Felnőttként sokan nem is gondolják, hogy a gyerekeknek meg kell küzdeniük a sok számukra nehéz, sokszor szorongásos kihívással az óvodában. Jó hír viszont, hogy ha időben felismerjük a tüneteket, szakértő segítségével segíthetünk leküzdeni csemetéink legfőbb félelmeit.
A szakértők szerint ez a legtöbb esetben életkori sajátosság, de ha a tünetek túlzott mértékűek és/vagy elhúzódóak, az hátrányosan befolyásolhatja a mindennapi életet, a közösségbe való beilleszkedést és általában az óvodai gyermekek fejlődését.
A szorongásnak van egy formája, amely motivál, inspirál és előrehaladást biztosít, ha az egészséges szintet nem haladja meg. A másik formája a bizonytalanság, az ismeretlentől való félelem váltja ki, főleg a gyerekeknél. Az, hogy egy kisgyermek hogyan reagál az új életkörnyezet változásaira, könnyű-e leküzdeni az akadályokat vagy nehezen alkalmazkodik az adott környezethez, nagyban függ a személyiségétől, lelki állapotától, idegrendszeri érzékenységétől. Emellett a szorongásos hajlamot genetikai tényezők és a szülők viselkedési mintái is befolyásolják.
A pszichológus úgy véli, számos oka lehet annak, hogy az újonc óvodások kényelmetlenül érzik magukat a közösségben. A legfontosabb, hogy a gyermeknek meg kell küzdenie az új környezet tünetei, szokásai okozta természetes szorongással.
Érthető, ha egy új intézmény félelmet kelt. Hirtelen egy új helyen találta magát, egy olyan környéken, amelyet nem ismert, és ettől elbizonytalanodott. Természetesen ebben a helyzetben nehéz elszakadni a szüleitől és a megszokott környezetétől. Időre van szüksége, hogy alkalmazkodjon az új helyzethez.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a korábban bölcsődében járók egy kis csoportja gördülékenyebben alkalmazkodik az ovihoz, kevésbé szorong. Emellett az is meghatározó lehet, hogy a „kémia” szerepet játszik-e a szülők és az óvodapedagógusok között az alkalmazkodási időszakban. Ha a gyermek látja az anya elfogadását és kialakul benne az óvónő iránti szimpátia, tehát pozitívan áll hozzá, az biztonságérzetet nyújt számára, könnyebben alkalmazkodik.
Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor az anya valójában nehezen engedi el a gyereket, és problémás az elválás. Ha egy óvodás látja, hogy az anyukája fél, ő is megijed, mert a gyerekek megértik, hogy ha a szülőt bármiből eredendő bizonytalanság gyötri egy új élethelyzetben, jelen esetben az óvoda kapcsán, így a szorongás könnyen úrrá lesz rajta. Ebben az esetben a gyermek tünetei mindaddig nem enyhülnek, amíg az anya nem szembesül a probléma forrásával, és önreflektív módon nem kezd a megoldás felé közeledni.
Sok esetben a szorongás hátterében valamilyen családot érintő változás áll, ami azt jelenti, hogy a szülők kevesebb időt töltenek az óvodás gyerekkel. Például ha megszületik a gyermek testvére, és az immáron idősebb gyerek súlyosan megszenvedi a figyelem középpontjából való kirekesztést. Ha a szülők jól kezelik a helyzetet, és a nagyobb testvérek úgy érzik, hogy ugyanazt a törődést megkapják, könnyebb lesz elfogadni ezt a változást.
A szülők válása is gyakran szorongást vált ki a gyerekekben. Apának új barátnője/családja van, és sokan kételkednek: Apa még mindig szeret? Egy válásnál legtöbbször magát hibáztatja a gyerek a történtekért, nem tartja magát elég szépnek, elég jónak, elég cukinak, „ezért nincs velünk”. Ez a hozzáállás különösen gyakori a kislányok körében.
Az is előfordulhat, hogy egy tökéletesen rendezett otthonban a gyerekek túlzottan szoronganak, és viselkedésük hirtelen megváltozik. Ezt okozhatja életesemény, például költözés, betegség vagy haláleset a családban.
Idősebb gyermekeknél a teljesítménykorlátozás szorongásos tüneteket is kiválthat. A fiúknál egyre gyakoribb, hogy a középső csoportban kialakul a versenyszellem („Ki a gyorsabb?” Ki a képzettebb?).
Tünetei
A szorongás életkortól, személyiségtől, szellemi és lelki fejlettségi szinttől függően sokféleképpen megnyilvánulhat a gyermek életében. Valódi hangulatzavarra gyanakodhatunk, ha a gyermek viselkedésében, szokásaiban (pl. alvás, étkezés, játék, társas helyzetek), az óvoda csoportban elfoglalt helyében, tartós tünetekben hirtelen változásokat észlelünk. Például, ha gyermeked korábban jól aludt, de mostanában nehezen tud elaludni, vagy gyakran felébred éjszaka, rémálmai lesznek.
Vagy ha a szobatiszta csemeténk újra bepisil. Ha rágja a körmét, folyton a haját tépi vagy vakarózik. A fiúknál a fent említett teljesítménykényszer okozta szorongás krákogás vagy tikkelés formájában nyilvánul meg. Tünet lehet az is, ha gyermekünk a megszokotthoz képest túl csendes, ha az óvodai csoportban a szokásosnál félénkebb, esetleg a közösségben eddig jól megvolt, de hirtelen már nem akar óvodába menni.
Sok szorongó gyermek van, aki könnyebb tud kapcsolatot teremteni a felnőttekkel, és ezért nem tud szocializálódni a társaival. A szorongó gyerekek azonban nem feltétlenül csendesek és visszahúzódók. Az is lehetséges, hogy a félelmei agresszívvé tehetik: provokál, dühös lesz, üt vagy harap. A szorongás azonban akár pszichoszomatikus tüneteket is produkálhat (láz, fejfájás és hasi fájdalom) gyermekeknél. Ha egy óvodás gyakran betegszik meg, az arra is utalhat, hogy lelki ok áll a panasz hátterében.
A szakértők hangsúlyozzák: komolyan kell venni a jelzést! Ha gyermeked szorongásos tünetei hetekig fennállnak, vagy túl súlyosak, lehet, hogy alaposabban meg kell vizsgálni a félelem okait.
Nagyon nehéz dolguk van az óvónőknek, mert még mindig ők töltik a legtöbb időt a gyerekekkel, így talán segíthetnek rájönni az okokra. Gyakran előfordul, hogy a pedagógusok rámutatnak a problémára, beszélgetnek a szülőkkel is, de néha maguk a szülők is kikérik a segítségüket, így együtt gondolkodva próbálnak megoldást találni a gyerekek problémáira.
Kezelése
A szorongásos zavarok kezelésénél emlékeznünk kell arra, hogy minden gyermek más és más, és egyetlen kezelés sem lehet hatékony minden helyzetre.
A festés, rajzolás, gyurmázás remek módja a szorongás oldásának. A művészetterápia, a szerepjátékok, a festés, a tánc, a zene minden eleme hihetetlen mértékben oldja a gyerekek félelmeit is, és kinyitja a kicsik lelkét. Mindenesetre a szorongás enyhítésének egyik leghatékonyabb módja, ha lehetővé teszed a gyermeked számára, hogy függetlenné váljon.
Adj neki néhány kisebb feladatot otthon. Fokozatosan építsd be a rutinjába, természetesen életkorától függően. Egy szorongó gyerek számára például óriási élmény lehet, ha úgy főzhet az anyjával, hogy nem azt hallja, hogy ehhez túl fiatal és éretlen. Ahelyett, hogy megmentenéd a „komolyabb feladatoktól”, hogy inkább az óvodásokkal játsszon, tegyünk a jóllétéért! Az apró sikerélmények, dicséret emeli a gyermek önbecsülését, a pozitív visszajelzések fokozódása pedig megerősíti, hogy akkor is képes ellátni az adott feladatot, ha személyisége miatt szorong. Ha hiszünk és bízunk benne, az szárnyakat ad az aggódó gyerekeknek.
Egy másik dolog, amit biztosan hangsúlyozni kell, az az, hogy a félénk, visszahúzódó gyerekek gyakran nehezen találnak barátokat, és gyakran szoronganak társaik között. Ezért is olyan fontos a szociális készségek fejlesztése, az érzelmi intelligencia erősítése az óvodában.
