A pajzsmirigy rosszindulatú daganatai ritkák – az összes rosszindulatú daganat kevesebb mint 1%-a, de ez a leggyakoribb az endokrin miriggyel kapcsolatban. A pajzsmirigydaganatok túlnyomó többsége kezelhető betegség.
A pajzsmirigyben gyakran találnak csomókat, ami riasztó lehet a betegeknél. Bár a csomók túlnyomó többsége ártalmatlan, néhányuk elváltozást okozhat a pajzsmirigy működésében (pl. hormon hiperszekréció), és csak néhányuk lehet rosszindulatú a szövettani vizsgálat alapján. Ennek megállapításához azonban mindenképpen orvosi vizsgálatra lesz szükség. Az idősebb csomókban gyakoribb a csomóképződés, és a lakóhely jódellátása is befolyásolja ezt a folyamatot.
Tünetek
A legtöbb pajzsmirigyráknak nincsenek általános daganatos tünetei. Lassan nőnek, gyakran évekig nem ismerhetők fel, és ritkán okoznak változást a pajzsmirigy működésében vagy egyéb kellemetlen érzéseket.
Ha megjelenik egy úgynevezett pajzsmirigycsomó, nem kell azonnal pajzsmirigydaganatra gondolni. Rosszindulatú daganatra gyanakodhatsz, ha a pajzsmirigygöb hirtelen megjelenik, gyors és egyenletes növekedés tapasztalható, kemény tapintású, magányos csomók (fájdalommal vagy anélkül) alakulnak ki, 3 cm-nél nagyobb csomók jelennek meg, amit rekedtség (ha egy növekvő pajzsmirigydaganat megzavarja az idegpályákat, az különféle jelenségekhez vezethet, mint például a hangszálak bénulása miatti rekedtség), nyelési nehézségek (a növekvő daganat a nyelőcsőhöz vagy a légcsőhöz nyomódik, így nehéz lehet enni vagy lélegezni), és megduzzadt környező nyirokcsomók kísérnek.
A fenti állapotok mellett előfordulhat úgynevezett Horner-szindróma is, amely a pupilla szűkületét, a szemgolyó szemgödörbe süllyedését, az érintett oldalon a szemhéj lelógását foglalja magában.
A csomók megjelenése utalhat a pajzsmirigy túlműködésére is, amely gyakran erős szívveréssel, szívritmuszavarral, kellemetlen érzéssel, gyengeséggel vagy esetleges fogyással jár. A legtöbb ilyen panasz nem a pajzsmirigyrák tipikus tünete.
A pajzsmirigy túlműködéséről bővebben olvashatsz a linkre kattintva!
Diagnózis
Ha kezelőorvosa a gyanúra utaló jeleket látja, különféle vizsgálatok állnak rendelkezésre a diagnózis megerősítésére, és az alábbi vizsgálatokat rendelheti el:
- Pajzsmirigy ultrahang – általában a leggyakoribb első vonalbeli vizsgálat, ha kétségei vannak.
- Laboratóriumi vizsgálatok, hormonszint vizsgálatok.
- Biopszia: Finom tűs mintavétel és vizsgálat. A szövettani vizsgálat az elváltozás típusát is meghatározhatja.
- MRI vizsgálat, szükség esetén izotóp vizsgálat.
A betegek négyféle szövettani diagnózissal szembesülhetnek, ha a vizsgálatok rosszindulatú folyamatot tárnak fel. Minden pajzsmirigyrák 70% papilláris, 20% follicularis, 5-10% medulláris. Létezik egy 5-10%-os forma is, az úgynevezett anaplasztikus karcinóma.
Ez utóbbi forma valójában csak idősebb, 70-80 éves felnőtteknél fordul elő. Ennek a formának van a legrövidebb várható túlélési ideje. Az első két forma, bár rosszindulatú folyamatok, terjedését és kezelhetőségét tekintve mégis jóindulatúnak mondható, az 5 éves túlélési arány 80-90%, sőt 20 éves túlélési arány 40-60% a kezelés után. A kezelt medulláris forma 5 éves túlélési aránya 50-70%.
Kezelés
A betegség kezelése elsősorban műtét, amely a rákos pajzsmirigyszövet és a környező nyirokcsomók eltávolítását foglalja magában. Általában központban végzik, mivel a pajzsmirigyműtéthez tapasztalt szakemberekre van szükség a környező kis szövetek védelmére.
A kezelést radioaktív jóddal is végzik, amelyet szintén folyékony vagy kapszula formájában adnak a betegeknek a kijelölt intézményekben.
A pajzsmirigyrákos betegek folyamatos gondozást és orvosi felügyeletet igényelnek, még a műtét után is. Ennek során figyelemmel kísérik állapotukat, és szükség szerint módosítják a hormonpótlást. A pajzsmirigyrákot túlélő betegeknél termékenységi problémák is szóba jöhetnek. Ezzel kapcsolatban elmondható, hogy az izotópos kezelés után legalább 1 év várakozás szükséges, de utána a teherbeesés lehetséges.
