigyek vizsgálatának egyik legegyszerűbb és leggyorsabb módja a nyaki ultrahang, melynek során a nagyobb nyálmirigyek jól megvizsgálhatók és a nyirokcsomók állapotáról is információk nyerhetők, ami nagyon fontos a rosszindulatú daganatok izolálásában. A nyálmirigy-gyulladás, a ranula, a Sjögren-szindróma és a nyálkövesség szintén a nyaki ultrahang által diagnosztizálhatóak. Ezenkívül szükség lehet pontos szövettani vizsgálatra, így gyakran a biopszia a végleges diagnózis ultrahanggal.
Daganatok esetén feltétlenül szükséges a kontrasztanyagos CT vagy MR vizsgálat a termés és a nyirokcsomó érintettség pontos mértékének meghatározásához.
Mindebben elmondhatjuk, hogy a nyálmirigy-rendellenességek sokkal gyakoribbak, mint gondolnánk, de többnyire jóindulatú elváltozások. Nyálmirigy-betegség esetén a korai felismerés, mint minden szervezetünk betegségénél, nagyban befolyásolhatja a kezelés sikerét, ezért is érdemes időnként megelőző fogászati és fül-orr-gégészeti vizsgálatra, vagy akár nyaki ultrahangra is ellátogatni.
